Két jurakori emlősfaj maradványaira bukkantak
PEKING. Bár a jurakorban a dinoszauruszok uralták a Földet, apró, rágcsálószerű élőlényekkel osztoztak rajta. Eme korai emlősök két új faját találták meg Kínában. Egyikük karmos, fán élő szerzet volt, míg a másik üregásó, lapátszerű mancsokkal. A kutatók szerint arról árulkodnak, hogy a korai emlősök apró méretük ellenére meglepően változatosak voltak.
Az egyik új faj (Agilodocodon scansorius) a valaha fellelt legkorábbi fán élő emlős. Számos tulajdonsága kifejezetten a fára mászáshoz fejlődött, úgymint hosszú karmok, ásószerű frontfogak a fakéreg lehántására, hajlékony könyök és boka. Legfeljebb 40 grammot nyomhatott.
A Laurázsia néven ismert szuperkontinens mérsékelt égövi zónájában élt, buja vegetáció és rengeteg rovar mellett egy tó dimbes-dombos partján, ahol valószínűleg szerencsétlen véget is ért. Egy nap talán leesett a lombozatból, bele a vízbe, ahol megfulladt, majd az idők folyamán tetemét a tó mélyén eltemette az üledék. 165 millió évvel később a tó már régen kiszáradt. Jelenleg Belső-Mongólia határain belül terül el, ahol egy fosszíliavadász bukkant rá az élőlény figyelemre méltóan jó állapotú csontvázára 2011-ben.
A kövületekben gazdag tavi üledékek - az úgynevezett Taohukou-formáció - már eddig is több tucatnyi kihalt, jurakori élőlény maradványait nyújtotta: találtak hódszerű úszó emlőst, tollas dinoszauruszt (Anchiornis), pterosaurusokat és prehisztorikus szalamandrákat. Amikor Csö-hszi Lo, a vizsgálat vezetője először pillantotta meg az Agilodocodont, lenyűgözte konzerválódásának mértéke. „Rájöttünk, hogy megmaradtak a karmok szaruszerű tokjainak kontúrjai. Az ilyen lágy szövetek az emlősök nagy részénél nem maradnak fenn. Az állatnak nagyon hosszú, görbe, vékony karma volt, ami arra utal, jó mászó lehetett” - magyarázza.
A második élőlényt, a Docofossor brachydactylust szintén egy kövületvadász találta meg, ez esetben 160 millió éves tavi üledékekben, a kínai Hopej provincia Kangkuo fosszilis lelőhelyén, 2012-ben. Az Agilodocodonnál is kisebb volt: talán 9 centiméter hosszú és 17 gramm. Az afrikai aranyvakondra hasonlító, valaha fellelt legkorábbi, föld alatt élő emlős rövid, széles ujjai éppen megfeleltek az ásáshoz.
Mindkét emlős még kőzetbe ágyazódva érkezett meg a pekingi természettudományi múzeumba, ahol Lo és csapata hitelesítette származásukat, és majdnem két éve vizsgálja őket. Kutatásuk újabb eredményeit két tanulmányban közölték a Science folyóiratban.
A két maradvány a kihalt emlősök Docodonta rendjéhez tartozott, ezek az őslények közös ősön osztoznak a modern emlősökkel. A leleteket megelőzően a kutatók nagyrészt csak megkövesedett fogak, állkapcsok és más koponyatöredékek alapján ismerték a Docodontákat. Lo szavai szerint eddig csak két Docodonta-csontváz állt rendelkezésükre: a Taohukouban előkerült hódszerű Castorocauda, illetve a szintén kihalt, apró Haldanodon, amelynek maradványait Portugáliában találták meg a 70-es években.
„A két Docodonta felfedezésének újdonsága, hogy egyikük földalatti életvitelt folytatott igen specializálódott ujjakkal, míg a másik kitűnő famászó volt. Helyváltoztatást elősegítő tulajdonságaik révén arra a következtetésre jutottunk, hogy az emlősök eme csoportja ökológiailag sokkal változatosabb volt, mint eddig hittük” - tette hozzá.
Lo szerint a fosszíliák rámutatnak, hogy az emlősök korai csoportjai még a dinoszauruszok mellett is többféle ökológiai fülkét tudtak elfoglalni, és ugyanúgy adaptálódtak környezetükhöz, mint a modern emlősök.
A Laurázsia néven ismert szuperkontinens mérsékelt égövi zónájában élt, buja vegetáció és rengeteg rovar mellett egy tó dimbes-dombos partján, ahol valószínűleg szerencsétlen véget is ért. Egy nap talán leesett a lombozatból, bele a vízbe, ahol megfulladt, majd az idők folyamán tetemét a tó mélyén eltemette az üledék. 165 millió évvel később a tó már régen kiszáradt. Jelenleg Belső-Mongólia határain belül terül el, ahol egy fosszíliavadász bukkant rá az élőlény figyelemre méltóan jó állapotú csontvázára 2011-ben.
A kövületekben gazdag tavi üledékek - az úgynevezett Taohukou-formáció - már eddig is több tucatnyi kihalt, jurakori élőlény maradványait nyújtotta: találtak hódszerű úszó emlőst, tollas dinoszauruszt (Anchiornis), pterosaurusokat és prehisztorikus szalamandrákat. Amikor Csö-hszi Lo, a vizsgálat vezetője először pillantotta meg az Agilodocodont, lenyűgözte konzerválódásának mértéke. „Rájöttünk, hogy megmaradtak a karmok szaruszerű tokjainak kontúrjai. Az ilyen lágy szövetek az emlősök nagy részénél nem maradnak fenn. Az állatnak nagyon hosszú, görbe, vékony karma volt, ami arra utal, jó mászó lehetett” - magyarázza.
A második élőlényt, a Docofossor brachydactylust szintén egy kövületvadász találta meg, ez esetben 160 millió éves tavi üledékekben, a kínai Hopej provincia Kangkuo fosszilis lelőhelyén, 2012-ben. Az Agilodocodonnál is kisebb volt: talán 9 centiméter hosszú és 17 gramm. Az afrikai aranyvakondra hasonlító, valaha fellelt legkorábbi, föld alatt élő emlős rövid, széles ujjai éppen megfeleltek az ásáshoz.
Mindkét emlős még kőzetbe ágyazódva érkezett meg a pekingi természettudományi múzeumba, ahol Lo és csapata hitelesítette származásukat, és majdnem két éve vizsgálja őket. Kutatásuk újabb eredményeit két tanulmányban közölték a Science folyóiratban.
A két maradvány a kihalt emlősök Docodonta rendjéhez tartozott, ezek az őslények közös ősön osztoznak a modern emlősökkel. A leleteket megelőzően a kutatók nagyrészt csak megkövesedett fogak, állkapcsok és más koponyatöredékek alapján ismerték a Docodontákat. Lo szavai szerint eddig csak két Docodonta-csontváz állt rendelkezésükre: a Taohukouban előkerült hódszerű Castorocauda, illetve a szintén kihalt, apró Haldanodon, amelynek maradványait Portugáliában találták meg a 70-es években.
„A két Docodonta felfedezésének újdonsága, hogy egyikük földalatti életvitelt folytatott igen specializálódott ujjakkal, míg a másik kitűnő famászó volt. Helyváltoztatást elősegítő tulajdonságaik révén arra a következtetésre jutottunk, hogy az emlősök eme csoportja ökológiailag sokkal változatosabb volt, mint eddig hittük” - tette hozzá.
Lo szerint a fosszíliák rámutatnak, hogy az emlősök korai csoportjai még a dinoszauruszok mellett is többféle ökológiai fülkét tudtak elfoglalni, és ugyanúgy adaptálódtak környezetükhöz, mint a modern emlősök.
Forrás
hirado.hu, livescience.com
