Jónás Katalin, a karnagy, aki csak a dolgát végezte

Horváth Szomolai Andrea 2019. január 28., 17:47

Jónás Katalin Füleken született, de aktív éveinek nagy részét Pereden töltötte. Mikor kezdő zenepedagógusként megérkezett a mátyusföldi településre, még nem sejthette, a későbbiekben a falu zenekultúrájának egyik mozgatórugója válik majd belőle.

Fotó: Horváth Szomolai Andrea

Jónás Katalin, nyugalmazott pedagógus Fülek szülötte. Zeneszerető családból indult el, gyermekkorát a népzene és az operett műfaja határozta meg. Elmondása szerint náluk otthon mindig szólt a rádió, kislányként pedig állandóan énekszóval gazdagította a család életét.

Mondták, hogy elővettem a fakanalt és az volt a mikrofonom, pedig akkoriban még nem is nagyon énekeltek mikrofonba a színpadokon sem. Egyébként apukámnak volt nagyon jó zenei hallása és érzéke

- kezdte életútjának ismertetőjét Katalin.

Kisiskolásként került a zeneiskolába, szülői szorgalmazás eredményeképpen. Bár a szülők azt szerették volna, ha leányuk hegedülni tanul, de mikor a kis Katalin meghallotta, hogy az osztálytársai kinevetik a környékbeli hegedűsöket, a család megkérdezése nélkül a zongorát választotta hangszerének.

Akkoriban építkeztünk, még nem volt tető a házon, de a szüleim mindent megtettek az érdekemben, és szereztek nekem egy hatalmas szárnyas zongorát, hogy odahaza is tudjak gyakorolni

– emlékezett vissza Katalin, aki már harmadik osztályos korától részt vett az énekkari tevékenységben Füleken és aktív szereplője volt a városi közéletnek. Nyitrai főiskolai évei alatt magyar népdalokat énekelt a Ponitran népművészeti csoportban és tagja volt a főiskola magyar vegyes kórusának, amelyet Kopasz Elemér, pár hónapig Szíjjártó Jenő majd Ágh Tibor vezetett.

Tibor bácsi rövidesen észrevette, hogy a hangom kitűnik, és beszervezett énekelni a Szőttes népművészeti csoportba. Fantasztikus közösségi életet éltünk

– tette hozzá Katalin, aki a Szőttessel való közös munkán kívül ekkor már tagja volt a tanítói kórusnak is.

Jónás Katalin 1973 szeptemberében fiatalos lendülettel, új tanítóként került Peredre, messze szülővárosától. A falut akkoriban többnyire csak Tesedíkovoként ismerték, és a Galántai járáshoz tartozott. Itt szükség volt a zenetanárra, a gyerekeket harmadikos koruktól oktatták énekre.

Katalin rögtön elkezdte az énekkar szervezését, és annyian jöttek, hogy két kórust kellett szervezni, miközben a nagyobb gyerekeket megkérte, foglalkozzanak a kisebbekkel. Így alakult meg a Pitypang gyermekkórus, amellyel Katalin 1974 márciusában részt vett egy énekkari versenyen kezdő kategóriában, és rögtön az első helyet nyerték el. A gyerekek mindig jól szerepeltek és örültek az eredménynek, hazai és külföldi fellépéseknek egyaránt.

Katalin rendre igényes, klasszikus, a zsűrit meglepetésként érő kórusműveket tanított be a gyerekeknek, gyakran előfordult, hogy egy – egy versenyről több díjat is hoztak haza. Elsőként énekelték a Felvidéken Kodály Gergely-járás című kórusművét. A rendszerváltás után azonban nehezebb és költségesebb lett a gyermekkórussal fellépésekre eljutni.

Az utolsó fellépésünk, versenyünk Komlón volt. A következő évben erősen lecsökkent a kórus száma, és a szervezési információk is későn jutottak el hozzánk, végül elfáradtam és 1994-ben már nem szerveztem énekkart

– beszél a peredi gyermekkórus legsikeresebb éveiről a karnagy.

Néhány év kihagyás után, 1997-ben az egykori kórustagokban hiányérzet támadt, újra összeszerveződtek, karnagynak pedig egykori mesterüket kérték fel. A próbákra hozták a régi kottafüzeteiket és lendülettel énekelték az általuk már ismert kórusműveket. Ebből a formációból született meg a Peredi Nőikar, időnként néhány férfi taggal kiegészülve. Először a peredi falunapon léptek fel, ahova az iskolai kórust is összehívták. 1999 tavaszán a Kodály napokon az addig ismeretlen női kar meglepte a zsűrit, előadásukat aranykoszorús minősítéssel díjazták. Számos hazai és külföldi fellépést tudhatnak maguk mögött.

Képgalériánk:
Fotó: Horváth Szomolai Andrea

„Két évvel ezelőtt a peredi férfiak összetoborozták egymást és megkerestek azzal a kéréssel, hogy szeretnének együtt énekelni, vezényeljem őket. Nagyjából húszan jöttek össze kezdetben, elkezdtük az éneklést, először egy huszárfelvonuláson énekeltünk a 48-as emlékműnél. A férfiak főleg a népdaljellegű műveket éneklik szívesen. A próbák után sokszor maradnak a maguk nótáit eldalolászni”- mesélte Katalin, aki hozzátette a hallás fejleszthető és tanítható mindenkinél, Kodály is ezt vallotta.

Fotó: Horváth Szomolai Andrea

Jónás Katalin 2019. január 20-án a Magyar Kultúra Napja alkalmából vehette át a Csemadok Életmű Díjat,

tanári hivatását és karnagyi feladatát mindig alázattal látta el, bár ő maga úgy véli, nem tett semmi különöset, mindig csak a dolgát végezte.

0 HOZZÁSZÓLÁS