István, a király
Kevés példa van arra, hogy egy ma igencsak divatos szóval „kulturális termék”, jelen esetben egy rockopera a kollektív, ha úgy tetszik, a nemzeti tudat részévé válik.
Fotó:
Fortepan
Az első ízben 1983-ban bemutatott István, a király kétségkívül ilyen.
Szörényi Levente és Bródy János produkciója ráadásul a generációkon átnyúló népi-urbánus vitát is meghaladó közös kultúrkinccsé vált, bizonyítva, hogy Szent István országlása ma is a kultúrharc árkait összekötő közös pontja a nemzetnek.
Tegyük hozzá, egészen addig, amíg a múltra kivetített aktuálpolitikai nekifeszülés el nem rontja az összhangot. Erre példa Alföldi Róbert kényszeresen historizáló 2013-as újraértelmezése. Alföldi tehetsége elvitathatatlan, de túlerőltetett jelképein átsütő cinizmusa romboló erővel hat. Ezért marad nekem és jó néhány millió magyarnak jóval kedvesebb a királydombi premier.
Megjelent a Magyar7 2022/34. számában.
Címkék
