Intenzíven él a Kodály örökség Mátyusföldön
Mátyusföldi népdalkörök, éneklőcsoportok, citerazenekarok valamint magyarországi kórusok énekétől zengett a felsőszeli kultúrház május utolsó szombatján. A népzenei estre a Kodály Zoltán Galánta Díszpolgárává avatásának 75. évfordulója alkalmából megrendezett ünnepségsorozaton belül került sor.
Népviseletben, izgatottan gyülekeztek a megterített asztaloknál a kórusok szombat este a mátyusföldi felsőszeli kultúrházában, hiszen előadásukat olyan neves karnagyok is figyelemmel kísérték, mint Kertész Attila, a Magyar Kodály Társaság napokban megválasztott új elnöke valamint Erdei Péter, Liszt – és Bartók-Pásztory díjas karnagy, Érdemes művész.
Az összegyűlteket Erdei Péter köszöntötte. „ Ahogy végigjártuk Mátyusföldet és Zoboralját, megállapíthattuk, hogy milyen termékeny és gazdag ez a vidék. Öröm itt élni, öröm végignézni a gondozott termőföldeken, amelyek életről tanúskodnak, valamint mutatják, hogy az itt élő emberek szorgalmas, dolgos és hazaszerető nép. Amikor visszagondolok Kodály írására, hogy friss diplomásként, gyalogosan, hátizsákkal a hátán járta ezt a vidéket, szinte irigylem őt. A gyermekkori éveket nem lehet kitörölni az emlékezetből, és Kodály életében azok az évek, amiket Galántán töltött meghatározóak voltak. Kodály tudta, hogy meg kell őrizni a hagyományainkat, a gyökereinket, majd ezt felmutatta a világnak is. Egész életét feltette arra, hogy a magyar kultúrát, hagyományokat újra és újra előidézze. Ebben a kultúrházban annak lehetünk tanúi, hogyan találkoznak a közelben levő falvak népviseletei és ízes beszédei, és ugyanez történik majd a zenében is ma este“ – hangzott el Erdei Péter nyitóbeszédében.
A népzenei est első fellépőjeként a Felsőszeli Csalogány Gyermek Népdalkör lépett színpadra, őket a hazai Rozmaring Éneklőcsoport követte. Mátyusföldi népdalcsokorral örvendeztette meg a hallgatóságot a Vízkeleti Harmónia Éneklőcsoport. Fanatsztikus örömzenélést, beleélést hallhattunk, láthattunk a Felsőszeli citerazenekar előadásában.
A csoport vezetője Erdélyi Csaba. Az Alsószeli Magyar dalkör a zoboralji népdalok világába kalauzolta a közönséget, majd a Peredi Férfi Daloskör bordalokat zengett. Erre kontrázott rá a Felsőszeli férfi éneklőcsoport a környék ismert katonadalaival. A hangulat a Diószegi Dióhéj Citerazenekar zenéléseével hágott a tetőfokára.
Pergő ujjak, csengő hangok és virtuóz játék – ezekkel a szavakkal lehetne jellemezni előadásukat. A közönség velük együtt énekelte az A malomnak nincsen köve, illetve A kicsi vagyok én című dallamokat. A vidám örömzenélés világából a kicsi komolyabb kórusművek felé kalauzolták a hallgatóságot a vendég magyarországi kórusok. Kodály olyan művei csendültek fel, mint a Túrót eszik a cigány vagy a Jaj oda van a bíró lova a Dombóvári Kapos Kórus előadásában. Zárszóként a Kecskeméti Énekes Kör katarzist biztosító éneklése biztosította az emelkedett hangulatot. A kamarakórusnak Erdei Péter vezényelt, őt és energikus vezénylését látva, szinte olyan volt, mintha maga Kodály kelt volna életre.
A népdalestet az összkarok éneklése zárta, több mint száz kórustag állt a kis mátyusföldi falu kultúrházában és zengte Kodály kórusművét majd a Magyar Himnuszt összetartozásban, a zenét éltetve, a Kodály örökséghez méltóan.
„ A Kodály örökség nagyon intenzíven él mind Magyarország mind a Mátyusföld területén. Magyarországon az évfordulók közeledtével nagyon megerősödött az aktivitás, részben a hangversenyek, eszmecserék, tudományos találkozók, illetve kiadványok tekintetében. A társadalom különböző szintjein nagyon komolyan és tisztelettel emlékeznek Kodályra és ápolják is az emlékét.” – nyilatkozta portálunknak Erdei Péter, Érdemes művész, aki visszajáró vendége a különböző mátyusföldi Kodály rendezvényeknek. Hozzátette, mintaszerű az az aktivitás, amit Galánta, a Csemadok és természetesen Mézes Rudolf kifejt a szervezés terén. Még az anyaország számára is példát mutatnak.
„Más dolog a Kodály örökség pedagógiai része, mert az nagyon sok tényezőtől függ. A rendszerváltás után az iskolarendszer az egész országban oly mértékben fellazult és átalakult, hogy a rendeződés, önmagunk megtalálása az búvópatak szerűen volt jelen és van jelen ma is. A nevelést nem egyik évről a másikra kell elképzelni, hanem tíz-húsz évre előre, és ha ez a folyamat megszakad, akkor az egész a vesztébe rohan. Ilyen tekintetben nagyon nehéz helyzetben van a zeneoktatás is.” – tette hozzá Erdei Péter, aki rendkívül pozitívan értékelte az évforduló alkalmából megrendezett ünnepségsorozatot.
