2018. október 18., 15:14

Húsz éve lejárt útlevéllel

Az Expired Passport az idén ünnepli megalakulásának huszadik évfordulóját – ez alkalomból október 20-án jubileumi koncertre készül a dunaszerdahelyi Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ színpadán. Lacza Gergely zenekarvezetővel és dobossal beszélgettünk.

Expired Passport
Médialapozó

Először is gratulálok a kislányodhoz, Zsófikához. Gondolom, egy gyerek érkezése mindig megbolygatja az ember életét.

Köszönöm. Igen, fárasztó a gyereknevelés, irtó keveset alszunk, de boldogok vagyunk. Az ő érkezésével jelenleg négy gyerek van a zenekarban, de ez a szám folyamatosan változik. Emiatt sem tudunk annyit próbálni, koncertezni, ez persze nem is baj, hiszen már az első években eldöntöttük, hogy nem akarunk világhírűek lenni a magánélet rovására. Mit mondjak, elég könnyen ment. Az idő múlásával arra is rájöttünk, hogy számunkra nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos, így manapság már nem fogadhatunk el minden meghívást. Egyrészt nincs rá kapacitásunk, másrészt egy jó minőségű koncerthez szükséges egy minimális technikai-szakmai háttér a szervező részéről. Ha ez nincs meg, nem megyünk el, persze a baráti fellépések más kategóriát képeznek.

Két legújabb tagotok Kriszta és Tomi. Mennyi idő alatt sikerült a zenétekre hangolódniuk, ha nincsenek rendszeres próbáitok?

Krisztának nem kellett sok idő, hiszen régebben gyakran beugrott Marianna helyett, ismerte a dalainkat, nagyon meg voltunk vele elégedve. Igazából Tomi is gyorsan beilleszkedett, mivel már vele is lenyomtunk néhány koncertet. Kézenfekvő volt, hogy jól bevált zenészeket hívjunk a régiek helyébe. Tehetséges, muzikális emberekről van szó, akik több zenekarban is játszottak, játszanak.

Ti, Vajda Andrással a kezdetektől az Expired Passportban játszotok. Milyen érzés látni, hogy a többiek cserélődnek?

Húsz év alatt ez nem tűnik olyan nagy jövés-menésnek. Három nagy korszakra lehet bontani a zenekar történetét: Misi-korszakra, Marianna-korszakra és Kriszta-korszakra. Ennyi idő alatt ez tényleg nem sok változás, bár meg kell említeni, hogy közben mások is jöttek-mentek. Fontosnak tartom, hogy emberileg továbbra is nagyon jól kijövünk a volt tagokkal. Nem volt köztünk konfliktus, nem küldtünk el senkit – aki elment, zenei vagy magánéleti ok miatt szállt ki.

Ezt az a tény is bizonyítja, hogy huszadikán együtt zenéltek majd a koncerten.

Igen, bár nem tud mindenki eljönni a régi csapatból. Azért remélem, minél többen csatlakoznak, az lenne az igazi, hiszen lényegében ez egy ünnep. A régi tagokon kívül egyébként mások is teret kapnak. Többek között meghívtuk Bíró Szabit, aki vendégénekesként egy csonka nyári szezont turnézott velünk, a 70 évesen is fantasztikus Török Ádámot, a 13 évesen is lélegzetelállító Fehér Ádám bluesgitárost, illetve két verséneklő párost: Göbő Annát és Göbő Sándort, meg az Aranymetszést. Velük is a családi jelleget erősítjük, hiszen Anna és Sándor leány és apa, az Aranymetszést meg ugye a Gálffy házaspár, Marianna és Józsi alkotja.

Az est két nagy részből áll majd: az első felében a jelenlegi felállásban zenélünk, míg a másodikban csatlakoznak hozzánk a régi tagok és a vendégeink. A szünetben Nagy Dániel képzőművész speciálisan erre az alkalomra készült kiállítását lehet megtekinteni, de hogy mi is ez pontosan, legyen meglepetés. A kiállításmegnyitó után egy akusztikus blokkra kerül sor az Aranymetszéssel, amíg a többiek a képeket nézik. A második rész után egy különleges, pici VIP-afterpartyra kerül sor az előtérben, ahol „skótasztalok” várják a vendégeket pogácsákkal, süteményekkel, frissítővel, borral, és nem mellesleg Göbő Annával és Sándorral.

Harmadik lemezként egy koncertalbumot szeretnétek megjelentetni, amire többek között a jubileumi koncertfelvételek is felkerülnek. Nagy fába vágtátok a fejszéteket.

Tudom, de mások nem hogy koncertlemezt, de rendes lemezt sem adnak ki, inkább csak zeneszámokat tesznek közzé az interneten. Az ilyen lemezben az a pláne, hogy a számok nem úgy szólnak, mint az albumon, amit gyakran agyonkozmetikáznak. Egy koncertlemeznek élőnek, lélegzőnek kell lennie, és csalásnak tartom a felvételek drasztikus javítását, újraéneklését. Ha már propagálom az élő zenét a SZMAZE-val, amellyel meghirdettük az Élve Zenélő Felvidék kezdeményezést, akkor nem iszok bort, hogy aztán vizet prédikáljak. Meg akarjuk mutatni, hogy egy amatőr formáció is képes egy karcos, élő albumra, amit nem szépítgetünk utólag. Ha pedig mi képesek vagyunk erre, akkor más is képes rá. Úgy gondolom, az élő zene varázsa mindennél fontosabb.

Értem én, de nem szeretnétek haladni a korral? Készíthetnétek egy videoklipet például.

Persze szeretnénk, hiszen látjuk, mi a trend, de nincs annyi szabadidőnk, hogy kivitelezhetnénk egy forgatást. Szponzorok sem legyeskedtek körülöttünk soha, hiszen nem eladható a zenénk, de mi ezt a nehezebb utat választottuk, és vállaljuk, mert garancia arra, hogy ha felmegyünk a színpadra, akkor azt játsszuk, amit szeretünk. Tehát jó lenne, biztosan többen megismernének, de nem ez a legfontosabb. Mi elsősorban saját magunknak zenélünk, nem a közönségnek, akármilyen nagyképűen hangzik is. Szerencsére ezt a szakma is észrevette és díjazta már, ezenkívül épp tegnap kaptunk egy figyelemreméltó felkérést Magyarországról, szintén szakmabeliektől (ez egyelőre maradjon titok), pár napja pedig az a Hegedűs István lett Magyarországon az év zenei szakírója, aki legutóbbi albumunkról nagyon elismerően nyilatkozott. Ezek mindenféleképpen jelzések számunkra. Nyilván nagyon örülnénk, ha a lemezeinket sokan megvennék, de elsősorban nekünk kell jól éreznünk magunkat, mert az a hiteles. Ha pedig mi jól érezzük magunkat, a közönség is jól érzi magát. Valaki horgászik, más főz, a harmadik ír – mi meg zenélünk a szabadidőnkben, és boldogok vagyunk.

Expired Passport
+5 kép a galériában
Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.