Húsz év után ismét koncertezik a Klinika zenekar

Sajátos, hiánypótló hangzásával és továbbgondolásra késztető szövegeivel belopta magát a társadalmi változásra szomjas fiatalok szívébe az 1989-ben Dunaszerdahelyen alakult Klinika alternatív rockzenekar. Az öt éven át Szlovákia-szerte és a magyarországi kultikus helyszíneken is sikeresen fellépő együttes húsz évnyi kihagyás után először a 23. Komáromi Napok keretében, május 3-án, szombaton 16 órától a Klapka téren mutatja be újrahangszerelt, a jelenkori igényekhez igazított dalait. A későbbiekben további koncertek is várhatók.

Az ős-Klinikát a szocializmus éveiben egy közös vásárúti bérházban élő középiskolás barátok alapították meg azzal a céllal, hogy a zene segítségével hozzájáruljanak beteg társadalmunk meggyógyításához.

„Nagyon nem voltunk megelégedve az akkori társadalmi viszonyokkal. Eredetileg egy színjátszással és másféle művészeti tevékenységekkel is foglalkozó közösséget akartunk összekovácsolni, ám a terveinkből végül csak a Klinika zenekar vált valósággá. Egy berendezett garázsban tartottuk a próbáinkat, időközben tagcserék is történtek, majd hivatalosan 1989 májusában Dunaszerdahelyen alakult meg az együttes. Az első koncertünket szeptemberben másféle felállásban, három fúvós és egy billentyűs hangszereken játszó tagunkkal együtt a dunaszerdahelyi művelődési központ alagsori ifi klubjában tartottuk. A klasszikus magyar rockzene divatja idején sokak számára meglepőnek tűnt az általunk képviselt zenei felfogás, ám pozitív volt az aránylag népes hallgatóság fogadtatása. A Klinika feszült dallamai főként az erdélyi népzene bonyolultabb harmóniáira emlékeztettek, de a csehországi „rendszerváltó zenekar“, a Pražský výbìr szokatlan zenei világa is megihletett bennünket“ – emlékezett vissza a kezdetekre Czibula Csaba, a Klinika vezetője.

A Klinika annyira komolyan gondolta a rendszerváltás szükségszerűségét, hogy a szocializmus „utolsó rúgkapálása“ idején besegített az ellenzék által szervezett nyilvános tiltakozó akciók résztvevőinek a toborzásába, így például a Dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központban megrendezett nagygyűlésről sem hiányozhatott. Állítólag a rendszerváltás után sem mentesült a zökkenőktől, de a közönség szeretetét idehaza és Magyarország-szerte is élvezte. Az újjáalakult Magyar Ifjúsági Szövetség (MISZ) RockMISZ-szió országos tehetségkutató versenyein is mindig dobogós helyen végzett.

„Mi aktívan részt vállaltunk a rendszerváltásból, ezért is neveztek bennünket rendszerváltó zenekarnak. Bár idővel egyre több koncertmeghívást kaptunk Magyarországra, de a határőrök gyakran akadályokat gördítettek elénk. Mondvacsinált okok miatt nem akartak átengedni minket a határon, fölösleges kiadásokkal terheltek, s így tovább. Az is nehezítette az érvényesülésünket, hogy egymás után szűntek meg az állami lemezkiadó-vállalatok, a fellépési helyszínekként szolgáló klubok, problematikus volt a hanganyagok terjesztése. Mindezek ellenére a többi felvidéki zenekartól még mindig jobban álltunk. Az alternatív zenei klubokban (pl.: a Fekete lyukban, a Tilos az Á-ban stb.) nagyon szerették a zenénket, igazából ott indult be a pályánk. Nagyon örültünk annak, hogy a Klinika a budapesti Sziget fesztivál nagyszínpadán is felléphetett. Akkoriban azt tapasztaltuk, hogy az anyaországban sokan még azt sem tudták, hogy (Cseh)szlovákiában élnek magyarok, és meglepődtek az érdekes dallamaink hallatán. Művészkörökben nem nagyon éreztük, hogy hátrányos helyzetbe kerültünk volna azért, mert a határon túlról érkeztünk. Többnyire a produkció színvonalát és azt értékelték, hogy melyik együttesnek milyen szövegei és dallamai vannak. Miután a szakma jobban felfigyelt ránk, több százezer embernek játszhattunk a Felvonulás téren, a Budapesti Búcsú elődrendezvényén a MagyaRock-on, amely szereplői közé nem volt könnyű bejutni. Néha akadtak ellenpéldák is: az ajkai rockfesztiválon azért nem kaphattuk meg a szakmabeliek szerint megérdemelt fődíjat, mert külföldieknek minősültünk. A zsűriben helyet foglaló Nagy Feró hiába állt ki mellettünk, csak a 3. helyen végezhettünk”– folytatta a múltidézést.  

A lemezkiadók megszűnése-átalakulása miatt négy évnyi koncertezés után, 1993-ban „Kemény játék“ címmel jelent meg a csapat egyetlen stúdióalbuma. „A nagyszombati székhelyű, szlovák Monti Records adta ki az első és egyben egyetlen hanghordozónkat, amely a Felvidéken és Magyarországon is kedvező fogadtatásra talált. Akkoriban a szlovák zenei piac is felfigyelt a különleges hangzású zenekarunkra. Megkerestek bennünket azzal az ötlettel, hogy a koncertprogramunkat szlovákul és angolul is állítsuk össze. Valamennyi angol nyelvű szöveg és néhány szlovák nyelvű is megszületett, de a Klinika továbbra is inkább a magyar zenei élet része akart maradni. Majd a zenekarból történő kilépésem után a srácok időnként angolra fordított dalokkal is felléptek, de aztán feloszlott a zenekar. Emiatt a második albumunk előkészített anyaga már meg sem jelent“ – árulta el portálunknak a zenekarvezető. Hozzáfűzte: 1994 májusában főként a saját vállalkozásával és az együttes menedzselésével párosuló időhiány miatt döntött a Klinikából történő kiválása mellett. „Egyre túlterheltebbnek éreztem magam. Már nem igazán tudtam a zenére koncentrálni, és az együttesen belül kialakuló személyes ellentétek is megnehezítették az életemet. Mindezek miatt döntöttem a távozásom mellett, a többiek még szeptemberig együtt maradtak, de aztán feloszlott a zenekar. Páran próbálkoztak a banda Red Roosterre történő átnevezésével, és magyar nyelvű Rolling Stones-átdolgozásokkal meg saját dalokkal koncerteztek, de ez a projekt már nem bizonyult hosszú életűnek – mondta el Czibula Csaba.

Húsz évvel a Klinika feloszlása után állítólag megérett a helyzet az újrakezdésre, ezért a zenekar tavaly ősz óta ismét próbál. „Most megint valamiféle rendszerváltásra lenne szükség, társadalmi igény van a változásokra. Ez az igény a mi régi társaságunkat újból összehozta. A srácok már korábban többször is megkerestek engem azzal a javaslattal, hogy alakítsuk újra a zenekart. Előzőleg én ezt az ötletet folyamatosan elvetettem, főként azért, mert a Szlovákiai Magyar Televíziósok Szövetségének irányítása és egyéb feladataim mellett nem volt elég időm a zenélésre. Most azonban úgy éreztem, hogy a kettős jubileum (25 éve alakult és 20 éve szűnt meg a zenekar) apropóján erre mégis sort keríthetnénk. A Klinika eredeti tagjai közül négyen veszünk részt az új alaprepertoár összeállításában és a koncertezésben. Rajtam kívül, aki korábban több zenekarban is gitáron játszottam, az egykori Klinika-tagok közül Kálmán Károly énekes ( a Red Rooster és a MontaCarlo tagja), Pszota Szilárd basszusgitáros (a Red Rooster, a Stone Bridge Blues Band, a Jel tagja, aki zenélt az Errol Linton, Ron Ringwood, Dirty Fred Blues Band formációban is) és a dobokon játszó Varjú Attila (a Red Rooster, a MontaCarlo, a Jel, a Kor-Zár, a FOLKSZ etno-jazz zenekar, Korpás Éva zenekara, a String Theory, a Wendigo, az Errol Linton, a Ron Ringwood és a Dirty Fred Blues Band tagja). A hajdani szaxofonosunk, Szabó Zsolt helyére a gútai Sipos Dávid, Muck Ferenc tanítványa került, aki eddig Vadkerti Imrével, Hodek Dáviddal, a Tsunami Fusion Band-del, a Kor-Zárral, a Funky Groove Gang-gel, Sárik Péterrel, Lattman Bélával, Csókás Zsolttal, Pélyi Barnával, Romhányi Áronnal és Nagy Laci-Gitano-val is együtt zenélt. A másik volt tagunk, a nyitrai Èermák Fero gitáros helyére pedig a budapesti Takács „Jozzy“ József lépett, aki jelenleg a Leander Risinggel, a String Theory-vel, Ágnessel, a MontaCarlo-val, korábban pedig a Wendigo-val és a Behinia zenekarral lépett fel. A szombati révkomáromi koncertünkön pedig majd Jelasity Péter szaxofonozik, akit a Ghymesből ismer a felvidéki közönség. Persze, a külső vendégzenészeinket is a produkciónkban résztvevő belső tagjainkkal egyenrangúakként kezeljük. Nagyon jó társaság jött össze, és annak ellenére, hogy nem túl gyakran találkozunk, nagyszerűen tudunk együtt zenélni“ – hangsúlyozta a Klinika vezetője.

Az egyórásra tervezett szombati révkomáromi koncerten először hangzanak majd fel a hajdani, kissé áthangszerelt, némi szövegmódosításon átesett szerzemények. A jövőben nyári ifjúsági táborokban lesz hallható az örömzenélés. Film is készül a Klinikáról, az új stúdiófelvételek pedig majd vélhetően a rádióban is gyakran felcsendülnek majd.

„Megállapítottuk, hogy a szövegekben megfogalmazott gondolatokból, állításokból manapság is nagyon sok időszerű, mintha azóta el sem telt volna 20-25 év. Zeneileg a dallamok és az alaptémák megmaradtak, ám a jelenkor igényeihez igazodva hangszeres játékban kissé színesítettük a hangzást. Tervezzük egy Klinikáról szóló film készítését is, amely még idén felkerül a világhálóra. Ehhez egy kelet-szlovákiai székhelyű polgári társulás a kormányhivataltól kért pályázati pénzeszközöket. A filmbe riportok, Klinika-tagok és más zenészek visszaemlékezései, véleményei és a koncertjeinken készülő videofelvételek is bekerülnek. Sajnos, a múltból csak egyetlen, rossz minőségű, 20 perces videóval rendelkezünk, amely akkor készült, amikor a Pál Utcai Fiúkkal együtt koncerteztünk. Abból is bevágnak majd egy rövidke részt a filmbe. Bár új CD-t nem tervezünk, de pár dalunkból készül új stúdiófelvétel, amelyeket reményeink szerint a rádiók is besorolnak majd a kínálatukba. Nemcsak egyetlen koncertre térünk vissza, szívesen eleget teszünk majd a koncert-felkéréséknek, mert a visszajelzések alapján ismét igény mutatkozik a zenénk iránt. Fiam a budapesti egyetemi évei alatt is szembesült azzal, hogy még akadnak, akik emlékeznek az ottani fellépéseinkre, őrzik a hanghordozónkat. Magyarországon szakmai körökben is mindmáig jegyeznek bennünket, ami jóleső érzés. Az idei tavasz-nyár folyamán több ifjúsági táborban megvalósuló koncertünkből részleteket teszünk majd közzé a közösségi oldalakon, ahol megtalálhatják a dalainkat mindazok, akik még igénylik a Klinika zenéjét” – mondta Czibula Csaba. „Először tehát viszlát május 3-án, délután négy órakor a révkomáromi Klapka téren“ – fűzte hozzá.