Húsvéti Kormorán-mesék
A Kormorán zenekar tagjaival mindig öröm beszélgetni, világlátott, zseniális művészek, konzervatív és magyar értékrendű, jószívű emberek. Gyönyörű és örömteli volt hallgatni, ahogy a zenészek gyermekkoruk és a jelen ünnepeiről meséltek. Már csak azért is, mert a Kárpát-medence szinte teljes magyar hagyományait bemutatják.
A zenekar vezetője a Kossuth-díjas Koltay Gergely zenész, szövegíró, aki a szívét osztja szét minden igaz embernek.
A budapesti születésű művész szent ünnepként emlékszik vissza gyermekkora húsvétjaira, náluk ugyanis minden ünnep egy nagy közösségi, családi összejövetel volt, és a mai napig az.
A húsvétot főként ez, illetve a sonka, a tojás jelentette, amelyek ma is ott vannak az asztalon, ám van egy új húsvéti szokásunk a feleségemmel… Egy nagy, gyönyörű szobanövényünkre aggatunk fel vagy harminc-negyven csodálatosan megfestett húsvéti tojást. Katolikus emberekként eljárunk a misékre, hogy együtt legyünk a közösséggel. A zenekar közösen nem húsvétol, hiszen mindenki máshol van otthon, de Nórikát telefonon keresztül, szimbolikusan meg szoktam öntözni.
Babos-Fehér Nóra a Kormorán zenekar egyetlen női tagja a Vajdaságból származik. Nóri lehengerlő jelenség, két kisgyermek édesanyjaként is remekül meg tud jelenni és ragyogni a színpadon. Ebben persze szerepe van a zenekar technikusaként dolgozó férjének, Alpárnak is. Miközben Nóri a vajdasági húsvétokról mesél, nyüzsögnek körülöttünk a kicsik, én meg az ölemben ringathatom a kis Bodzát, akinek az idei lesz az első húsvétja.
Húsvéthétfőn a férjem is jár locsolkodni, és ugyan ő erdélyi legény, de már félig vajdasági. Moholon lovas kocsival, zeneszóval járnak a fiúk locsolkodni, harmonika, gitárkíséret és vödör – ez a jellemző a mai napig. Nagyon szerencsés vagyok, mert még mind a két nagymamám él, így a húsvét nagy családi ünnep, sonkát sütünk, birkát, bárányt.
A húsvéti gasztronómia nagy rajongója a zenekar billentyűse, Szűts István zeneszerző, vagy ahogy a legtöbben ismerik, Pisti.
A nővérem várta a locsolókat, természetesen ő is osztogatott „jutalmat” a fiúknak. Én meg locsolkodás közben itt-ott hazaugrottam, és becserélgettük a finomságokat, hogy mindenféle csokitojásom legyen. Nagymama is velünk élt, sütött mindig vagy nyolc-tízféle süteményt. Gyakorlatilag egész nap faltuk a finomságokat.
– Budapesten nőttem fel, de van egy telkünk vidéken. Húsvétkor mindig kimentünk a telekre, ahol az elrejtett ajándékokat, tojásokat keresgéltem, s mindig eltűntem vagy fél órára a tujafák között. Ez olyan jól működött, hogy apu még mindig tartja ezt a tojásvadászatos szokást, csak most már a nővérem gyermekeinek rejti el az ajándékokat. Én már nem bújok be a bokrok alá csokit keresni, de a tradicionális húsvéti menü az szent és sérthetetlen – magyarázza a fiatal zenész.
Vadkerti Imre és családja a magyar tájak megismerését választja a húsvéti ünnepek alatt. A családban két fiú- és egy leánygyermek van.
Az összmagyarság erdélyi területének szokásairól a kézdivásárhelyi Gáspár Álmos mesélt.
Most már közel harminc éve lakom Magyarországon, és minden évben kutatom, hol lehet jó bárányt venni. hogy úgy készítsem el, ahogy édesanyám csinálta. A töltött bárány, a sült hátsó comb elmaradhatatlan az ünnepi asztalról. Most már a barátok, ismerősök is kérik, hogy én készítsem el. Igazából nincs titok, csak annyi, hogy kemencében sül. Húsvétkor nagyon kihasználjuk az otthoni kemencénket. Nem beszélve a húsvéti kenyérsütésről.
A székely ember számára a kenyér szent dolog, az Úr Jézus teste. A székelyek délután, munka után, estefelé indultak locsolkodni és reggelig tartott. Szegény lányoknak akár hajnali ötig is fent kellett lenniük és várniuk a locsolókat. Magyarországon találkoztam azzal, hogy csak délig illik locsolkodni, de én még mindig akkor megyek, amikor kedvem tartja. Nagyon szépek ezek a hagyományos keresztény ünnepek, és én addig fogom tartani őket, amíg Isten is úgy akarja.
Megjelent a MAGYAR7 13-14. számában.
