Hobo és Viszockij
Vlagyimir Szemjonovics Viszockij a példa arra, hogy az ezer sebből vérző, történelmi traumák, gyűlölet által megosztott Kelet-Közép-Európának vannak közös hősei.
Az „orosz Cseh Tamás”, ahogy Földes László, Hobo fogalmaz, belehalt a létező szocializmusba. Hobo Viszockij-lemezei mély átéléssel adják vissza azt a már-már kamaszos szabadságvágyat, amit a hetvenes, nyolcvanas évek fojtogató légköre váltott ki az önmagát ketrecbe zárt madárnak érző szovjet–orosz előadóból.
Az orosz néplélek évszázados tradíciói sejlenek fel dalban kimondott önpusztító életvágya mögött, miközben Viszockij a tankokkal megtámasztott világból szabadulni vágyó millióknak vált a hősévé.
Hobo zsenialitását dicséri, hogy a Viszockij-lemezek, a Farkashajsza, vagy az Adjatok a kutyáknak húst, leküzdve a nyelvi korlátot, nekünk, magyaroknak is átélhető, és néha megdöbbentően ismerős élethelyzeteket idéznek fel.
Megjelent a Magyar7 2022/28. számában.
