História: A bohócnak is jár a taps
A naszvadi blues-rock formáció már több mint tíz éve futja a köröket, egyre jobb eredménnyel.
A magánkiadásban napvilágot látott A bohócnak is jár a taps lemezükről elmondható, hogy igazán markáns album született, amely stílusban sokkal színesebb, mint az eddigiek, továbbá számottevő a billentyű és a vendégénekesek jelenléte is. A blueson és a rockon kívül találunk itt pesti kávéházi „folklórt”, csipetnyi funkyt, kocsmadalt, sanzont, rock and rollt, tangót és igazi lírát is.
A nyitódal P. Mobil-os hard rockjához Hobo-féle szöveg társul, amely többféleképpen értelmezhető. A fogós kezdés után a Fonográf zenekart megidéző „Maradok még” jófajta kocsmai hangulatot áraszt, szinte érezzük a füstöt és a sörszagot. Ki sem tesszük a lábunkat az ivóból, a „Kocsma, tangó és rock 'n' roll” című harmadik tétel magáért beszél, hiszen szövegben és zenében sem árul zsákbamacskát. Az „Engedjetek szabadon” az album legkeményebb dala; egy kvázi rockhimnusz, amelynek bevezető riffje a Slayer (!) Silent Scream-jére emlékeztet, de az ének belépésénél beugrott a P. Mobil „Fegyvert veszek” című szerzeménye is. A „Daisy” Ronald David Laing orvos-pszichológus-író Tandori Dezső által fordított verse.
A mély mondanivalójú balladához Tornóczi Tibor éneke társul, ahogy a következő funkys-rock and rollos „Régi nagy asztal” című dalban is ő énekel. A „Lezserül élni” szintén egy Laing-Tandori tandem, de ezt már Nagy Haris Kriszta vezeti fel, mint a következő „Ezek az utcák” című szerzeményt is, amelyet akár Rúzsa Magdi is énekelhetné. A „Ma este indián leszek” Lábszky Olivér legmélyebb dalszövege a lemezen, nem is adhatja elő más. A „Vigyél magaddal, rock 'n' roll”, „A nőm miatt” és a „Budapest boogie” hangulatos, életigenlő blues-rock tételek; a lemezt záró, fülbemászó „Van ami úgy jó, ahogy van”, pedig még pozitívabb üzeneteket hordoz, bár egy-két fricskáért ez sem megy a szomszédba. Itt mindenki énekel, igazi örömzenélés folyik, nagyon jó választás a lemez végére.
A hangzás sokkal jobb lett, mint eddig bármikor, köszönhetően Gergely Csabának és Claudio Zambenedettinek. A lemez legnagyobb erénye: nem érezni, hogy gyengébb dal került volna fel az albumra. Ez elsősorban a dalszerző-szövegíró párost, Ágh Attilát és Lábszky Olivért dicséri. Egy magyarországi viszonylatban is versenyképes, erős anyag született, tehát a Históriának jár a taps!
