Helka

Rövid videókban mesél népdalokról, jelentésekről, hagyományról, mindezt érthetően, szerethetően. Aztán élőben is hallhattam a dunaszerdahelyi NFG-ben, és egészen más dimenzió nyílt meg előttem.

Ott állt a színpadon elektromos citerával, furulyával, hegedűvel és egyszerűen csak énekelt. Tisztán, alázattal, lesütött szemmel. Nem akart többnek látszani, mint ami, és talán pont ezért adott annyit.

Az jutott eszembe, mennyire szükségünk van az ilyen pillanatokra. Amikor valaki nem harsányan, hanem csendesen, mégis megkerülhetetlenül emlékeztet arra, honnan jövünk. És arra is, hogy a hagyomány nem valami távoli dolog, hanem valami, amit újra és újra meg lehet élni, ha van, aki ilyen tisztán közvetíti. 

Megjelent a Magyar7 hetilap 2026/19. számában.