Hegedűvel egy életen át
A Szepesség második legnagyobb városának tartott Iglót a 13. században, a tatárjárás után német bányászok alapították. A 19. század második felétől szlovák többségű volt ugyan, de a századfordulón már közel 3500 magyar élt itt a mintegy 5100 szlovák és 1790 német mellett. A magyar kultúra és tudomány számos jeles alakja született a városban. Csak találomra említsünk néhány nevet: Bókay János (1822–1884) orvosprofesszor, Olgyai Viktor (1870–1929) grafikus és festő, Kéri Kálmán (1901–1994) tábornok, a magyar országgyűlés korelnöke 1990 után, Neményi Lili (1902–1988) operaénekes.
A városban látta meg a napvilágot a kiváló hegedűművész, Zathureczky Ede is, 1903. augusztus 24-én. Édesanyja, Filbinger Mária operaénekes és zongoraművész volt, valószínűleg tőle örökölte zenei tehetségét, ami már igen korán megmutatkozott. 8 évesen adta első hangversenyét szülővárosában. 1914-ben a család Kassára költözött, ahol Kun Tivadar lett Ede tanára.
Az I. világháború végen, 1918-ban Zathureczky 15 évesen Budapestre került, ahol Hubay Jenő (1858–1937) tanítványa lett, emellett Siklós Alberttől (1878–1942) zeneszerzést is tanult. Hubay elismert hegedűművész és nagyra tartott zenetanár volt, aki világhírű tanítványok egész sorát indította el a művészi pályán. Zathureczkyt nagyon kedvelte. 1923 januárjában az ő jóvoltából adta első budapesti hangversenyét, amely egy csapásra ismertté tette az alig 20 esztendős előadóművészt.
Igaz, már 1921-ben koncertezett Kassán, de a város akkor már Csehszlovákia része volt, így a magyarországi zenei körökben ez a fellépés még nem keltett feltűnést. 1923–1928 között négy hangversenykörúton vett részt Olaszországban, ahol több mint száz alkalommal lépett fel, de közben megfordult Bécsben, Prágában, sőt Amerikába is eljutott, ahol a világhírű Bruno Walter (1876–1962) német karmesterrel többek közt New Yorkban lépett fel, de játszott Chicagóban és Bostonban is.
Az 1930-as évek közepétől egyre szorosabb kapcsolatba került Bartók Bélával, akinek hatására elmélyült a hegedűjátéka. Az addig nagy sikerrel játszott virtuóz darabok mellett sokkal igényesebb zeneművek – főleg klasszikus és romantikus szonáták – is megjelentek a repertoárjában. Sokat tett Bartók zenéjének népszerűsítéséért és terjesztéséért.
Eközben Hubay Jenő asszisztenseként oktatott a Zeneakadémián. Olyan kiváló művészek kerültek ki a keze alól, mint Kovács Dénes vagy Pauk György, a londoni Royal Academy of Music későbbi professzora. Hubay Jenő 1937-ben bekövetkezett halálával a Zeneakadémián megüresedett a hegedű tanszakon a mesterképzési vezetői poszt, és természetesnek tűnt, hogy Zathureczky lép tanára helyére. Ehelyett felfüggesztették a képzést, és csak hat évvel később, 1943 őszén indították újra. Ekkor már Zathureczkyt alkalmasnak találták a vezetésre, sőt a pozsonyi születésű Dohnányi Ernő (1877–1960) helyére kinevezték a Zeneakadémia igazgatójává is. Ezt a tisztséget egészen 1956 novemberéig töltötte be.
A háború utáni években egyre nehezebb körülmények között élt, a kommunista hatalomátvételt követően már csak a szovjet tömb országaiban koncertezhetett. 1956 novemberében egy rádiófelvétel elkészítésére Bécsbe utazott. Barátai elintézték számára, hogy az USA-ban, a bloomingtoni Indiana University hegedű tanszakán oktathasson, miközben hangversenyeket is szerveztek számára. Egy másik magyar emigránssal és egyetemi tanártársával, a zongoraművész Böszörmény-Nagy Bélával (1912–1990) 1958 áprilisában egy nagy sikerű koncertet adott New Yorkban. Zathureczky mindenképp szeretett volna visszatérni hazájába, de 60 évvel ezelőtt, 1959. május 31-én bekövetkezett halála megakadályozta ebben.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/34. számában.
