Ha a közönségem boldog, én is az vagyok
A 23 éves Zamatócky Florianna ma a Bodrogköz egyik legismertebb énekesnője. Már alapiskolásként felfedezték tehetségét, ezért pedagógusai szívesen szerepeltették gálaműsorokban, dalversenyeken. Üde jelenség. Nemcsak az énekhangja különleges, a beszédhangja is kedves, csacsogós, közvetlen. Külseje megnyerő, egyénisége elbűvölő. Nem játssza meg magát, nem pózol, választékosan fogalmaz, egyenes, őszinte válaszokat ad.
A gimnáziumi évek alatt kezdett énekelni tanulni, Kassára járt énektanárhoz. Ez a három év elég volt számára ahhoz, hogy rájöjjön: a klasszikus zene az ő igazi területe. Hiába volt korábban rockzenekara, énekelt musicaleket, egy operalexikonnak köszönhetően elkezdett áriákat hallgatni, és ráérzett az operák ízére. Énektanára is meglepődött döntésén, de természetesen elfogadta.
Érettségi után Miskolcon, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában folytatta tanulmányait. Itt már csak az éneklésre kellett összpontosítania. Ma két egyetemen, két teljesen különböző dolgot tanul: egyrészt Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetének hallgatója, másrészt az eperjesi egyetemen menedzsmentet hallgat. Közben meg egy miskolci kertváros zeneiskolájában 32 gyereknek zongorát, illetve 30-nak meg zeneelméletet oktat. Hogy miért vállal fel ennyi mindent, azt már hadd mondja el maga Florianna!
A tanári állást azért vállaltam, mert ebből tartom fenn magam. Gyönyörű pálya, jó tanulság számomra, de hosszútávon nem az én utam.
Ami a zeneművészeti intézetet illeti, evidens, hogy imádom, hiszen az énekesi pályára készülök, Simonné Balogh Emese már pár hónap alatt csodákat művelt velem. Az eperjesi egyetem menedzsment szaka látszólag nincs összefüggésben mindazzal, amivel a mindennapjaimban foglalkozom, és mégis! Azt a tudást, amit ott szerzek, alkalmazni tudom főleg a koncertek szervezésében. Számomra az is fontos, hogy így legalább a szlovák nyelvet sem felejtem el. Mindkét egyetemet szeretem, egyikről sem mondanék le szívesen.
Valójában életemben sok minden a véletlenül adódott lehetőségnek köszönhető, az egyetemek is!
Farkas Tamás a Fővárosi Operettszínház művésze, akivel két és fél éve találkoztam először Miskolcon. Egy Szikszón rendezett jótékonysági koncerten, amelyen operettkettősöket énekeltünk, olyan sikerünk lett, hogy hirtelen sok helyre hívtak fellépni bennünket. Azóta is, ha tudunk egyeztetni, együtt lépünk a közönség elé. Együtt operettslágereket énekelünk, de van szóló koncertem is klasszikus dalokból, vagy olyan koncert, ahová a műsor végén egy-egy áriát is becsempészek. Környékünkön nehéz az operát eladni, valójában csak egy szűk réteg szereti, ezért csak adagolni merem.
Ha operett, akkor a nagy kedvencem a Csárdáskirálynő. Amit elsőként az operettirodalomból megtanultam, az Sylvia belépője volt. Operák közül nehezebb választanom, mert Verdi valamennyi művét imádom, ahogyan Puccini Pillangókisasszonyát is. Ez utóbbi volt egyébként az első opera, amit életemben láttam.
Rengeteget tanulhatnék egy színházi társulatban. Gyakorlatilag mindent, ami ahhoz kell, hogy egyszer magánénekes lehessek. Voltam már meghallgatásokon, mindenütt pozitív véleményeket kaptam, de még fiatal vagyok, még nem vagyok teljesen kész a pályára, vannak hiányosságaim. Szeretnék előbb továbbfejlődni, hogy egyszer én lehessek a legjobb.
Úgy tervezem, hogy a jövő éven Eperjesen négy szemesztert végzek el egyszerre, és lediplomázom, hogy a következő tanéven már csak az éneklésre koncentrálhassak.
A fellépések meglehetősen szezonális jellegűek. Különösen gazdag volt ilyen szempontból 2017, akkor mintegy 50 koncertet adtunk, elsősorban nyáron, mert akkor vannak a fesztiválok, falunapok, de felléptünk már szüreti ünnepségen, bálokon, farsang idején…Én nem vágyom arra, hogy a világ legelismertebb énekesnője legyek, azt szeretném, hogy örömmel hallgasson a közönség, hogy érezze, kapott valamit tőlem a fellépésen. Szeretném átadni nekik azt az energiát, amit én az énekléstől kapok. Ha ők boldogok, az engem is boldoggá tesz.
Különös vonzalom köt Miskolchoz is. Szeretem az épületeit, az illatait, az embereket, a Büköt, a sok-sok pozitív helyszínt. Az utazás nagyon kikapcsol, nagyon feltölt. Ahogyan az olvasás is, főleg ha spirituális a témája.
