Gratulálunk az egyetemes és magyar kultúra újabb felvidéki lovagjainak! - KÉPEKKEL
A Magyarországon 1997-ben alakult Falvak Kultúrájáért Alapítvány az általa rendezett Magyar Kultúra Napja Gálaprogramját 1999. január 22. óta színesíti a Kultúra Lovagjainak avatásával. A budapesti Stefánia Palotában 2025. január 18-án megtartott gálán újabb arra érdemes személyiségek részesültek az Egyetemes Kultúra Lovagja és a Magyar Kultúra Lovagja megtisztelő címben. Köztük a Felvidéket a Komáromban élő Szalay Szilvia, KÓTA-díjas zenepedagógus, a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságának elnöke és Bocsárszky Attila göncruszkai színművész képviselte.
„Miután 1999-ben felavattuk alapító lovagjainkat, egyben bejelentettük, hogy elismerésünk a nemzetünknek szóló millenniumi ajándék. Felkértük az avatottakat, hogy a kuratórium döntését, mint Tanácsadó Testület segítsék. Az év során a minisztériumi engedélyt kaptunk a Magyar Kultúra Lovagja cím adományozására, és meghirdethettük első nyílt pályázatunkat“ – olvasható a Nick Ferenc elnök vezette alapítvány oldalán.
Az elmúlt 26 év során több mint 3000 civilszervezet és önkormányzat küldött javaslatot e megtisztelő adományozóinak.
A tájékoztatóból az is megtudható, hogy „az alapítvány a címet a kultúra különböző területein huzamos ideje, önzetlenül tevékenykedők elismerése céljából alapította. A cím a művészi teljesítmény mellett elismeri az irodalmi és a közművelődési teljesítményt. Adható kultúraszervező életműért is. Köszönet jele a magyar kultúrát támogató hazai és külföldi művészetbarátoknak, szponzoroknak, mecénásoknak, politikusoknak. Az alapító küldetésének megfelelően kiemelten támogatja a „falvak lámpásainak” elismerését. Az elmúlt évtizedekben a cím a cilviltársadalom kiemelt jelentőségű, népszerű elismerése lett“.
Először Szalay Sziviát szólítottuk meg, aki a Magyar Kultúra Lovagjai között kapott helyet, míg Bocsárszky Attila az Egyetemes Kultúra Lovagjává vált. Az előbbi „A határon túli magyar zenekultúra érdekében kifejtett életművéért”, az utóbbi pedig a „A kulturális életminőség fejlesztéséért” részesült a rangos elismerésben.
A pozsonyi származású, 1980 óta Komáromban élő jutalmazott, a magyar kórusélet meghatározó személyisége negyed évvel ezelőtt, 2024. október 23-án a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége, vagyis a Kocsis Zoltán elnök vezette KÓTA díjátadó ünnepségén, amit az MTA Zenetudományi Intézetében tartott, KÓTA-díjat kapott. Akkor médiacsaládunknak egyebek mellett elmondta: ösztönös késztetésre, mindig zenetanár akart lenni, s mindent meg is tett e cél érdekében. Először hegedült, majd a pozsonyi konzervatórium ének szakára vették őt fel, ám hárfa szakon végzett, miközben furulyázni is megtanult. A tanulmányai befejezése után, 1980-ban Komáromba került, s a helyi művészeti alapiskolában eleinte több területen is kamatoztatta az ismereteit. Mivel ott hiányzott a fúvós hangszereket oktató tanár, ezért a volt középiskolájában már igazgatóként végezte el az oboa szakot. Azóta a fúvós diákokkal foglalkozik, furulyázni és fuvolázni tanítja őket, s 1991-1996 között az intézmény élén igazgatóként is munkálkodott.
– fejtette ki.
Amikor a rendszerváltás után Duka-Zólyomi Emese muzikológus, karnagy, könyvtáros megalapította a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságát, abba is belépett, s az alapító 2013-ban neki adta át az elnöki stafétabotot. Azóta is a társaság égisze alatt, Érsekújvárban szervezik a Csengő Énekszót, a hazai magyar gyermek- és ifjúsági kórusok országos minősítő versenyét), valamint a Vox Iuventutis Gyermek- és Ifjúsági Fesztivált s társrendezőként a galántai Kodály Napokat, továbbá Léván a Kadosa Pál Zongoraversenyt, illetve a Bartók Béla Zenei Műveltségi Vetélkedőket diákoknak, így pótolva az alapiskolai zeneoktatás túl alacsony iskolai óraszámát és a középiskolai zenei nevelés teljes hiányát. Ezenkívül a Harmónia-Szlovákia Magyar Zenei Díj kuratóriumának is tagja.
Ma, a magyar kultúra napján, az újabb jutalmazásával kapcsolatban portálunknak elmondta: „Két héttel ezelőtt Vörös Máriától, az SZMPSZ országos alelnökétől tudtam meg azt, hogy e szövetség felterjesztett a Magyar Kultúra Lovagja címre. Sajnos, a Stefánia Palotában megtartott gálaműsoron a betegségem miatt nem lehettem jelen, így az ottani ceremónián helyettem jelképesen a nővéremet, Szlovák Gabriellát „avatták lovaggá“. Majd hazahozta nekem a címmel együttjáró díszoklevelet, a láncon lógó, mutatós medált és a szép ajándékkönyveket.
