Genetikai bizonyítékot keresnek a jeti létezésére
A projekt során szőrt, csontot és más anyagokat vesznek szemügyre. A minták egy svájci biológus kollekciójából származnak, de a kutatók bárkitől szívesen vesznek vizsgálandó maradványokat.
Számos kultúrában él a legenda olyan szőrös, humanoid lényekről, melyek a vadonban élnek és ritkán láthatóak. Azonban az ilyen élőlényektől származó állítólagos maradványokat soha nem vizsgálták meg a modern tudományos eszközökkel.
Az Oxfordi Egyetem és a Lausanne-i Zoológiai Múzeum kutatói szisztematikus megközelítést alkalmaznak majd és a genetikai tesztelés legkorszerűbb technikáival veszik szemügyre a leleteket. „Korábban is végeztek már DNS-teszteket állítólagos jetiken és más, hasonló élőlényeken, azóta azonban a technikák – különösen a szőr esetén – nagyon sokat fejlődtek” – mondja Bryan Sykes, az Oxfordi Egyetem professzora. A modern tesztek már egy töredék hajszálnál is valós eredményeket szolgáltatnak. A projektet Sykes és Michel Sartori, a Lausanne-i Zoológiai Múzeum igazgatja vezeti.
Josh Gates amerikai televíziós műsorvezető és felfedező az egyes elképzelések szerint a Himalájában élő titokzatos óriáslény, a jeti állítólagos láblenyomatával hasonlítja össze saját lábfejét egy katmandui szállodában 2007. december 1-jén. Gates azt mondja, a Mandzsu folyó partján, a nepáli Kumbu térségében, a Mount Everest felé vezető úton, 2850 méteres magasságban találta forgatócsoportjával a még sosem látott "hegyi ember" három lábnyomatát (Fotó: MTI/EPA/Narendra Sresztha)
A Mount Everestet célzó 1951-es expedíció tagjai a hóban maradt óriási lábnyomok fotóival tértek vissza, melyek felerősítették a spekulációkat a tudomány számára ismeretlen, óriási himalájai élőlényekről. Azóta számos szemtanú jelentett ilyen lényeket a világ távoli szegleteiből. Ezeket a humanoid élőlényeket számos néven illetik. A Himalájában „jeti” vagy „migoi” , Észak-Amerikában „nagyláb” vagy"sasquatch", a Kaukázusban „almasty”, míg Szumátrán „orang pendek” néven ismerik őket, de más elnevezésekről is tudnak.
Az eddigi tesztek rendszerint arra a következtetésre jutottak, hogy az állítólagos jetimaradványok valójában emberi eredetűek. Azonban Sykes szerint szisztematikus áttekintést még nem végeztek. A projekt a Lausanne-i múzeumban őrzött maradványokra fókuszál majd, melyeket Bernard Heuvelmans, belga-francia biológus gyűjtött össze, aki 1950-től 2001-ig bekövetkezett haláláig vizsgálta a jetiészleléseket.
A kutatók azonban más intézményektől és egyénektől is várnak a jetire utaló ehetséges bizonyítékot. Azonban nem szeretnének rengeteg bőrt, szőrt és egyéb mintákat kapni, így arra kérik az embereket, hogy részletes leírást küldjenek állítólagos "jetimaradványaikról". Amint átnézték ezeket, mintavételi eszközt küldenek azoknak, akiknek gyűjteménye megfelelő a vizsgálathoz.
A jetikérdés mellett Sykes abban reménykedik, hogy a projekt újabb adatokkal szolgál a múltban élt különféle emberfajok közötti kapcsolatokról. „Az utóbbi két évben egyértelművé vált, hogy figyelemre méltó keveredés ment végbe a Homo sapiens és a Neander-völgyi között. Minden európai DNS-ének 2-4 százaléka Neander-völgyi eredetű.”
Azok, akik az eddig ismeretlen élőlények elméletet támogatják, azt állítják, hogy a jeti és az orang pendek a Homo erectus, Homo floresiensis vagy a Gigantopithecus – óriási emberszabású, mely valamikor Kelet-Ázsia erdőségeiben élt – túlélő egyedeit reprezentálhatja. Az elmélet alapján született meg a „kriptozoológia” kifejezés, mely az ilyen élőlények kutatását célozza.
Mások rendkívül szkeptikusak az ilyen mendemondákat érintően és úgy gondolják, hogy az elmélet nem éri meg a komoly tudományos vizsgálatot. Sykes elmondta, tudósként vannak bizonyos fenntartásai a területtel kapcsolatban, de úgy hiszi, hogy a genetikai elemzés teljesen más eszköz, mivel nem lehet hamisítani. „Így nem kell azt állítanom, hogy hiszek, vagy nem hiszek ezekben a lényekben.”
Az egyik elmélet szerint a jeti más homininák apró, visszamaradt populációjához tartozik. Míg Sykes szerint ez az elmélet valószínűleg nem bizonyul igaznak, „ha nem nézzük meg, nem fogjuk tudni a választ.”
A projekt „gyűjtögető fázisa” szeptemberig tart, ezt követik novemberben a genetikai tesztek. Ezután tudományos folyóirat számára összegzik az eredményeket. Ez lenne az első alkalom, hogy kriptozoológiai eredményeket hoznak nyilvánosságra ilyen szaklapban.
„A karrierem során számos olyan dologgal találkoztam, mely lehetetlennek és ostobának tűnt, mégis lenyűgöző eredményeket produkált” – teszi hozzá. Amikor ősi emberi maradványokból igyekezett DNS-t kivonni, azt hitte, soha nem fog működni. Végül mégis sikerült, és 1989-ben a Nature-ben tette közzé az első publikációt ősi emberi csontokból származó DNS-ről.
