Fénylett az aréna Pici bácsinak
Presser Gábor 1507 című koncertje valójában egy többszörös jubileumi show volt, még akkor is, ha ezt a zeneszerző próbálta egy szám mögé rejteni. A budapesti Papp László sportarénában, október első hétvégéjén három teltházas koncertet adott mindenki Pici bácsija.
A zeneszerző a produkció címéül a koncert sorszámát adta, ezzel valószínűleg azt szerette volna kifejezni, hogy ez is csak egy a sorból. Pedig ez más volt! A szeretet, a bölcsesség, az alázat és a szabadság zenébe foglalva, de nem a megszokott módon. Presser Gábor újraértelmezte életművét, dalai új hangzást és hatást közvetítettek.
Vetítés, sztárvendégek, szteppcipők, táncosok, nagyzenekar, finom hangeffektusok, zörejek és a klasszikus dalok a legmeglepőbb, mégis természetesnek ható feldolgozásban.
Így indultunk a közös két órás utazásra Pici bácsival a szombati főpróbán.
A pódium közepéből jöttek elő az énekesek, zenészek, akikben az volt a közös, hogy hihetetlen őserőt közvetített a hangjuk és emellett méltósággal és alázattal kapaszkodtak a zongorába.
A legnagyobb meglepetést Oláh Ibolya produkciója hozta. „A csiszolhatatlan gyémántnak”, ahogy a zeneszerző nevezte, a koncert napján, október 7-én én jelent meg Presserrel közös lemeze, amelyről most elsőként adták elő a Parti Nagy Lajos: Rózsacsokor variációk című dalt.
Őt követte Falusi Mariann, Rúzsa Magdi, Frenk, Voga Viki, a Csík zenekar, a Bartók konzi, avagy egy igazi stílus kavalkád.
A hangzáson kívül újdonságnak számított, hogy a produkció készítésekor hatalmas figyelmet fordítottak a látványra is. A modern vetítésen és díszleten kívül a táncosok is szerves részét képezték az előadásnak.
Az ekecsi Kovács Anita, aki korábban az Ifjú Szivek Táncszínház szólótáncosa volt, elmesélte, hogy jött egyáltalán az ötlet, hogy egy Presser koncerten néptáncosok lépjenek fel? Milyen stílusú táncot képzeljen el az, aki nem vett részt a koncerten?
Hogy kerültél bele a csapatba?
A Fitos Dezső társulathoz érkezett a felkérés, akik korábban a Csík zenekar arénás koncertjéhez koreografáltak táncos elemeket. Már akkor több Presser dalfeldolgozást színesített a társulat előadása. Tulajdonképpen stílusában ez néptánc motívumokon alapuló showtánc, nagy és látványos mozdulatokkal, hiszen a 12 ezer fős Papp László Sportarénát hét párnak kell „betáncolnia”. Engem Kocsis Enikő és Fitos Dezső egy korábbi együttműködésünk alapján választott a táncosai közé.
Mikor kezdtétek és hogy zajlottak a próbák?
Szeptember elején kezdtünk el próbálni. Kezdetben Novák Péter is segítette a táncosok munkáját. Majd az egyik próbanapon eljött Pici bácsi is, akinek nagyon tetszett a koreográfia, amin dolgoztunk éppen. Az utolsó két hétben pedig mi jártunk ki a Klebelsberg Kultúrkúriába, ahol a zenészek próbáltak. Amíg várakoztunk, hallgattuk a számokat. Volt például egy dal, amiben nagyjából húsz zenész játszott. Ekkor értettem meg Pici bácsi nagyszerűségét. Többször leállította a dalt, mert például egy klarinétos nem pont oda tette a hangsúlyt, ahova kellett volna, vagy az énekes pár milliméterrel közelebb tartja a mikrofont a megfelelő hangzáshoz képest.
Presser Gábor egyedül egy szál zongorával is be tudja tölteni a teret, el tudja varázsolni a közönséget. Hogy illik a képbe a tánc? Mi a célja? Hogyan segíti a produkciót?
Mivel ez most egy rendhagyó Presser koncert, és a dalok is fel lettek dolgozva, ezért szerintem kifejezetten jól működik a dolog. Az egyik koreográfia show jellegű, de van, amelyikben színházi elemek is tarkítják az előadást és segítik a dalok értelmezését.
A főpróba elején Pici bácsi arra kérte a közönséget, hogy legyenek elnézőek, ha esetleg hibáznának. Ha pedig már unná valaki az előadást, akkor azt javasolta, hogy álljon fel a székére és kiabálja be: Túl hosszú! A szombati előadás ilyen családias hangnemben zajlott, zökkenőmentesen. Annyira nem volt hosszú a koncert, hogy vasárnap már három ráadás számra is szükség volt, ahol a meghitt régi hangulat is előkerült: csak Pici bácsi és a zongora, és az aréna világos lett a telefonok fényszóróitól.
