Felejthetetlen pillanatok az 1985-ös Live Aid koncertről
Idén 35 éve, hogy megrendezésre került a földkerekség legnagyobb jótékonysági rendezvénye, az 1985-ös Live Aid koncert. Az esemény ugyanakkor nemcsak humanitárius jellege miatt volt jelentős, hanem zenetörténeti szempontból is, hiszen a megvalósítás és a különleges kollaborációk mellett nagy visszatérések is történtek, felejthetetlen alakításokkal. Cikkünkben felidézzük a Live Aid legjobb pillanatait és azt, milyen út vezetett a jótékonysági megakoncert létrejöttéhez.
Tudják-e, hogy karácsony van?
A jótékonysági koncert ötlete 1984-re vezethető vissza, amikor is a zenész-újságíró Bob Geldof és a szintén zenész Midge Ure megírták a "Do They Know It's Christmas?" című dalt. A szerzők a dallal az etiópiai éhezőkre szerették volna felhívni a világ figyelmét, a megvalósításban pedig olyan ismert zenészek vettek részt, mint David Bowie, Phil Collins, Paul McCartney és Sting. Az alkalmi együttműködés Band Aid néven adta ki a dalt, amelyet több millió példányban értékesítettek, így összesen 70 ezer fontot sikerült összegyűjteni az afrikai éhezők megsegítésére.
A Band Aid sikerén felbuzdulva aztán Geldof és Ure egy sokkal nagyobb volumenű rendezvényt vizionált: egy jótékonysági szuperkoncertet, ahol elegendő pénzt tudnának összegyűjteni ahhoz, hogy rendszeresen támogathassák a rászorulókat.
Az egész világ figyelt
A Band Aid-projekt több kezdeményezést is inspirált. Például ekkortájt született meg a We Are The World című sláger az Egyesült Államokban, amelynek elkészítésében olyan előadók működtek közre, mint Lionel Richie, Michael Jackson, Stevie Wonder és még sokan mások. Kanada a Tears Are Not Enough című dallal vette ki a részét a globálissá duzzadó kezdeményezésből, olyan előadókat felvonultatva, mint Bryan Adams, Neil Young vagy épp a Rush zenekarból ismert Geddy Lee.
"Ez a ti Woodstockotok, ami már nagyon régen esedékes volt"
A segélykoncertre 1985. július 13-án került sor Live Aid elnevezéssel. Az esemény két helyszínen, az angliai Wembley Stadionban és az amerikai John F. Kennedy Stadionban került megrendezésre, a fellépések pedig nagyjából egy időben, párhuzamosan zajlottak. Az angliai koncerten körülbelül 72 ezer, míg Philadelphiában közel 90 ezer néző gyűlt össze.
"Ez a ti Woodstockotok, ami már nagyon régen esedékes volt" - mondta Joen Baez, a philadelphiai J. F. Kennedy Stadionban, aki ezzel a mondattal kétségkívül fején találta a szöget, hiszen a Live Aid-en a kor legnagyobb sztárjai és zenekarai léptek fel.
Miért nem tűntök el mindannyian?
A Live Aid egyik nagy visszatérője a The Who volt, akik 1982-es visszavonulásuk óta először játszottak újra élőben. A koncerten 4 dalt adtak elő, köztük a My Generation című klasszikusukat, amelyhez egy érdekes és egyben furcsa jelenség is kötődik. Amikor az énekes, Roger Daltrey a dal szövegének "Why don't you all fade away" (magyarul: "Miért nem tűntök el mindannyian?") részét énekelte, felrobbant egy generátor és megszakadt a műholdas kapcsolat a Wembley Stadionnal. A közvetítés aztán pár perccel később helyreállt és a helyszíni kameráknak köszönhetően megmaradt a teljes My Generation-felvétel, így az a mai napig megtekinthető.
A nagy visszatérők
Nemcsak a The Who volt a Live Aid egyetlen nagy visszatérője. A hetvenes évek egyik legmeghatározóbb hard rock zenekara, a Black Sabbath hosszú idő után újra együtt szerepelt az együttes 1979-ben kirúgott eredeti énekesével, Ozzy Osbourne-nal, aki akkortájt szólókarrierben utazott, és a hetvenes évekhez képest erős arculatváltáson esett át. A Black Sabbath mellett a Led Zeppelin még élő tagjai is felléptek. Robert Plant, Jimmy Page és John Paul Jones Phil Collins dobossal kiegészülve a Rock & Roll, Whole Lotta Love és Stairway To Heaven című dalokat adták elő. Az angol zenekar 1980-ban, az együttes motorjának és szívének tartott John Bonham dobos halála után oszlott fel és az 1985-ös Live Aid-ig nem is játszottak együtt.
A kollaboráció azonban felemás érzéseket váltott ki a résztvevőkből. A Led Zeppelin tagjai Collins felkészületlenségét, míg a dobos a zenekar teljesítményét kritizálta.
Szétgördülő kövek, avagy a Rolling Stones tagjai szólóban
A '80-as évek közepén a The Rolling Stones kisebb szünetet tartott, a zenekar tagjai pedig elsősorban saját szólókarrierjükre koncentráltak. Így fordulhatott elő, hogy a Rolling Stones nem lépett fel a Live Aid-en, ugyanakkor a tagok külön-külön szerepeltek a műsorlistán. Mick Jagger David Bowie-val adta volna elő a Dancing In The Street című dalt, méghozzá egy "interkontinentális duett" formájában, avagy az Amerikában lévő Jagger és a Londonban lévő Bowie fellépését összehangolták volna. Technikai szempontból azonban kivitelezhetetlennek tűnt a dolog, így aztán a dalt előre felvették és egy videoklip formájában vetítették le az amerikai és angliai helyszínen.
Eközben Philadelphiában Jagger Tina Turnerrel adta elő a Stones It's Only Rock And Roll című slágerét, a produkció alatt pedig Mick Jagger véletlenül elszakította az énekesnő ruháját. Rajta kívül még a Rolling Stones két gitárosa, Keith Richards és Ronnie Wood is tiszteletét tette a Live Aid amerikai helyszínén, ahol Bob Dylan-nel kiegészülve adták elő a Blowin' In The Wind című dalt.
A szuperszonikus Phil Collins
A Live Aid egyik legérdekesebb mozzanata Phil Collins nevéhez fűződik. A zenész előbb a londoni Wembley-ben lépett fel Sting társaságában, majd onnan egy Concorde repülőgéppel New York felé vette az irányt. Ezen a repülőn találkozott Cher-rel, aki állítólag nem tudott semmit a Live Aid-ről, így Collins magával vitte őt Philadelphiába, ahová helikopterrel jutottak el. Este aztán Phil Collins előbb Eric Clapton fellépésén dobolt, majd csatlakozott a Led Zeppelin tagjaihoz, hogy utána szólóban is előadjon két dalt.
Az emberiség legnagyobb kollektív eseménye
A jótékonysági koncert egyik sajátossága az volt, hogy a televíziók világszerte élőben közvetítettek a két helyszínről, így a Live Aid-et több mint egymilliárd ember követhette figyelemmel. Ez persze nem volt véletlen, a szervezők az adományok legnagyobb részét a tévénézőktől várták. Adakozni pedig telefonon keresztül lehetett, csekk küldésével vagy hitelkártyával. Az első 7 óra elteltével aztán közétették az addig összegyűjtött összeget, amely "mindössze" 1,2 millió font volt. A csalódott Geldof ekkor élő adásban megejtett egy félreérthető elszólást, aminek hatására onnantól kezdve másodpercenként kb. 300 fontnyi adomány érkezett, így az esemény végén körülbelül 127 millió font gyűlt össze.
A Live Aid tehát ebből a szempontból sikeres volt, más kérdés, hogy az adományoknak csupán egy csekély része került az afrikai éhezőkhöz. 1986-ban a Spin magazin kiderítette, hogy az összegyűjtött pénz nagy része Mengistu Haile Mariam etióp diktátor kezébe került, aki az adományokból fegyvereket vásárolt a Szovjetuniótól.
Érdekesség még, hogy ugyan a Magyar Televízió nem közvetített élőben, kilenc nappal később, 1985. július 22-én egy 4 órás összefoglalóban számolt be az eseményről. Decemberben pedig megrendezésre került a "magyar Live Aid", avagy az Élő Segély Afrikáért elnevezésű kétnapos koncert, ahol a magyar könnyűzene legnagyobb sztárjai léptek fel.
A shownak folytatódnia kell
Még akkor is, ha azt ellopta a Queen. Ugyan a Live Aid számtalan jelentős pillanattal ajándékozta meg a világot, a koncert legnagyobb fellépése kétségkívül a Queen-hez köthető. A Black Sabbath és a Led Zeppelin show-ja mellett csak az akkortájt szünetelő angol rockzenekar visszatérése szólt nagyobbat, lévén, hogy az együttes hetekkel azt megelőzően még a feloszlást fontolgatta. A Queen szettje a Bohemian Rhapsody - Radio Ga Ga - Hammer To Fall - Crazy Little Thing Called Love - We Will Rock You - We Are The Champions hatosból állt. Több kritikus szerint Mercury élete formáját nyújtotta aznap, a zenekar fellépését pedig utólag a rocktörténelem legjobb előadásának nyilvánították.
A Queen 1985-ös fellépése helyet kapott a 2018-ban bemutatott Bohemian Rhapsody című életrajzi filmben is, az alábbi videóban pedig megtekinthető egy összehasonlítás a film és az eredeti felvételek között.
A szervezők a Live Aid-et egyszeri és megismételhetetlen eseménynek szánták, így nem volt tervben, hogy hivatalos hanganyag és felvétel készüljön hozzá. A ma megtekinthető felvételek részben az egyes tévétársaságok archívumából származnak, amelyek Bob Geldof kérésével ellentétben nem törölték a koncertről rögzített anyagokat. Így például a BBC és az MTV is megtartotta saját felvételeit, amelyek később alapul szolgáltak annak a 2004-ben kiadott, közel 10 órányi anyagot tartalmazó DVD-nek, amelyet Geldof a kalózkiadványok terjedése miatt adatott ki.
Nyitókép: Mirror
