Erkel ükunokája felszólalt az új Himnusz-változat védelmében

„A 2012-es londoni olimpia és az elmúlt esztendők – a magyar nemzeti Himnuszt ért, több ízben méltatlan – történései miatt” Rióra készülve az Erkel Ferenc Társaság állásfoglalást adott ki. A zeneszerző ükunokája, Somogyváry Ákos vezette szervezet emlékeztet, hogy a szerzeményt már sokan feldolgozták, és az utóbbi évek sporteseményein többször is botrányosan gyenge, az eredeti műre szinte alig hasonlító dallammal adták elő.

A legismertebb változat Dohnányi Ernő hangszerelése, mely azonban az alábbiakban különbözik az eredeti Erkel-műtől:

1. Verbunkos nyújtott és éles ritmusok, valamint a zárlatokban (rövid – „secco”) nyolcadok alkalmazása.

2. Harmincketted futamok felvezetése a fő motívumok kezdőhangjaira.

3. Erkel eredeti zenekari hangszerelésében ütőhangszerként csak üstdob, illetve a bevezető és a záró négy ütemben harangszó (vagy tam-tam) szerepel. A kisdobot, nagydobot, a cintányért Dohnányi a korszak – vélhetően elvárt – későromantikus hangzásképéhez igazodva közel egy évszázaddal később illesztette átiratának partitúrájába.

4. Az utolsó sor – az európai gyakorlatból jól ismert – megismétlése, bár időskori (hangszerkíséret nélküli) kórusletétjébe ezt Erkel sem írta bele.

„Mindezek figyelembe vételével az Erkel Ferenc által írt nemzeti fohász karaktere, ritmusa, tempója megalapozottan vélelmezhetően jóval frissebb, gyorsabb volt a mai gyakorlatból ismertnél, illetve a felvételek révén megszokottnál. Az eredeti mű puritánabb hangzású verbunkos jellege, s ebből fakadó tempója idővel azonban nemcsak megkopott, de lassan a feledés homályába is merült” – fogalmaz a társaság.

Ezért 2013-ban a Magyar Olimpiai Bizottság felkérésére – ismét Erkel Ferenc partitúráját alapul véve – a NOB lausanne-i archívuma számára a MÁV Szimfonikus Zenekarral elkészítették a játékokon a jövőben elhangzó himnusz felvételét. A nemzetközi elvárásoknak megfelelően ez énekszólam nélküli zenekari előadás másfél percben, a közösségi éneklésre is alkalmas B-dúr hangnemben. Különlegessége a zeneszerző által a kotta külön sorában jelzett, ám korábbi hangzóanyagokban még sosem hallott „Harangs(z)ó”; ez egyértelmű utalás az idén 560 esztendeje fényes nándorfehérvári diadalra, mellyel egyidejűleg III. Callixtus pápa Európa-szerte elrendelte a déli harangszót.