Elhunyt Krysztof Penderecki a kortárs lengyel zene egyik legnagyobb alakja
Hosszan tartó betegségben, életének 87. évében, 2020. március 29-én elhunyt Krysztof Penderecki világhírű lengyel zeneszerző, zenetudós, hegedűművész és karmester.
1933. november 23-án született a Kárpátaljai Vajdaságban fekvő Dębica városában. Egyik nagyapja tehetséges festő volt, unokája születésekor a helyi bankot igazgatta, nagymamája örmény származású volt és a perzsiai Isfahánban született. Unokájával gyakran megfordultak az Örmény Apostoli Egyház krakkói templomában és talán ezzel is magyarázható Penderecki vonzódása a bibliai témák iránt.
1946-ban kezdte középiskolai tanulmányait, emellett hegedülni tanult a helyi katonazenekar karmestere, Stanisława Darłak irányításával. 1951-ben az érettségi után a krakkói Jagelló Egyetemre jelentkezett, hegedülni azonban továbbra is magánúton tanult, aztán 1954-ben átlépett a Krakkói Zeneakadémiára, ahol Artur Malawskinál és Stanisław Wiechowicznél zeneszerzést tanult.
1958-tól az akadémia befejezést követően ott maradt az intézményben mint tanársegéd és közben megszülettek első kompozíciói. Akkoriban Igor Sztravinszkij, Pierre Boulez és az atonális zene egyik apostola, Anton Webern volt rá hatással. Az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején több művével is feltűnést keltett (Strófák, Dávid zsoltárai, Kisugárzások), de a világhírt a Hirosima áldozatainak –gyászének 52 vonóshangszerre című kompozíciója hozta meg számára.
Kedvelte a szokatlan összetételű zenekarokat. Fluoreszcencia szerzeményében például 32 ütőhangszert alkalmazott, gyakran egészen szokatlan eszközöket és technikákat is, mint a hegedű lábrésze mögötti játék. A háromezer éves Jeruzsálem „születésnapjára” komponált Jeruzsálem hét kapuja című nagyszabású kórusszimfóniájában egy általa feltalált tubafon nevű hangszer és megszólalt.
Az elektronikus zene is foglalkoztatta, az 1960-as évek második felétől operákat is írt. Később az avantgárd zenétől visszafordult a barokk és a neoklasszicista formákhoz. A lengyel Szolidaritás 1980-ban egy művet rendelt tőle az 1970-es gdański kormányellenes tüntetések áldozatainak emlékére. Ekkor született a Lacrimosa, amelyet később kibővített, ez Lengyel requiem címmel a legismertebb alkotásainak egyik lett. Számos szimfonikus, kamaraműve és operája mellett filmzenét is írt (pl. Viharsziget – rendező: Martin Scorsese; Katyń – rendező: Andrzej Wajda; Ragyogás – Stanley Kubrick stb.). 2014-ben mutatták be Brüsszelben Oratórium a békéért címűalkotását. Ismert szólisták (Issac Stern, Jean-Pierre Rampal, Msztyiszlav Rosztropovics, Boldoczki Gábor és mások) számára versenyműveket is komponált.
