Életképesek-e a csallóközi zenés klubok és a helyi könnyűzenei előadók produkciói 2025-ben?
Egy Facebook-bejegyzés hatására a közelmúltban a dunaszerdahelyi Soul Hunter Music Clubba szervezett zenésztalálkozót a Rómeó Vérzik frontembere, Kovács Koppány és a klub tulajdonosa, Danics Roland. Ennek kapcsán kérdeztem zenés helyek szervezőit.
Az eredeti bejegyzés a sokat sejtető Hová tűntek a zenészek? kérdéssel indít, ami sokaknál elérte az ingerküszöböt, hiszen a találkozón rengeteg, könnyűzenét művelő muzsikus jelent meg, hogy eszmét cseréljen a közösségüket érintő kihívásokról és nehézségekről. A témában már sok felvidéki zenész megnyilvánult különféle platformokon, s kiderült, a zenészek megvannak, csak éppen nem igazán kapnak teret, ellenben a közönség nem jelenik meg olyan nagy számban ezeken a rendezvényeken, mint korábban. Vajon hogyan látják a jelenséget a Dunaszerdahelyi járás legnépszerűbb zenés klubjainak programszervezői, tulajdonosai?
Abban mind az öt megszólított szinte azonos véleményen volt, hogy a Covid és a gazdasági válság hatása, a közöny, a virtuális tér egyre nagyobb dominanciája, a közösségi szokások megváltozása, a fiatal generáció „megfoghatatlansága” nem tesz jót a hagyományos értelemben vett (offline) kulturális életnek, igazából csak a részletekben voltak eltérések.
Az is meglepő tanulság, hogy az online marketing lehetőségek mellett a klasszikus módok (plakátozás, tábla a klub előtt, szájhagyomány) még mindig működnek, és abban is mindenki egyetértett, hogy jó, ha sok kulturális program közül lehet választani, de ezek gyakran ki is olthatják egymást a rászervezések miatt.
Somorja a kilencvenes években a rockzene felvidéki „fellegvára” volt, hiszen számtalan zenekar működött akkoriban a városban és a környéken, mozgalmas volt a klubélet, rendszeresen voltak kisebb-nagyobb könnyűzenei események. Innen indult a hírnév felé a Rómeó Vérzik és a szintén közismert Konflikt zenekar, részben magyar tagsággal. A zeneiskola előtt egyedülálló könnyűzenei szoborparkot hozott létre az Immortal Alapítvány.
A Sup-Sup Music Club és étterem már 25 éve működik a városban, igaz, rendszeres programokkal csak az utóbbi években. Különösen a helyi és környékbeli zenekaroknak biztosítanak fellépési, bemutatkozási lehetőséget, de ismert magyarországi, szlovák és külföldi zenészek is rendszeresen megfordulnak a helyszínen. Rigó Sándor a klub vezetője, aki a roma muzsikusok számára is sok rendezvényt szervezett, idén Orosz Csabától, Somorja polgármesterétől polgármesteri díjat vehetett át.
A magyar ajkú kultúrakedvelőknek azonban a városban a tíz éve működő mozi.club (vagy egyszerűen csak Mozi) az igazi törzshelye, amely nemcsak zenei programokat, de táncházat, beszélgetős és irodalmi esteket, vagy éppen könyvbemutatókat is szervez.
Az egykori mozi épületében kialakított klub elsődleges célja a kultúrára fogékony közösség, illetve a közös érdeklődés jegyében egymással is szorosabb kapcsolatok kialakítása volt. Végh Koncz Csilla programszervező elárulta, nagyon sok háttérmunka és egyeztetés zajlik azért, hogy a programok megvalósuljanak, a műsorok finanszírozásához pályáznak, de a város erkölcsi és anyagi támogatását is élvezik. Ezek nélkül nem tudnák ugyanis megvalósítani rendezvényeiket.
– ecsetelte Csilla, aki szerint a Mozi nagyon szívesen fogadna távolabbról érkező tehetséges fiatal zenekarokat, csak a közönség manapság valahogy nem nyitott az ilyesmire, pedig 20-25 éve egy „ismeretlen” zenekar is meg tudott tölteni egy zenés szórakozóhelyet.
– Emlékszem, annak idején mindenkinek gitár lógott a hátán, a zenészek között volt egy közösségi kapocs, egy összetartó erő, de manapság a fiatalok az online térben élik a közösségi életüket.
Csilla azt remélte, hogy a Covid után visszatér minden a régi kerékvágásba, de egy rövid „felfutás” után azt vették észre, hogy megcsappant a klubba járók létszáma és ennek függvényében a fogyasztás is.
Csak az olyan rendezvények jelentenek kivételt, amikor a vendég közismert előadó. A kevesebb néző a műsorszervezésre is akarva-akaratlanul hatással van, hiszen nem lehet állandó ráfizetéssel működtetni egy klubot.
A legendás „fakocsma” főleg a rock és blues csallóközi otthona. A közel három évtized alatt sok viszontagságon mentek keresztül.
Szinte egyedüliként teljesen önerőből, önkormányzati és pályázati támogatás nélkül működnek folyamatosan, de sajnos jelen állás szerint úgy néz ki, hogy ősztől már nem tudnak zenekarokat fogadni. Pedig 20 éve még az is elég volt a telt házhoz, ha egy koncertet kiírtak a pub előtti táblára.
Tavaly még a facebookos reklám is elegendőnek bizonyult, de most már szinte biztos, hogy ősszel nem indulunk újra. Aztán, hogy mit hoz a jövő, nagy kérdés, mert a sors mindig tud érdekes dolgokat, fordulatokat csinálni – mondja Bigman, azaz Michnya Róbert tulajdonos, aki szerint az amatőr zenekarok fellépési lehetősége manapság nagyon korlátozott.
– A fiatalok egy-két-három évnyi, úgymond kínlódás után azért hagyják abba az egészet, mert egyszerűen nincsenek fellépések és anyagilag csak mínuszban tudnak dolgozni. Ez pedig nem túl ösztönző.
Robi abban is gondot lát, hogy sok helyen a felszínes mondanivalójú zenekarokat és a magyarországi sztárfellépőket vagy hakniprodukciókat részesítik előnyben a hazaival szemben. A közízlést pedig pont azok deformálták, akiknek ebben felelősségük van: a média és a koncertszervezők.
A Soul Hunter Music Club több mint 14 éve működik. Danics Roland három éve vette át és némileg a saját arculatára formálta, igyekszik új lendületet „pumpálni” bele. A klub fő profilja a rock, a metál és az alternatív zene, de rap, DJ-s esték és tematikus rendezvények is vannak. Figyelnek a közösségi visszajelzésekre, mert fontos számukra, hogy a közönség jól érezze magát és visszatérjen.
Ennek a kezdeményezésnek több elkötelezett támogatója is van: Gróf Lóránt, a S.I.F. Security tulajdonosa, aki a biztonságért felel, Menző Rebeka klubunk hivatalos fotósa, Kurucz Teodor az Afium zenekar frontembere, valamint jómagam – meséli Danics Roland klubtulajdonos, aki szerint a zenekarok nem tűntek el, csak sokkal kevesebb fellépési lehetőség és médiafigyelem jut nekik.
– A saját dalok, az őszinte produkciók nem férnek bele a mai zenei ipar sablonjaiba. Pedig ezekben van az igazi érték. A közízlés sokszor a felszínt keresi, nem a tartalmat.
Roliék nagyon tudatosan építik az online jelenlétüket, a Facebookon, az Instagramon és a TikTok-on is jelen vannak, élő videókat, visszaszámlálókat, teasereket, eseményvideókat is „bevetnek”, mert náluk a közösségépítés kulcsfontosságú. Egy biztos, sokkal nehezebb fenntartani egy klubot 2025-ben, mint régebben.
– Egy szervezőnek nemcsak lehet, hanem kell is formálnia a közízlést. Nem szabad csak azt adni, amit elvárnak, meg kell mutatni az értékes dolgokat is.
A három éve működő Rock Coffee 79 egy igazi közösségi hely a belvárosban, főleg a középkorúak és az idősebb korosztály találkahelye. Kondé Gábor programszervező hangsúlyozta, a tulajdonossal, Sarlay Rolanddal nyugati mintára szándékosan nem pubot, hanem egy kávézót álmodtak meg. A klub a helyi muzsikusoknak is emléket állít, hiszen van pár kiállított hangszer, amelyeken egykor olyan helyi legendák játszottak, mint Tilajčík Imi vagy Drahos Tibor.
De sajnos olyan időket élünk, hogy egyre kevesebben járnak ilyen helyekre, sőt az utóbbi időben egyre többen vannak azok, akik nem engedhetik meg maguknak, mert a pénztárcájuk vékonyabb a jelenlegi gazdasági helyzet miatt – vázolta fel a nem túl rózsás helyzetet Gábor. Ő azonban megoldást is kínál arra, hogyan lehetne becsalogatni a következő generációt a klubba. Zenésztársa, a HaddelHadd zenekarból is ismert Sipos Tibor (Sipi) gitárra, zongorára és dobra is tanít gyerekeket. A terv szerint évente kétszer is felléptetné a diákjait a klubban, s akkor a szülők és a nagyszülők is eljönnének, azaz három generáció lenne együtt.
27 évvel ezelőtt filmklubként alapították az NFG-t, de az évek során bővült kulturális repertoárja. Az élőzene azonban mindig markánsan jelen volt a klub programjai között. Immár nyolc éve vezeti a klubot Tóth Lali és Kovács Ákos; ők egyrészt szélesítették a kulturális spektrumot, másrészt „kivitték a klubot az emberek közé”, szabadtérre.
A zenén kívül a képzőművészet és a színház is fontos szerepet kap a klub életében, hiszen kiállításokat, kamaraelőadásokat is szerveznek, meg persze sok minden mást. Az NFG-nek már a kezdetekkor kialakult a törzsközönsége, de úgy 10 évvel ezelőtt megtörtént a generációváltás is.
– Nagyjából 4-5 éve találtuk ki, hogy legyen komplexebb a programkínálatunk, amely során mondjuk egy családot is vendégül tudunk látni, például egy vasárnap délelőtti gyermekszínházi előadásra, amelyre be tud ülni az egész család. Nagyon meglepődtünk, mert az első színházi délelőttünk mindjárt telt házas lett.
– mondta Tóth Lali.
Az NFG klubban is érzékelték a Covid utáni visszaesést és a gazdasági válság jeleit, ahogy azt is, hogy a fiatalokat már nehezebb megszólítani. Azt is észrevették azonban, hogy sok fiatal a zene helyett a filmvilág felé fordult.
Megjelent a Magyar7 2025/24. számában.
