2020. február 5., 14:18

Egy mulatság sem szervezi meg önmagát

Számtalan rendezvény, elsősorban rock és egyéb könnyűzenei koncertek megszervezését köszönhetjük neki Felvidék-szerte immár közel másfél évtizede. Puss Tamással, a Phoenix RT frontemberével rendhagyó módon ezúttal nem a zenekar körüli aktualitásokról, hanem a zene világának „hátsó” részéről, a koncertszervezésről beszélgettünk.

Fotó: Phoenix RT FB

Az óévet az utolsó hétvégén két rendezvénnyel zártad. Pénteken táncdalfesztivál, szombaton rockkoncert volt a dunaszerdahelyi sportcsarnokban. Hogy sikerült?

Hál´istennek jól. Most először volt a rendezvényszervezői pályám alatt, hogy egymást követő napokon két nagyobb rendezvényem is volt, ráadásul ezek stílusban teljesen eltértek egymástól. A pénteki Nagy Táncdalfesztivál inkább az idősebb korosztály számára szerveződött, ez egy ülőkoncert volt. A szombati Rockkarácsony egy tradicionális szervezés, már évek óta megvalósul, csak eddig a csallóközcsütörtöki kultúrház adott neki otthont. Voltak kisebb-nagyobb fennakadások, ez szinte minden rendezvénynél előfordul, ezzel számolnia kell egy szervezőnek. Végül minden megoldódott szépen, nagyon jó koncertek voltak.

Egy táncdalfesztivál vagy egy rockkoncert esetében indokolt Dunaszerdahelyen egy egész sportcsarnokot kibérelni?

Lehet, hogy a táncdalfesztivál elfért volna a kultúrházban is, bár akkor a rendezvény előtt elfogytak volna a jegyek, s lettek volna páran, akik lemaradnak. Így viszont mindenki kényelmesen elfért, s tudtunk egy színvonalas bulit csinálni. Hozzátartozik, nem titok, hogy így költséghatékony volt a dolog, hisz nemcsak ugyanazt a helyszínt, hanem ugyanazt a színpadot és a hozzá tartozó technikát is használtuk.

Ehhez bizony már kell egy „kis” tapasztalat. Mikor szerveztél először nyilvános rendezvényt?

Elég korán belecsöppentem ebbe az egészbe a zenekarunk révén. Akkor ez még nem is annyira arról szólt, hogy én fesztiválokat és rendezvényeket szeretnék csinálni. Egyszerűen adta magát, hogy van egy bandánk, szeretnénk fellépni. Az első demónkat szerettük volna bemutatni anno 2004-ben. Akkor még rengeteg segítséget kaptunk a szülőktől, mi még szinte gyerekek voltunk.  Én tizennyolc éves voltam, az öcsémék csak tizennégy. Itt tapasztaltam meg először, mi minden kell a szervezéshez. Innen megindultak a dolgok, folyamatosan szerveződtek az újabb események, a segítő szülőkből látogatók lettek, én pedig átvettem mindent. Az első komolyabb rendezésem egy 2007-es Pokolgép koncert volt. Én szerveztem le az összes bandát, a technikát. Komoly teltházas buli lett belőle, szinte „szétszakadt” a csütörtöki kultúrház. Később jött a Viva Rock fesztivál, amely éveken keresztül sikeresen működött. Régre nyúlnak vissza a Rockkarácsonyok is, valamint jópár tavaszi bulit is szerveztünk, pl. az Ossiánnal vagy épp a Roaddal, tehát az ismertebb magyarországi rockzenekarokkal.

Mikor válik ketté a történet, amikortól már nem volt feltétlenül prioritás, hogy a zenekarod is fellépjen a saját rendezvényeden?

Talán öt éve lehetett, amikor úgy éreztem, hogy nemcsak rockkoncerteket szeretnék szervezni, hanem mást is. Bármit, amiről szembe jut, hogy jó lehet. Akkoriban társultam az egyik ismerősömmel. Ebben az időben lett bemutatva a Honfoglalás rockopera Somorján, az Edda musical Érsekújváron, de voltak Neoton Família koncertjeink is. Gondoltunk a fiatalabb korosztályokra, például. elhoztuk a Pom-Pom Meséi bábszínházat is a Csallóközbe. Ez nekem egy kicsit idegen terep volt, rengeteg tapasztalatot szereztem. Bele kellett jönnünk, meg is fizettük a tanulópénzt a kevésbé jól sikerülteknél. Aki szervezésre adja a fejét, tudja, hogy ilyennel is számolni kell.

Mi alapján hívtatok meg előadókat?

Érezni kell, miből van hiány a piacon, mit szeretnének az emberek. Ezt persze a legtöbbször nehéz felbecsülni. Épp legutóbb, a táncdalfesztiválnál okozott egy komoly fejtörést. Ez mellett be kell látnunk, nem olyan nagy ez a régió, nehéz tömegeket megmozgatni. Ha egy rendezvény nagyon sikeres Budapesten és teltházat csinál az Arénában, az mifelénk sajnos nem jelent semmit. A rockbuliknál egyszerűbb, azokat hívjuk, akiket mi is nagyon szeretünk és nagyra tartunk. A másfajta rendezvényeknél megy a gondolkodás, körbe kell nézni, felmérni, ki milyen gyakran lép fel a környéken.

Változott az elmúlt egy-másfél évtizedben a koncertek megszervezése? Régen könnyebb volt, esetleg nehezebb?

Változott biztosan, én főleg az árakban látom ezt, amik jócskán elszaladtak. Régen inkább mi voltunk mások, zöldfülűek, tapasztalatlanok. Ennek köszönhetően nem féltünk, mindig fejjel mentünk a falnak. Most elővigyázatosabbak vagyunk, ügyelünk a részletekre. Talán annyi, hogy régebben kevesebb volt a koncert. Itt van például a dunaszerdahelyi Soul Hunter club, félreértés ne essék szeretjük a klubot, és nagyon jó, hogy van egy ilyen hely, itt minden hétvégére jut egy jó kis zenekar. Ez régebben szinte elképzelhetetlen volt.

Az az élményem egy ideje a rendezvényekkel kapcsolatban, hogy az ún. támogatásokkal, politikai alapon egyesek behozhatatlan előnyre tesznek szert. Ezt hogy látod?

Vannak rendezvények, ahova egy csomó állami támogatás jut, akár Pozsonyból, akár Budapestről. Ők ezáltal meg tudnak hívni olyan előadókat, akiket mi nem tudunk, mert veszteségesen zárnánk a rendezvényt. Ennek kapcsán megjegyezném, érdekes, ahogy pár helyen, a kommunikáció szintjén játszanak a látogatói számokkal.

Melyik rendezvényed emelnéd ki? Van kedvenc?

Arra kifejezetten büszke vagyok, hogy a rockkarácsony sok évig volt sikeres, s ez a legutóbbi sportcsarnokos esemény is nagyon jó volt. Kiemelném talán a 2019-es Kowalsky meg a Vega koncertet, amely a dunaszerdahelyi sportcsarnokban valósult meg és egy jó kis teltházas buli volt. Szívesen gondolok vissza akár a Tankcsapda koncertünkre is, amelyre hetekkel korábban elfogytak a jegyek. A somorjai Honfoglalás rockoperára büszke vagyok, hogy megvalósult.

Ezek után meg kell kérdeznem: melyik volt a legrosszabb?

Az elmaradt Demjén Ferenc koncertünk 2016-ban. Aznap már minden készen állt, de délután fél 4-kor kaptam a hívást, amikor már a zenekarnak lassan érkeznie kellett volna, hogy Demjén Ferenc eltörte a kezét, nem tudja vállalni a fellépést. Felül kellett emelkedni a sokkon, ami nem volt egyszerű. Viszont megoldottuk, tiszta fejjel átgondoltuk, rögtönöztünk, megmentettük az estét. Csináltunk később egyébként egy pótkoncertet is. Ömlött az eső egész este.

Mik a jövőbeli tervek?

Február 29-ére újra elhívtuk a Kowalsky meg a Vega zenekart Dunaszerdahelyre. A közeljövőben lesz majd a Phoenix RT-nek is egy lemezbemutatója, ennek még nincs pontos időpontja. Idővel lesznek még további események, az embernek mindig jár valami a fejében. Meglátjuk, mit hoz a jövő, viszont ebben az évben nagyobb figyelmet szeretnék szentelni a zenekarnak, hiszen készül az új lemez.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.