Egy időszak lezárult az Estendøn életében
A Gombaszögi Nyári Tábor 2024-ben is rengeteg programmal várta a látogatókat. A koncertek, előadások és egyéb programok mellett idén is kiemelt szerepet kaptak a szlovákiai magyar zenekarok. A fellépők között volt az Estendøn is, amely egy különleges búcsúkoncerttel lepte meg a közönséget.
Nem a zenekar búcsúzott a színpadtól, hanem két régi tagjuktól, Nagy Csomor Andrástól és Szebellai Dánieltől köszöntek el. A két zenész hosszú éveken át formálta a zenekar hangzását; a hegedű és a szaxofon hangja meghatározó színt adott első dalaiknak. Szebellai Dániel, aki jelenleg a Komáromi Jókai Színház színésze, illetve a Trepp színházi platform alapító tagja, még 2022 januárjában, Nagy Csomor András, aki többek között saját zenekarának útját is egyengeti, ugyanezen év őszén búcsúzott el a zenekartól hivatalosan.
Ahogy a zenekar énekese, Kaszmán-Saróka Liliána elmondta, nem volt egyszerű megfelelő időpontot találni a búcsúztatónak:
A búcsúkoncerten elhangzottak a zenekar régi és új dalai egyaránt. A hangulat fergeteges volt, s a zenekaron kívül a közönségben is meghatódtak egy-egy dal felcsendülésekor.
„Számomra a legnehezebb pillanat az volt, amikor az utolsó dalnál mutattam be a zenekar tagjait, s utoljára mutattam be Danit és Andrást a közönségnek. A könnyeimmel küszködtem, a közös évek emlékei pedig teljesen elsodortak aznap este”
– árulta el Lili.
– osztotta meg velünk gondolatait Nagy Csomor András, aki arról is beszámolt, mennyire jól esett újra a zenekar tagjaival együtt lenni: „Sajnos nagyon ritkán jut rá alkalom, hogy találkozzunk. A társaság nagy részével együtt gyerekeskedtünk, aztán együtt alapítottunk zenekart, együtt írtunk számokat és mentünk koncertezni. Újra együtt lenni mindig nagyszerű dolog. Mindig jó játszani azokat a számokat, amelyek, belegondolni is nehéz, lassan kilenc éve íródtak, s az akkori zenei elképzeléseinket tükrözik. Jólesett a nosztalgia!”
Szebellai Dániel is nagyon élvezte a közösen töltött időt, a próbát. A koncertről így vélekedett: „Nagyon-nagyon jól sikerült. Még mindig azt érzem, hogy bár nem zenéltünk sem koncerten, sem próbán lassan két és fél éve, mindig érezzük egymás rezdüléseit, hogy ki mire gondol, kinek mi jár a fejében koncert közben. Voltak olyan pillanatok, főleg a vége felé, amikor teljesen egymásra tudtunk hangolódni, s akár zenében is reagálni egymásra. Ez fantasztikus érzés, mert azt jelzi, hogy együtt vagyunk jelen. Azt gondolom, volt értelme együtt zenélni. Abban pedig teljesen egyetértek Andrással, hogy a világ legtermészetesebb dolga volt így együtt a színpadon állni.”
Dani szerint egy ilyen történet lezárása mindig egy számadás:
