Egy hét múlva rendezik Felvidék legnagyobb zenei díjátadóját Naszvadon
2018. november 17-én, szombaton, 19 órai kezdettel a naszvadi művelődési otthonban rendezik meg a Harmónia – Szlovákiai Magyar Zenei Díj 7. gálaműsorát, melynek műsorvezetői Szvrcsek Anita és Jakubecz László lesznek.
A gálaműsorban a hagyományokhoz igazodva zömmel korábbi Harmónia-díjasok, illetve valamilyen szempontból sikeres vagy egyedülálló előadóművészek, együttesek és egyéb zenei formációk lépnek fel. Idén a Pósfa zenekar, Ballán Viktória, Emmer Péter, Várady Andreas, a Jóvilágvan, Takács Bálint és a Viza citerazenekar rövid műsorát láthatják az érdeklődők.
A Harmónia – Szlovákiai Magyar Zenei Díj 2018. május 18-án, Komáromban megtartott szakmai ülésén komoly módosításon esett át a díj nevezési szabályzata, továbbá a Harmónia Kuratórium arról is döntött, hogy a díjazottak kiválasztása tekintetében változtatásokra kerül sor 2018-tól. A legfontosabb változások közé tartozik, hogy a jelölés egyszerűsítése érdekében 2018-tól a Harmónia-díj nem nevez meg kategóriákat, így a jelölőnek ezt nem kellett meghatároznia, tehát könnyebbé válik azoknak a jelölteknek a nevezése, akik nehezen behatárolható-, illetve több zenei műfajban is alkotnak. Ezenkívül a Harmónia Kuratórium a nevezések alapján 2018-tól már nem titkos szavazással, hanem közös szakmai vita alapján hozott döntést a díjazottakról.
· Bárdos Ágnes előadóművész, a Szlovák Televízió Magyar Adásának munkatársa
· Borsi Ferenc népzenész, népzeneoktató, a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet munkatársa
· Buják Andor zeneszerző, zenész, a Ghymes alapítója és a Régimese tagja
· Csehi Ágota zongoraművész, a nyitrai Konstantín Egyetem Zenei Tanszékének docense
· Csenger Ferenc műsorvezető, a Pátria Rádió főszerkesztője
· Dóka Zsuzsa eladóművész, nótaénekesnő
· Dunajszky Géza tanár, karnagy, közíró
· Horkay Tamás zenetörténész, zenekritikus, középiskolai tanár, művelődésszervező, zongoraművész
· Huszár Ágnes népzenetörténész, a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet folklór adattárának vezetője
· Józsa Mónika egyetemi oktató, karnagy, a Kodály Zoltán Daloskör és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának vezetője
· Lakatos Róbert brácsaművész, a kassai Thália Színház zenei vezetője, a kuratórium elnöke
· Németh Imre zeneszerző, zenész, zenepedagógus, a somorjai Németh-Šamorínsky István Művészeti Alapiskola tanára
· Rozsonits Tamás Öröm a Zene Díjas zenei szakíró, újságíró, zenész
· Szalay Szilvia zenepedagógus, a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságának elnöke
· Zsákovics László zenész, zenetanár, zeneszerző, előadóművész
Skuta Miklós zongoraművész hozzáállása a zenéhez nemcsak egyéni, hanem rendhagyó. Ne csodálkozzunk ezen, hiszen már ötévesen folyékonyan olvasott, így mikor a család a nagy ’65-ös árvíz idején Gútáról Komáromba költözött, a szülők úgy döntöttek, hogy egy évvel korábban íratják be fiukat az első évfolyamba. Másodikba már a Marianumba járt , ahol elmondása szerint nagyon jól érezte magát . Holczhei Viktor tanár úr hatodikban lett az osztályfőnöke, akit azóta is nagyon fontos ösztönzőjének tekint, annak ellenére, hogy nem zenét tanított. Az első zongoraleckék után nem sokkal már jöttek a fellépések, és bár kilencedik után bekerülhetett volna a konzervatóriumba, lokálpatriotizmusa Komáromhoz és a magyar gimnáziumhoz kötötte. Diáktársaival kisvártatva egy rock zenekart alapított Gymnasium Hungaricum néven, melynek a gitárosa lett. Kamaszkorára Miklós azon kapta magát, hogy a zene az élete részévé vált, így hosszas mérlegelés után átlépett a konzervatóriumba és visszatért a zongorához. 1984-ben elvégezte a Pozsonyi Zeneművészeti Főiskola zongora szakát, közben 1982 októbere és 83 márciusa között Párizsban volt ösztöndíjas a neves Claude Helffernél. Skuta Miklós Johann Sebastian Bach, Mozart, Beethoven, Liszt és Chopin kiváló, külföldön elismert csodált előadója. 1995-ben feleségével, Nórával megalapította a Skuta zongoraduót, amely a huszadik századi zenét, illetve kortárs szlovák alkotásokat mutat be. Saját kompozícióit több mint száz koncerten játszották Ausztriában, Németországban, Svájcban, Magyarországon, Franciaországban és Hollandiában. Emellett kiváló dzsessz instrumentalista, olyan zenészekkel játszott együtt, mint Tomasz Stańko, Didier Lockwood, Mark Feldman vagy Wolfgang Muthspiel. Szabad improvizációval is foglalkozik, például Bertl Mütter harsonással vagy Marek Piaček fuvolással alkotott duójában. The Future Symphony Orchestra című projektjével egy zongorahardver és számítógép segítségével a nagyzenekarra és versenyzongorára írt darabokat is elő tudja adni. Több díj és elismerés mellett jelentős eredményeket ért el nemzetközi zongoraversenyeken; szólókoncertjei voltak Londonban, Párizsban, Budapesten, Varsóban, Davosban, Bécsben, Salzburgban, Züichben, Prágában és Moszkvában; kb. 40 lemezt, CD-t készített mint szólista, zeneszerző, kamarazenész, kortárs művek interpretátora, kísérleti muzsikus és dzsesszzongorista. Bach-lemezeit a BBC Music Magazine című angol zenei szaklap a legmagasabb színvonalú Bach-felvételek közé sorolta; a Goldberg variációkat tartalmazót az „1001 komolyzenei lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz” című könyv is megemlíti.
Madarász András a felvidéki magyar zenei élet sokszínű egyénisége. Ugyan nem frontember alkat, de a legtöbb produkcióban a nem látványos, de annál hasznosabb munka java részét ő végzi. Zenei tudása, zenei ízlése, mellyel a dalok meghangszerelésében, illetve zeneszerzésében vesz részt, minden esetben az igényességről tanúskodnak, legyen szó akár népdalról, akár versről. Hangszertudása is komoly rutinról tanúskodik, több hangszeren is kiválóan játszik, így zongorán, gitáron, kobzon, harmonikán. Pozsonyban a Szlovák Műszaki Egyetem Elektrotechnika és Informatikai karán szerzett informatikus diplomát, s ebben a munkakörben dolgozik a mai napig. Családja és munkája mellett a zene tölti ki az élete többi részét, melyben a művészi énje teljesedik ki. Testvérével, Veronikával már korán a zene vonzáskörébe kerültek. A 90-es évek közepén vele és három zenésztárssal megalakította a progresszív rockban utazó Nonsens zenekart, amely a legendás zselízi RITMUS 99 fesztivál győztese lett. 1994 óta Kor-Zár együttes tagja, 2012-ben az együttes tagjaként megkapta a Harmónia-díjat, 2015-ben pedig szintén a Kor-Zár együttes tagjaként „A Külhoni Magyarságért Díj” c. magyar állami kitüntetésben részesült. Madarász András a későbbiek során a Kor-Zár mellett Korpás Éva népdalénekes zenésztársa lett. Mindkét formációban a dalok megalkotásában, feldolgozásában illetve különböző hangszereken való kíséretében is részt vesz. Ezek a dalok hangzó formában CD lemezeken is megjelentek. Korpás Évával öt világzenei lemezt készített: Csalogató (2007, gyermekeknek), Szerelem, szerelem (2010, felnőtteknek), Szól a kakas, szól (2011, gyermekeknek), Fecském (2015, felnőtteknek), Libidaridom (2018, gyermekeknek), a Kor-Zárral hármat: Az én falkám (2009), Búcsú a holnapért (2011), Mozi (2014), Zsapka Attilával pedig hármat: Madárjós (2008), Töredék (2010) és a Gál Tamással közösen készített Rege a tűzről és jácintról (2011). Rendszeresen koncertezik hazai és magyarországi rendezvényeken. Zsapka Attila lemezein és koncertjein is közreműködik, továbbá Gál Tamás és Tóth Tibor színművészek műsoraiban is részt vesz. A világzene és az énekelt versek mellett a rock és a dzsessz világában is otthonosan mozog. Korpás Éva „Elindultam hosszú útra” című 2013-ban Harmónia-díjas szerzeményének is ő volt az alkotója.
A História együttes 2005 decemberében alakult a naszvadi Művelődési Központ pincéjének próbahelyiségében. A Lábszky Olivér énekes, Ágh Attila gitáros, Flaisz József basszusgitáros és Pásztó Tibor dobos alkotta formáció az elkövetkező hónapokban rendszeresen próbált, számos feldolgozást gyakorolt be és sorra születtek a saját szerzemények is. Később csatlakozott Dobosi Ágoston (basszusgitár, gitár). Bemutatkozó lemezüket 2007-ben jelentették meg Mit ír az újság? címmel. Az albumról hamar közönség kedvencé váltak az olyan dalok, mint a Kína, vagy a címadó szerzemény. Ekkorra már folyamatosan kluboztak, egyre nagyobb körben kezdték megismerni a sztárallűröktől mentes blues-rock zenekart Felvidéken. Második korongjuk, a História Rádió 2008-ban került piacra, amit három év múlva az Árva fillér követett. A Hunnia Records gondozásában kiadott lemez címadó szerzeményét Az év dala kategóriában jelölték a Harmónia-díjra, mint ahogy a videoklipes nagy közönségkedvenc Kell egy öreg ház című nótát is. Ez a felállás hét évig zenélt, többnyire felvidéki és magyarországi klubokban, fesztiválokon. Dobosi Ágoston és Pásztó Tibor távozása után újjáalakult a zenekar, érkezett Haris Csaba (basszusgitár), Holop Szilveszter (billentyűs hangszerek) és Nagy Csaba (dob, ütőhangszerek). Időközben Tornóczi Tibor (herfli) az együttes állandó vendégzenésze lett, hasonlóan Nagy Haris Krisztához. 2013-ban megjelent a kiváló Acoustic című kusztikus koncertlemez, idén pedig a várva várt új album, A bohócnak is jár a taps is napvilágot látott. Olivér szólóban is aktív, Olivérsky című koncertlemeze szintén pár hónapja jelent meg. A zenekar a színpadon igazán erős és hangulatos, koncertjeikre általában pár tucatnyi, hűséges rajongótábor követi őket.
