Egy hét a Krónikással
Tavalyi volt köztünk az egyezség (ekkor a Szenczi Molnár Albert Napok vendégei voltak), mely szerint a Dévai Nagy Kamilla vezette Krónikás Zenede, amennyiben semmi nem jön közbe, az idén nyáron a Csemadok szenci üdülőjében tarja a hagyományos nyári gitártáborát. Ám közbejött, mégpedig az oly sok tervet keresztülhúzó koronavírus. Őszintén, mi úgy gondoltuk a tervezett tábor elmarad. A zenedések viszont úgy, hogy megtartják. Amint ismét átjárhatóvá váltak a határok, jelentkezett Dévai Nagy Kamilla: alig várják, hogy jöhessenek. Jöttek is.
Napközben gyakorlunk, talán kevéske lazítás is belefér, a felkínált lehetőséget, hogy itt lehetünk, azzal hálálnánk meg, hogy akár minden este fellépünk, mondta a telefonba. Komolyan gondolta, s mi komolyan vettük. A megérkezés napjának kivételével (június 22, hétfő) minden nap műsort adtak a környező települések valamelyikén. Kedden Vőkön, szerdán Jókán, csütörtökön Éberhardon, pénteken Gútoron, szombaton Pozsonyban és vasárnap (28-án) Szencen.
Számunkra a pozsonyi fellépés volt fontos, hiszen június 27-én került sor a negyedik, s már hagyományosnak mondható Országos Szent László Ünnepségre a pozsonyi Prímás-palotában. Az ünnepséget, megemlékezést, hogy a hagyomány ne szakadjon meg, az ismert okok miatt és a tervek szerint csak egy ünnepi szentmise szolgálata jelentette volna. A krónikások műsora viszont ismét feledhetetlenné tette az ünnepet. Ők erről így írtak a pontosan vezetett naplójukban:
A magyarok szerte a világban mindenütt a nemzeti összetartozás évének jegyében élnek az idén. A Csemadok Országos Tanácsa évente visszatérően Éberhardon emlékezik a nemzeti összetartozás napjára. Így volt ez (persze visszafogottabb keretek között) az idén is. Azt a lehetőséget viszont nem hagyhattuk ki, hogy a nemzeti összetartozás évében Apponyi Albert végső nyughelyén felléptessük a Krónikást. Talán az is a szemünk elkőtt lebegett, hogy a koncertet megelőző szentmisét celebráló, és júliustól új szolgálati helyére távozó Zsidó János esperes-plébánostól, aki a nemzeti összetartozás napi rendezvények lelkes támogatója, résztvevője, mondhatni szervezője is volt, így köszönhetünk el.
Idézzük fel ismét a zenedések naplóját:
Ugyancsak emlékezetes mindannyiunk számára a vőki, a jókai a gútori és szenci fellépés is. Teltház előtt szerepeltek vendégeink mindenütt. Persze, nem ugyanazt jelenti a teltház az aprócska vőki templom és például a jókai esetében. A csendek, az egymásra figyelés azonban ezekben ugyanúgy megfigyelhető volt, mint a középkori csodának számító gútoriban, vagy a szenci szabadtéri fellépésen.
Mit fűzhetnénk a krónikaíró Klotz Mária soraihoz? Talán csak ennyit: Így igaz, így van.
Görföl Jenő