Budapesten lép fel a Dead Can Dance
BUDAPEST. A világzene egyik kultikus csapatának számító, a nyolcvanas-kilencvenes években ismertté vált brit-ausztrál duó, a Dead Can Dance ad koncertet október 17-én szerdán a Papp László Budapest Sportarénában.
A Lisa Gerrard énekesnő és Brendan Perry multiinstrumentalista által alkotott Dead Can Dance augusztusban jelentette meg új lemezét Anastasis címmel, és ennek anyagával turnézik, jelenleg Európában. Az Anastasis 16 évvel követte a csapat eddigi legutóbbi albumát, az 1996-ban kiadott Spiritchasert.
"A pontos okát nem tudnám megfogalmazni annak, miért döntöttünk úgy Brendan Perryvel, hogy ismét működtetjük a Dead Can Dance-t. Elkezdtünk beszélgetni, szóba került mindaz, amit együtt elértünk. Könnyű felismerni, hogy ha valami nagyon hiányzik, és mi a Dead Can Dance-szel most így voltunk. Egy-egy koncert számunkra egyfajta ünnep, a közönség pedig mindig kedvezően fogad minket" - magyarázta az énekesnő az MTI-nek augusztusban adott telefoninterjúban.
A Dead Can Dance 1981-ben alakult Ausztráliában, de 1982-ben áttette működését Londonba. A jellegzetes Dead Can Dance-es világzenei hangzást a neoklasszikus, emelkedett muzsika jelenti, amely a nyolcvanas évek közepétől teljesedett ki és felfedezhetőek voltak benne arab-bizánci elemek, középkori spanyol, kelta, ázsiai és dél-amerikai hatások egyaránt. Kilenc lemezt készítettek 1996-ig, majd 2005-ben újra összeálltak egy turnéra, Perry 2010 márciusában szólókoncertet adott Budapesten.
Az új stúdiólemez, az Anastasis a Dead Can Dance ma már klasszikusnak számító zenei világát hozza, azaz keverednek rajta a középkori és reneszánsz zenék a "melodikus álompop" elemeivel.
"A korong alapvető inspirációja a mediterrán kultúra volt, benne a görög és észak-afrikai hatások, a szefárd zene, de az ír muzsika is. Ezt a sokszínűséget a legkülönbözőbb hangszerekkel is megpróbáltuk érzékeltetni" - hangsúlyozta az interjúban az énekesnő.
Arra a kérdésre, hogy változott-e az évek során valami a Dead Can Dance dalszerzési metódusában, Lisa Gerrard azt mondta, alapvetően a technológia fejlődése volt az, amivel nekik is lépést kellett tartaniuk.
"Ma már számos számítógépes programot használunk, napi gyakorlat a mixelés és még sorolhatnám. Óriási előny, hogy ezeket a modern dolgokat használni tudjuk, sőt új hangszerek is vannak, például a hang nevű fantasztikus ütőhangszer, amelyet az Anastasis albumon is kipróbáltunk. Ma már szinte mindent meg tudunk valósítani, amit akarunk, felhasználva a létezésünktől gyarapodó hangkönyvtárunkat" - sorolta Lisa Gerrard korábban az MTI-nek.
A zenekar október 17-én játszik a budapesti Sportarénában a ShowTime szervezésében. Az augusztusban kezdődött világturné számos közreműködő zenésszel és nagy sikerrel zajlik, a műsorban a régi dalok is szerepelnek, köztük a Sanvean, a Rakim, a The Host of Seraphim vagy a Song to the Siren.
A Dead Can Dance eddig egyetlen alkalommal játszott Magyarországon: 1996 nyarán a ma már nem létező Budai Parkszínpadon a World Music Festival keretében lépett fel, és akkora volt az érdeklődés, hogy még a környező fákon is lógtak az emberek. Az volt akkor a DCD búcsúturnéja egészen 2005-ig, Lisa Gerrard - akárcsak Brendan Perry - azóta szólóelőadóként dolgozik és jelentet meg lemezeket, emellett számos filmzenében működött közre előadóként és dalszerzőként. Énekel Koltai Lajos 2005-ben bemutatott mozijában, a Sorstalanságban is, amely Kertész Imre irodalmi Nobel-díjas regénye nyomán készült Ennio Morricone zenéjével.
"A pontos okát nem tudnám megfogalmazni annak, miért döntöttünk úgy Brendan Perryvel, hogy ismét működtetjük a Dead Can Dance-t. Elkezdtünk beszélgetni, szóba került mindaz, amit együtt elértünk. Könnyű felismerni, hogy ha valami nagyon hiányzik, és mi a Dead Can Dance-szel most így voltunk. Egy-egy koncert számunkra egyfajta ünnep, a közönség pedig mindig kedvezően fogad minket" - magyarázta az énekesnő az MTI-nek augusztusban adott telefoninterjúban.
A Dead Can Dance 1981-ben alakult Ausztráliában, de 1982-ben áttette működését Londonba. A jellegzetes Dead Can Dance-es világzenei hangzást a neoklasszikus, emelkedett muzsika jelenti, amely a nyolcvanas évek közepétől teljesedett ki és felfedezhetőek voltak benne arab-bizánci elemek, középkori spanyol, kelta, ázsiai és dél-amerikai hatások egyaránt. Kilenc lemezt készítettek 1996-ig, majd 2005-ben újra összeálltak egy turnéra, Perry 2010 márciusában szólókoncertet adott Budapesten.
Az új stúdiólemez, az Anastasis a Dead Can Dance ma már klasszikusnak számító zenei világát hozza, azaz keverednek rajta a középkori és reneszánsz zenék a "melodikus álompop" elemeivel.
"A korong alapvető inspirációja a mediterrán kultúra volt, benne a görög és észak-afrikai hatások, a szefárd zene, de az ír muzsika is. Ezt a sokszínűséget a legkülönbözőbb hangszerekkel is megpróbáltuk érzékeltetni" - hangsúlyozta az interjúban az énekesnő.
Arra a kérdésre, hogy változott-e az évek során valami a Dead Can Dance dalszerzési metódusában, Lisa Gerrard azt mondta, alapvetően a technológia fejlődése volt az, amivel nekik is lépést kellett tartaniuk.
"Ma már számos számítógépes programot használunk, napi gyakorlat a mixelés és még sorolhatnám. Óriási előny, hogy ezeket a modern dolgokat használni tudjuk, sőt új hangszerek is vannak, például a hang nevű fantasztikus ütőhangszer, amelyet az Anastasis albumon is kipróbáltunk. Ma már szinte mindent meg tudunk valósítani, amit akarunk, felhasználva a létezésünktől gyarapodó hangkönyvtárunkat" - sorolta Lisa Gerrard korábban az MTI-nek.
A zenekar október 17-én játszik a budapesti Sportarénában a ShowTime szervezésében. Az augusztusban kezdődött világturné számos közreműködő zenésszel és nagy sikerrel zajlik, a műsorban a régi dalok is szerepelnek, köztük a Sanvean, a Rakim, a The Host of Seraphim vagy a Song to the Siren.
A Dead Can Dance eddig egyetlen alkalommal játszott Magyarországon: 1996 nyarán a ma már nem létező Budai Parkszínpadon a World Music Festival keretében lépett fel, és akkora volt az érdeklődés, hogy még a környező fákon is lógtak az emberek. Az volt akkor a DCD búcsúturnéja egészen 2005-ig, Lisa Gerrard - akárcsak Brendan Perry - azóta szólóelőadóként dolgozik és jelentet meg lemezeket, emellett számos filmzenében működött közre előadóként és dalszerzőként. Énekel Koltai Lajos 2005-ben bemutatott mozijában, a Sorstalanságban is, amely Kertész Imre irodalmi Nobel-díjas regénye nyomán készült Ennio Morricone zenéjével.
Forrás
MTI
