Budapesten ad koncertet Emilíana Torrini
BUDAPEST. A csodás hangú izlandi énekesnő idén csak két-három helyen lép fel a kontinensen, így igazán különleges alkalom november 19-én tartott budapesti koncertje az A38 Hajón.
A Jungle Drum, a Gollam-dal előadója, Kylie Minogue Slow-jának szerzője és producere, a Thievery Corporation emblematikus énekesnője ismét Budapesten: ezúttal novemberben az A38-on lép fel.
Mi lehet a közös Peter Jacksonban, Kylie Minogue-ban, a Thievery Corporationben és Paul Oakenfoldben? Gyorsan eláruljuk: egy törékeny izlandi lány, Emilíana Torrini, akinek fátyolos hangja éppúgy hallható A gyűrűk ura főcímzenéjében, mint a Thievery Corporation klasszikus lemezén, a Richest Man in Babylonon, Oakenfold egyik számban vagy a szintén izlandi GusGus Polydistortionjén, mindezek tetejébe még Grammy-díjra is jelölték Kylie Minogue Slow című számának megírásáért.
Ez a sokfajta világ - az elektronikus dance-slágerektől az akusztikus jazzen és vidám popdalokon át a kísérleti elektronikáig vagy a hollywoodi szuperprodukciókig - teljes természetességgel olvad egybe Torrini bámulatos karrierjében. Bár elsősorban énekesnőként ismert, producerként és dalszerzőként legalább annyira nagyszerű művész.
Az olasz bevándorló apától Izlandon született Torrini tehetségére hamar felfigyeltek, és már tizenévesen Londonba költözött, hogy alig huszonegy évesen megjelentesse első komoly nagylemezét. A Love in the Time of Science producerpárosa nem más volt, mint a Tears For Fears két tagja, Roland Orzabal és Alan Griffiths, és az írásban már közreműködött Torrini azóta is állandó szerzőtársa, Eg White. A downtempo-lounge hullám csúcsán megjelent, elektronikával kacérkodó, de igazi dalszerző-előadói lemez komoly sikert aratott, leghíresebb dala, az Unemployed in Summertime valóságos generációs himusszá vált. Torrini jellegzetes, egyszerre kislányos és sejtelmes hangja Peter Jacksont is magával ragadta, aki hamarosan felkérte, hogy - a várandós Björk helyett beugorva - énekelje A két toronyban Gollam dalát (így aztán a filmben igencsak illusztris társaságba, Enya, Annie Lennox és Elizabeth Fraser közé került).
2008-ban jött el a legnagyobb siker, a Me and Armini lemez, aminek slágerei, mindenekelőtt a finoman pulzáló Jungle Drum végigtarolta Európát, és Torrinit a mainstreambe röpítette. Ettől persze Torrini megmaradt ugyanannak a bensőséges, meghitt dalokat író-előadó, kissé zárkózott személyiségnek, és hamarosan vissza is költözött Izlandra, hogy felnevelje most négyéves gyermekét.
Persze a zenével nem szakított, tavaly jelent meg legújabb lemeze, a Tookah, aminek néhány állomásos minimálturnéján Budapestre is eljutott. Most Torrini visszatér, ezúttal egy barátságos klubkoncertre, aminek különlegessége, hogy idén Európában (a Glastonburyn és néhány nyári fesztiválon kívül) mindössze két-három helyen lép fel - ezek közé tartozik az A38 Hajó is.
Mi lehet a közös Peter Jacksonban, Kylie Minogue-ban, a Thievery Corporationben és Paul Oakenfoldben? Gyorsan eláruljuk: egy törékeny izlandi lány, Emilíana Torrini, akinek fátyolos hangja éppúgy hallható A gyűrűk ura főcímzenéjében, mint a Thievery Corporation klasszikus lemezén, a Richest Man in Babylonon, Oakenfold egyik számban vagy a szintén izlandi GusGus Polydistortionjén, mindezek tetejébe még Grammy-díjra is jelölték Kylie Minogue Slow című számának megírásáért.
Ez a sokfajta világ - az elektronikus dance-slágerektől az akusztikus jazzen és vidám popdalokon át a kísérleti elektronikáig vagy a hollywoodi szuperprodukciókig - teljes természetességgel olvad egybe Torrini bámulatos karrierjében. Bár elsősorban énekesnőként ismert, producerként és dalszerzőként legalább annyira nagyszerű művész.
Az olasz bevándorló apától Izlandon született Torrini tehetségére hamar felfigyeltek, és már tizenévesen Londonba költözött, hogy alig huszonegy évesen megjelentesse első komoly nagylemezét. A Love in the Time of Science producerpárosa nem más volt, mint a Tears For Fears két tagja, Roland Orzabal és Alan Griffiths, és az írásban már közreműködött Torrini azóta is állandó szerzőtársa, Eg White. A downtempo-lounge hullám csúcsán megjelent, elektronikával kacérkodó, de igazi dalszerző-előadói lemez komoly sikert aratott, leghíresebb dala, az Unemployed in Summertime valóságos generációs himusszá vált. Torrini jellegzetes, egyszerre kislányos és sejtelmes hangja Peter Jacksont is magával ragadta, aki hamarosan felkérte, hogy - a várandós Björk helyett beugorva - énekelje A két toronyban Gollam dalát (így aztán a filmben igencsak illusztris társaságba, Enya, Annie Lennox és Elizabeth Fraser közé került).
2008-ban jött el a legnagyobb siker, a Me and Armini lemez, aminek slágerei, mindenekelőtt a finoman pulzáló Jungle Drum végigtarolta Európát, és Torrinit a mainstreambe röpítette. Ettől persze Torrini megmaradt ugyanannak a bensőséges, meghitt dalokat író-előadó, kissé zárkózott személyiségnek, és hamarosan vissza is költözött Izlandra, hogy felnevelje most négyéves gyermekét.
Persze a zenével nem szakított, tavaly jelent meg legújabb lemeze, a Tookah, aminek néhány állomásos minimálturnéján Budapestre is eljutott. Most Torrini visszatér, ezúttal egy barátságos klubkoncertre, aminek különlegessége, hogy idén Európában (a Glastonburyn és néhány nyári fesztiválon kívül) mindössze két-három helyen lép fel - ezek közé tartozik az A38 Hajó is.
Forrás
kulturpart.hu
