Bródy János: Földvár felé félúton
Bródy János dalai szépek. Mondanivalójuktól és tartalmuktól pedig olykor elérzékenyül az ember.
Az elmúlt napokban hallottam először a Földvár felé félúton című számot. Nem egy jellegzetes balatoni sláger, de a zenéje és a szövege is hangulatos, amelyben a szerző egy idejekorán elengedett stoppos lányról ábrándozik abban a reményben, hogy egyszer még viszontlátja őt. És ahogy a dal is mondja: „Nem kértem többször, hisz vártak már reám. Otthagytam őt, és mást is, jól tudom, Földvár felé félúton”.
Talán mindannyiunk életében előfordult, hogy egy régi emlékre bánkódva gondolunk vissza, vajon mi lett volna, ha másképp történik?
A szöveget olvasva és dúdolva nekem az jut eszembe, hogy ha a múlton nem is lehet változtatni, de hasonló helyzeteket megélhetünk még, és akkor talán más utunk lesz, bárhol is legyünk, akár Földvár felé, félúton.
Megjelent a Magyar7 2024/43. számában.
