Botos Renátó sikertörténete
Botos Renátó 24 éves ragyolci fiatalember négyéves korától hegedül. A füleki Művészeti Alapiskola, majd a kassai Állami Konzervatórium és a felsőörsi Snétberger Zenei Tehetség Központ diákja.
Fiatal kora dacára több színvonalas hazai és külföldi fellépéssel büszkélkedhet. Zenélt Budapesten a Művészetek Palotájában, Brüsszelben az Európa Parlamentben, Berlinben az Allianz Forumban. Több zenekar tagja, a FunkastiK zenekar alapítója, és nem mellesleg a ragyolci kihelyezett zeneiskola tanára.
Egy füleki kávézóban találkozunk, ahová mosolyogva érkezik. Magabiztos, önbizalommal teli fiatalember benyomását kelti, aki tisztában van a tehetségével, mégis két lábbal áll a földön. Renátó története szinte mesébe illő. A szegény családból származó roma fiú szüleinek és kitartásának köszönhetően meghódítja a világot jelentő deszkákat.
Renátó nem kimondottan zenészcsaládba született, bár a zene szeretete szülői és dédszülői hagyaték. Azt mondja, a roma családoknál az a szokás, hogy a fiú viszi tovább édesapja zenei örökségét és a hangszerét. Mivel apukája nem foglalkozik komolyabban a zenével, náluk ez is másképp történt. Négyéves korában édesapja kitett elé egy csomó hangszert, hogy válasszon, és ő a hegedűért nyúlt. Attól fogva a szülei tudatosan terelték a zene irányába. Az alapokat Ökrös Gyulától, „Mogyitól” tanulta, majd a füleki Művészeti Alapiskolában folytatta tanulmányait, ahol Juracsek Hilda tanárnő vette a szárnyai alá. Kitűnő teljesítményéért az intézménytől egy hegedűt kapott ajándékba. Ahogy mondani szokás, minden kezdet nehéz. Nem volt ez másképp Renátó esetében sem.
– Apukám szigorú volt velem, ezért volt olyan időszak, amikor abba akartam hagyni a zenélést. Kisgyerek voltam még, s míg a többi gyerek játszott, én folyton tanultam és gyakoroltam – emlékszik vissza.
Mikor a család Fülekről Ragyolcra költözött és Renátó iskolát váltott, fordulat állt be az életében. Azt mondja, a ragyolci alapiskolában a pedagógusok minden diákra külön odafigyelnek. Rá is felfigyelt Tóth Orsolya igazgatónő, aki fellépési lehetőségekkel ösztönözte a fiút. Mivel szegény családból érkezett, szülei minden lehetőséget és segítséget megragadtak, hogy tovább tanulhasson. Édesanyja interneten kutatott támogatás után, így talált rá a felsőörsi Snétberger Zenei Tehetség Központra, amelynek Renátó négy évig diákja volt. Ezzel párhuzamosan felvételt nyert a kassai Állami Konzervatóriumba is. Előbbiben a dzsesszel, utóbbiban a komolyzene műfajával ismerkedett.
A Snétberger központnak köszönhetően elismert zenészekkel játszhatott. Köztük Szakcsi Lakatos Bélával, Paolo Vinacciával, David Friedmann-nel, Peter Weinerrel, és természetesen az alapító Snétberger Ferenccel.
– Sokat kellett bizonyítanom, gyakorolnom, voltam lent is, fent is. Előfordult, hogy a siker a fejembe szállt. Szerencsére Nyerges Mária, a mentorom visszarántott a földre. Sokat köszönhetek neki. Azóta észben tartom, honnan jöttem, hová tartok – mondja. – Mikor Brüsszelbe tartottunk, a repülőre nem engedték fel a hegedűmet, mert a tok nem felelt meg a szabványméretnek. Ezért Roby Lakatos adta kölcsön a hegedűjét, ottlétem alatt azon játszottam. Ez hatalmas megtiszteltetés volt a számomra.
Terveiről kérdezve elárulta, hogy korábban szeretett volna világot látni, és óceánjáró hajón játszani, de idővel megváltozott a véleménye, és elsősorban itthon szeretne sikereket elérni. Az érettségit követően elvégezte a pedagógiai minimumot, hogy taníthasson. Tóth Orsolya igazgatónő, tanulmányai alatt a ragyolci napköziben biztosított neki munkát. Így tudta finanszírozni az iskolai kiadásait. Majd’ egy évig zeneszakkört vezetett, ahol a tehetséges gyerekekkel foglalkozott. Ezután jött a felkérés, hogy a Heuréka Magán Művészeti Alapiskola ragyolci kihelyezett karának zene szakos tanára legyen, amit örömmel elvállalt. Többféle hangszeren tanítja diákjait, emellett a saját karrierjét sem hanyagolja el.
– Kassai iskolatársaim és barátaim segítségével megalapítottuk a FunkastiK zenekart. Az alapító tagok közé tartozik a billentyűs Znám László, a gitáros Fajd Adrián, a basszusgitáros Farkas Attila és a dobos Bodor János. Énekesünk Miriama Fencíková. Mindannyian profi zenészek, s bár különböző helyekről verbuválódtak, többnyire a kassai Állami Konzervatóriumban fejlesztették a tudásukat. Voltak szép sikereink a régióban, egy zenekar megtartása azonban nehéz feladat. A mi útjaink is különváltak, pihentetjük a közös zenélést, ezért jelenleg a saját karrieremre összpontosítok. A környéken nagyon nehéz csak dzsesszel, vagy csak klasszikus zenével érvényesülni. Ezért már létező dallamokhoz készítek hegedűfeldolgozásokat, melyekhez videóklip is társul. Több feldolgozást készítettünk Znám Lászlóval, ami nagy nézettségnek örvend az online-felületeken is.
Renátó élete mozgalmas. Hétköznap a tanítványaival foglalkozik, hétvégén fesztiválokon, városnapokon, diszkókban zenél. Mindemellett főiskolára jár, és jut ideje új számok átdolgozására is. Mint mondja, nem a pénzkereset az elsődleges. A zene a mindene, ezért minden percét ezzel próbálja kitölteni. Nagyszínpadokon szeretné látni magát. És mindenkinek, aki tehetségével próbál utat törni magának, azt tanácsolja, legyen kitartó, szorgalmas és alázatos, ne veszítse el önmagát, és ne felejtse el, honnan jött. Ez lehet a siker kulcsa.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/8. számában.
