Botos Renátó iskolát vezet és gitározni tanul

Ragyolc és Harkács között ingázik folyamatosan, de mivel a Heuréka Magán Művészeti Iskola országos központja Zólyomban van, ott  is gyakorta megfordul. 16 kihelyezett tagozatuk van Gömörben és Nógrádban, ahol tapasztalt tanárok mellett próbálnak tehetséges fiataloknak is munkalehetőséget biztosítani.

Többek között ezért is tartja fontosnak a napi kapcsolatot a rimaszombati Magánkonzervatóriummal, ahol több tanáruk is képezi magát (ahogy ő is), míg ők megpróbálják az iskola végzőseit elhelyezni, s munkalehetőséget biztosítani nekik.

Büszke arra, hogy a Heuréka több diákja is a magánkonziban folytatta a tanulmányait, s a saját életével is próbál példát mutatni a fiataloknak, s elhitetni velük, hogy a jelenlegi, sokszor reménytelennek tűnő helyzetből egyedül a tanulás és a kitartás az egyetlen kiút. Igaz, nem árt a szülői biztatás sem, amelyet ő szerencsére megkapott és a mai napig folyamatosan megkap.

Botos Renátó pár hónap múlva belép a harmincasok táborába, s aki felületesen néz végig az életrajzán, gondolhatná, hogy könnyű dolga volt és minden nehézség nélkül jutott el a sikeres emberek táborába. Nagy tévedés, ha nincs a korántsem jómódú szülei határtalan erőfeszítése, s nem állnak ki mellette akkor is, amikor egy-egy pillanatra feladni látszott, most nem tartana ott, ahol tart, s nem lehetne „útmutató” a ma tizenéveseinek. De a szülei egyértelműen a tanulás mellett döntöttek, s miután már négyévesen kiderült, hogy van érzéke a hegedűhöz, ebbe az irányba terelték.

Fotó:  Archív

S amikor jöttek az első sikerek, akkor már ő maga is kezdte elhinni, hogy van értelme a sok gyakorlásnak. A zeneiskolában Juraček Hilda volt a tanárnője, majd Ökrös Gyulánál (Mogyi) vett különórákat. Négy évig volt a Snétberger Zenei Tehetség Központ tanítványa Felsőörsön, ahol elsősorban a dzsessz felé orientálódott, de gyorsan kiderült, igazi zenei mindenevő, ugyanúgy jól áll neki Chopin, mint a lakodalmas zene. Elvégezte a kassai állami konzervatóriumot, megszerezte a pedagógiai minimumot, egyetemen folytatta a tanulmányait, s ahogy már említettem, ősztől ismét iskolapadba ül. De ugyanígy tett a húga, Annabella is, aki magyar-angol szakos a nyitrai egyetemen.

Pár éve kezdett el tanítani az akkor Imre Mács Katalin által vezetett Heuréka ragyolci kihelyezett tagozatán, s ez a pár év elég volt ahhoz, hogy a nyugdíjba vonuló, de máig ugyancsak aktív kolléganő örökébe lépjen. Nincs könnyű dolga, az iskolában – főleg az állami művészeti alapiskolák – vetélytársat látnak, holott, ahogy többször is hangsúlyozza, ők az együttműködés hívei. Amíg ezek az állami intézmények a nagyobb településeken működnek, míg ők elsősorban a kisebb falvakat preferálják. A régió azzal is kitűnik az országos átlagból, hogy a legszegényebb régiók egyike, ahol nagyon sok a roma gyerek, akiknek nem nagyon van lehetőségük arra sem, hogy beutazzanak ezekbe az iskolákba, hisz a kisebb gyerekeket a szülő eleve nem engedi el magában, így viszont a legtöbb család a költségeket nem engedheti meg magának. Sokszor egy 7-8 éves gyereknél még az sem kristályosodik ki, mi az, amiben igazán tehetséges, s így sok gyerek az első sikerélmények elmaradása miatt gyorsan elkedvetlenedik, s feladja.

A Heuréka egyik lényeges újítása a családias légkör, s a lehetőségeiken belül akár a megszabott tantervtől is eltérnek itt-ott. Előfordult már, hogy látta a gyereken, mennyire kedvetlenül érkezik az órára, s egy rövid szóváltás után kiderült, odahaza nincs minden rendben, s aznap még nem is evett semmit.

„Elég volt pár vajas kifli, s a gyerek már lelkesen húzta a vonót” – mondja Renátó, akiknek a tanév lezárásával nem ért véget az iskolaév, hiszen tele vannak egynapos nyári táborokkal. Alighogy elváltak útjaink, már rohant is a bátkai nyári táborba, de az egész maradék hete be van osztva Újantalvölgytől (Utekáč) Rimaszombaton át Klenócig.

Ugyancsak meghatódott, amikor a ragyolci évzáró koncerten a szülők meglepték a rajongásukkal. „Azt veszem észre az utóbbi időben, hogy főleg itt Ragyolcon és Csákányházán példaképet látnak bennem a szülők, akit fel tudnak mutatni a gyerekeiknek. S ez bizony nagyon nagy felelősség és teher is egyben” – teszi gyorsan hozzá Renátó, aki igazgatói teendői mellett természetesen ma is tanít, s rendületlenül keresi a tehetséges gyerekeket. „Sokszor nem könnyű elhitetni a szülőkkel azt, hogy a siker nem magától hull az ember ölébe, s a tanulás egy halálig tartó folyamat. Sokszor a gyerekek s maguk a szülők is nagyon gyorsan feladják, s nem egyszer bizony a könnyebb pénzszerzési lehetőségek felé irányítják a gyerekeiket. Ezáltal nagyon sok tehetség veszik el.

Mivel mi is normatívák szerint élünk, s ahogy Szlovákiában mindenütt, legtöbbször nem a tehetség, hanem csupán a papír számít, nekünk sincs könnyű dolgunk. De mindezeket leküzdve próbálunk kilépni a szigorúan megszabott keretek közül, próbálunk új és új lehetőségeket kitalálni, s modernizálni a megkövesedett oktatást, hisz a világ rettenetesen felgyorsult, a mai gyerekek teljesen más tempóban élnek és gondolkoznak, mint mondjuk akárcsak én, aki alig 10-15 évvel vagyok idősebb náluk.

Próbálunk alkalmazkodni a helyi igényekhez is, így több helyen szeretnénk képzőművészettel foglalkozni, de van egy olyan tervünk, ahol összekötnénk a zenét a mai technikai lehetőségekkel. Ma a hipermodern elektronikus kütyük és a mesterséges intelligencia korában már a gyerekek akár úgy is tudnak zenét szerezni, hogy nem is játszanak hangszeren. De nem mindegy, hogy hogyan közelítenek ehhez, s talán ebben is tudunk segítséget nyújtani. Több helyen működtetünk színjátszó kört, hisz a mai elidegenedett világunkban a gyerekek egyre kevesebbet kommunikálnak egymással, ilyen színkörünk van Bátkában, Almágyban és Balogfalán is, előbbi helyen Hencz Annamária, utóbbi faluban például Illés Lídia, a Magánkonzervatórium végzős hallgatója foglalkozik a gyerekekkel. Ősztől Kálosán és Fügében például egy másik végzős hallgató, Kalocsai Szandi (https://ma7.sk/kultura/kalocsai-szandi-az-egyik-tuzvirag) tanít majd táncot, hisz a cigány gyerekek életében a tánc sokkal fontosabb szerepet tölt be, mint másutt. De szeretnénk másokat is megfogni, így szeretném ismét visszacsábítani a közösségi életbe a csákányházi Galamb Krisztiánt,  aki pár éve megnyerte a Tompa Mihály Országos Versenyt is, le is érettségizett, még közösségi központot is létrehozott a faluban, aztán megtorpant útközben. Milyen jó lenne, ha ismét itt lenne köztünk, s elhozná a már annyira megszeretett cigány meséit is” – sorolja hosszasan a terveit Renátó, akiről ebben a tikkasztó melegben is süt a lelkesedés.

Az iskola(vezető)i teendők mellett a saját maszek karrierjét sem hanyagolja el. Évekig volt egy Funkastik nevű együttese, majd pár évvel ezelőtt összejött két füleki zenész kollégájával, Bari Tibor zongoristával és Génya Tibor dobossal, s létrehozták a Happy Band nevű formációt, amely a COVID ellenére is pár év alatt márkanév lett a régióban. Alig van olyan hétvége, hogy ne hívnák őket, s bizony év végéig telítve van a naptáruk. Próbabálok, falunapok, lakodalmak, születésnapi ünnepségek – Szlovákiában és Magyarországon egyaránt. Nemrég a Magas-Tátrában zenéltek, de sokat járnak például Siófokra is, a Balatonra. Karácsony táján több folyami hajón is zenélnek, így bár egyik gyerekkori álma, hogy óceánjárón hegedüljön, ugyan nem teljesült, de némileg kárpótolja őt a folyami hajókázás.

Fotó:  Archív

Botos Renátó ugyanis közben Ragyolcon végleg lehorgonyzott. Pár méterre a szülei családi házától, az iskola közvetlen szomszédságában találtak új otthonra a párjával (aki eredetileg egészségügyi nővér, de férjéhez hasonlóan folyamatosan tanul, s távúton épp pedagógiai középiskolába jár) s négyéves kislányával, Lora Andreával.

„Sokszor alig látjuk egymást, de határtalan boldogság, amikor ezekben a tikkasztó meleg nyári napokban hazamegyek, beülünk a kerti felfújható medencébe, s a karjaimba szoríthatom. De azért tervezünk egy közös nyári vakációt is, ahogy tervben van egy kistestvér is, de ahogy látod, ki se látszok a munkából. Remélem, hogy egy-két év alatt sikerül biztos alapokat kiépíteni a sulinak, s akkor több időm jut a családra is.”

Sokáig szívesen hallgatnám még Botos Renátót, akinél alázatosabb emberrel nem sokkal találkoztam újságírói pályám során. De ő már rohan tovább, hisz szeptemberre el kell, hogy készüljön az új székházuk, ahol tantermek, koncertterem és irodák is lesznek majd. S remélhetőleg nagyon sok tehetséges gyerek, akik hisznek és bíznak majd a fanatikus tanáraikban, s a szüleikkel együtt elhiszik nekik, hogy a tehetség nem csupán hely és születés kérdése, s ha időben felfedezik őket, a legmélyebbről is feltörhet a forrás, s kibontakozhat a tehetség. Ebben próbál segíteni a Botos Renátó által vezetett Heuréka Művészeti Iskola (is).