Benkő László, az Omega együttes tagja 80 éve született
Június 12-én lenne nyolcvanéves Benkő László, a Kossuth- és Liszt-díjas Omega együttes billentyűse.
Szombathelyen született, de tanulmányait már a fővárosban kezdte el. Apja minisztériumi osztályvezető és műegyetemi tanár volt, családjának minden tagja zenélt, László hét évig tanult zongorázni, emellett fuvolázni, trombitálni és ütőhangszeren játszani.
Középiskolás korában a Próféta együttesben játszott, ez később egyesült egy másik gimnáziumi zenekarral, amelyben Kóbor János énekelt. Ők lettek a későbbi Omega alapító tagjai, ezen a néven először 1962. szeptember 23-án léptek fel a Műegyetem várbeli kollégiumában. Akkor már mindketten műegyetemisták voltak és le is diplomáztak, Benkő közlekedési mérnök lett.
A tanulás mellett a zene szórakozást és zsebpénz-kiegészítést jelentett számára, hiszen az akkor gombamód szaporodó együttesek között csak egy volt az Omega.
Kezdetben angolszász slágereket játszottak, első kislemezeiken is ezek jelentek meg 1966-ban - a dolog akkor fordult komolyra, amikor már az Egyetemi Színpadon is felléphettek. Benkő László ebben az időben gyakran énekelt is, a külföldi számok mellett például a Rózsafák című slágert.
Még 1967-ben elkészültek első rádiófelvételeik és első kislemezük, a Táncdalfesztiválon pedig Zalatnay Sarolta első díjas dalát (Nem várok holnapig) kísérték. 1968-ban első magyar együttesként nekik jelent meg nagylemezük, a Trombitás Frédi és a rettenetes emberek. A lemezgyár azért engedélyezte a korong kiadását, mert az Omega az év nyarán angliai turnéja alatt már felvett egy angol nyelvű lemezt, igaz, ezen az itthon maradt Kóbor helyett a többiek énekeltek.
Nemzetközi pályafutásuk a hivatalok akadékoskodása miatt ekkor még nem indulhatott el, de itthon az Illéssel vetekedve már a legnépszerűbb beategyüttesnek számítottak. Második albumuk, a 10000 lépés 1970-ben jelent meg, olyan slágerekkel, mint a Petróleumlámpa vagy a Gyöngyhajú lány. Utóbbi a tokiói Yamaha-fesztiválon különdíjat kapott, és azóta számtalan külföldi feldolgozása készült.
A harmadik, Éjszakai országút című nagylemez után, 1971 tavaszán Presser és Laux váratlanul kilépett, hogy létrehozza az első magyar supergroupot, az LGT-t.
Az Omegának szívós munkával sikerült megújulnia, a dobok mögé Debreczeni Ferenc ült be, a veszteséget Hűtlen barátok című dalukban énekelték meg. Benkő László Presser távozása után kizárólag billentyűs hangszereken játszott, beleértve a szintetizátort, amelyet 1973-ban az Omega használt először Magyarországon.
Az együttes egyre nagyobb súlyt fektetett a színpadi látványra és hangzásra is, világszínvonalú felszerelést vettek, lézerfényjátékot béreltek. 1973-ban lemezszerződést kötöttek a nyugatnémet Bellaphon céggel, albumaik (Időrabló, Csillagok útján, Gammapolis) és a koncertek révén egész Európában, főleg a német nyelvterületen népszerűek lettek, nem sok hiányzott a világhír eléréséhez. Azt a kis lépést azonban a hazai hatóságokkal folytatott kilátástalan küzdelmük miatt miatt nem tudták megtenni, disszidálni pedig nem akartak. A nyolcvanas évek végén sikerült elérniük, hogy velük turnézhasson a "megtűrt" kategóriába sorolt Hobo vagy Nagy Feró a Beatricével.
Minden idők egyik legsikeresebb magyar rockzenekara kisebb kihagyásokkal szinte folyamatosan koncertezett itthon, a határokon túl és szerte Európában, főleg Németországban, 2014-ben a rendszerváltás 25. évfordulóján a Hősök terén adtak ingyenes koncertet a német Scorpions társaságában. Világszerte több mint 50 millió albumot adtak el, csak az 1977-ben megjelent Time Robber című angol nyelvű lemez másfél millió példányban fogyott. Itthon ők kaptak először gyémántlemezt, ők voltak az első együttes, melyet a Magyar Állami Hangversenyzenekar kísért, nekik volt először digitális stúdiójuk, elsőként jelent meg CD-jük és DVD-jük.
A zenész 1987-ben Liszt Ferenc-díjat, 2011-ben Pro Urbe Budapest díjat, 2013-ban Kossuth-díjat, 2018-ban Fonogram Életműdíjat kapott, megosztva az Omega együttes tagjaival. 2012-ben Lions-díjat vehetett át jószolgálati munkájáért, 2020-ban a Magyar Kultúra Lovagja címmel tüntették ki. Emléktábláját 2022-ben avatták fel Krisztina körúti lakóházánál, a közeli Horváth-kertben emlékfája áll.
Az Omega utolsó, tizenhetedik, Testamentum című nagylemeze 2020 novemberében jelent meg, egy héttel Benkő László és Mihály Tamás halála után és négyszeres platinalemez lett. Kóbor János 2021. december 6-án bekövetkezett halálával lezárult a legendás együttes pályafutása.
