Beethoven szívritmuszavara magyarázhatja egyes művei ritmusváltásait
WASHINGTON. Egy kutatás szerint Beethoven szívritmuszavara magyarázhatja egyes műveiben a hirtelen és meglepő ritmusváltásokat.
A Michigani és a Washingtoni Egyetem kutatói - egy kardiológus, egy orvostörténész és egy Beethoven-szakértő zenetudós - a komponista műveinek olyan részleteit vizsgálták, amelyeknek ritmusát inspirálhatta szívritmuszavara - ismertette a kutatást a ScienceDaily című tudományos-ismeretterjesztő hírportál.
"Amikor az ember szívverése egy szívbetegség miatt kiesik a ritmusából, ezt előrejelezhető minták szerint teszi. Úgy véljük, hogy ilyen mintázatokat hallunk Beethoven zenéjében is" - magyarázta Joel Howell, a Michigani Egyetem orvosprofesszora, a tanulmány egyik szerzője.
A kutatók példaképpen az 1825-ben komponált 13., B-dúr vonósnégyes (opus 130) záró Cavatina-tételét említik, amelyben egy ponton a hangnem hirtelen Cisz-dúrra vált, a ritmus pedig zavarodottságot sugall és azt az érzést kelti, mintha valakinek légszomja lenne. Ezt a részt Beethoven a "beklemmt" utasítással látta el, amelynek jelentése - szorítva, szorongatva, szívszorítón - a szívbetegségekre utaló mellkasi nyomásra is utalhat - írták a szerzők, akik szerint e részlet szívritmuszavarral való hasonlatossága félreérthetetlen.
További művek részleteiben is hasonló mintákat találtak: ezek közé tartozik a 31., Asz-dúr zongoraszonáta (opus 110), valamint a 26., Esz-dúr "Les adieux/Lebewohl" zongoraszonáta (opus 81a) nyitánya. Beethoven utóbbi művét Bécs 1809-es francia ostroma közben írta.
A szívritmuszavar mellett számos egyéb feltételezhető betegségéről tudunk, köztük alkoholizmusáról, bél-, máj- és vesebetegségeiről, valamint a leggyakrabban emlegetett süketségéről, amelynek hatására még jobban érzékelhette szívverését - jegyzik meg a szerzők a Perspectives in Biology and Medicine című folyóiratban publikált tanulmányban.
"Amikor az ember szívverése egy szívbetegség miatt kiesik a ritmusából, ezt előrejelezhető minták szerint teszi. Úgy véljük, hogy ilyen mintázatokat hallunk Beethoven zenéjében is" - magyarázta Joel Howell, a Michigani Egyetem orvosprofesszora, a tanulmány egyik szerzője.
A kutatók példaképpen az 1825-ben komponált 13., B-dúr vonósnégyes (opus 130) záró Cavatina-tételét említik, amelyben egy ponton a hangnem hirtelen Cisz-dúrra vált, a ritmus pedig zavarodottságot sugall és azt az érzést kelti, mintha valakinek légszomja lenne. Ezt a részt Beethoven a "beklemmt" utasítással látta el, amelynek jelentése - szorítva, szorongatva, szívszorítón - a szívbetegségekre utaló mellkasi nyomásra is utalhat - írták a szerzők, akik szerint e részlet szívritmuszavarral való hasonlatossága félreérthetetlen.
További művek részleteiben is hasonló mintákat találtak: ezek közé tartozik a 31., Asz-dúr zongoraszonáta (opus 110), valamint a 26., Esz-dúr "Les adieux/Lebewohl" zongoraszonáta (opus 81a) nyitánya. Beethoven utóbbi művét Bécs 1809-es francia ostroma közben írta.
A szívritmuszavar mellett számos egyéb feltételezhető betegségéről tudunk, köztük alkoholizmusáról, bél-, máj- és vesebetegségeiről, valamint a leggyakrabban emlegetett süketségéről, amelynek hatására még jobban érzékelhette szívverését - jegyzik meg a szerzők a Perspectives in Biology and Medicine című folyóiratban publikált tanulmányban.
Forrás
MTI
