Beatrice az IpolyFeszten
2019. június 21-én Szobon nyitották meg hivatalosan az első alkalommal megrendezett IpolyFesztet és az azzal párhuzamosan futó XIX. Szobi Városnapokat.
Többek között Zámbó Emesének, a fesztivál igazgatójának és Sándor Bencének, a rendezvénysorozat művészeti vezetőjének köszönhetően valósult meg a térség első fesztiválja, mely során három napon át közel száz programból válogathattak az érdeklődők.
„A történet 2018 szeptemberére nyúlik vissza, amikor a letkési hídon Sándor Bence vezényletével rendeztünk egy flashmobot. Ott jött az ötlet, hogy mivel az Ipoly folyó minket nem elválaszt, hanem inkább összeköt, közös programok kialakításával tovább tudjuk építeni a közösséget; mindezt a zene segítségével” – árulta el a fesztiváligazgató.
A hét település, Szob, Márianosztra, Vámosmikola, Kemence, Ipolydamásd, Ipolyság és Ipolyszalka önkormányzatai által is támogatott programsorozat nyitónapján a Nagy Feró vezette legendás Beatrice állt színpadra a szobi Duna-parton.
„A Ganz-Mávag Művelődési Házban lezajlott Beatrice-koncert bizonyítékát adta a zenekar és »sleppje« társadalomra veszélyes tevékenységének. Követőik jelvénye a piros pöttyös kendő, amely értelmezésük szerint azt jelzi, hogy »vörös« országban élnek, amely tele van »szeplővel«, azaz hibákkal” – áll egy 1979 októberi belügyi jelentésben.
A kezdésként felcsendülő Azok a boldog szép napok című sláger mindenki által ismert dallamaira el is lepték a baboskendős rajongók a pódium előtti teret. Felemelő volt látni, ahogy közösen csápolt az édesapja nyakában ülő kisgyerek, az előző rendszert csak a történelemkönyvekből ismerő tizenéves suhanc, a harmincas kismama, valamint a hatvanas nagymama, és a Pancsoló kislány sorait éneklő két egyenruhás rendőrről még szó sem esett…
Márpedig Feró ezúttal sem volt rest megénekeltetni a rendkívül vegyes összetételű publikumot: Mint a mókus fenn a fán…, De szeretnék Kun Bélával beszélni…, Hegyek között, völgyek között…, sőt az idősebbek örömére előkerült a Neoton Famíliától kölcsönkért jojó is.
A több mint 41 éve működő Ricse majd’ kétórás koncertjén a nosztalgiázni vágyó idősebbek és a friss, modern hangzásvilágra áhítozó fiatalok is megtalálhatták számításaikat. A nagyvárosi farkasból lett fekete bárány végtelenül profi zenésztársai, Laczik Fecó (basszusgitár), Kékkői Zalán (gitár), Tari Botond (gitár, billentyűs hangszerek) és Nagy Hunor Attila (dob, ütőhangszerek) kivételes energikussággal pörögtek a fellépés ideje alatt, s adták elő a legismertebb Beatrice-nótákat: Térden állva, Minek él az olyan?, Nem nekem tanulsz, XX. század, A kétezredik év felé, Ronda lány.
A Republic korábbi frontemberének, Cipőnek az emlékét felidézve elhangzott a Repül a bálna, de előkerültek a régi Bikini-dalok is. Talán nem sokan tudják, hogy a Fagyi és a Mielőtt végleg elmegyek című nóták szövegeit, ahogy például a Pokolgép Mindhalálig Rock and Rollját is a nemzet csótánya írta.
A szobi fesztiválozók hallhattak egy részletet az István, a király című rockoperából is, sőt Feró előadta Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című megzenésített költeményét, majd felidézte Ady Endre Adja meg az Isten című versét is. Zárásként pedig ezúttal sem maradhatott el a 8 óra munkáról, a 8 óra pihenésről és a 8 óra szórakozásról szóló kocsmahimnusz sem.
A néhány humorosnak és trendinek vélt – jelen sorok írójának véleménye szerint teljességgel indokolatlan – látványelem alkalmazását leszámítva egy rendkívül jó hangulatú, vidámságban és rock and rollban gazdag koncerten vannak túl az IpolyFeszt látogatói, akiknek minden bizonnyal fel sem tűnt, hogy Nagy Feró, a színpadon megjelenő lendületes örökifjú már 73 éves…
