Bartók Pozsonyban
A világhírű Jerusalem Quartet vonósnégyes a pozsonyi Konvergenciák fesztiválon előadja Bartók hat vonósnégyesét. A fesztivál ezáltal a Brodsky Quartet 2016 februárjában előadott sikeres hangversenyeihez kapcsolódik, mikoris először hangzott Szlovákiában el egy alkalommal Sosztakovics összes vonósnégyese.
„Egy alkalommal azt mondta, hogy olyan nézetet hallott, miszerint egy vonósnégyest úgy kéne játszani, mintha csak egy ember adná elő, a fúgát pedig úgy, mintha az egyes szólamokat különböző emberek játszanák. Hogyan kéne akkor játszani egy vonósnégyes fúgát? – kérdeztem, és mindketten elnevettük magunkat.” Alexander Albrecht: Bartók Béla – ahogy én ismertem (Béla Bartók – ako som ho poznal. Túžby a spomienky, Hudobné centrum 2008).
Bartók Béla (1881—1945) a XX. század egyik legeredetibb és legfontosabb zeneszerzője. Szlovákiához többféle szál köti. Pozsonyba 13 évesen került, amikor Paula nevű édesanyja, aki Túrócszentmártonban született, tanítói állást kapott a városban. A Magyar Királyi Katolikus Gimnáziumban barátkozott meg a leendő kollégákkal: Dohnányi Ernővel és Albrecht Sándorral. Tanítójának, Erkel Lászlónak (Erkel Ferenc, a magyar opera megalapítója fiának) hála előrehaladt a zongorajátéka, és sokat merített a város kulturális életéből, ahol zongoristaként és kezdő zeneszerzőként is föllépett. Miután a budapesti Zeneakadémia elvégzése után nem sikerült az európai pódiumokon zongoristaként érvényesülni, csalódottságában a Ratkó melletti Gerlicén, a néhai Gömör vármegyében üdült 1904-ben. Itt figyelt föl először azokra a melódiákra, amelyeket egy erdélyi cselédtől hallott, valamint a parasztok dalaira – ősi dallamok voltak azok, amelyek eltértek az akkor divatos cigányzenekarok zenéjétől, amelyet a városban a népzenével azonosítottak. Ez a találkozás teljesen megváltoztatta életét és zenéjét egyaránt.
Bartók és a szlovák népdal
1906 és 1918 között több ezer népdalt gyűjtött, jegyzett le és osztályozott. Azok a melódiák, amelyeket gömöri (1906), honti (1913-1914) és garamvölgyi (1915-1916) tartózkodása alatt gyűjtött, a magyar és román népdalokkal együtt följegyzéseiben a legnagyobb csoportot képviselik. A XX. század húszas éveiben Bartók Béla a Matica slovenská-nak háromkötetnyi népdalt adott át, ezek 1959-ben, 1970-ben és 2007-ben jelentek meg.
A szlovákok közötti tartózkodásával egy időben műveiben inspirációként szlovák melódiák is megjelentek. Zongoraműveiben, például a 14 bagatellben op. 6, a 10 könnyű zongoradarabban a Gyermekeknek ciklusban vagy a 3 rondóban népi melódiákra. A két hegedűre írt 44 duettben is fölbukkannak. Bartók kórusművei a Besztercebánya környékén végzett etnográfiai kutatásaihoz kapcsolódnak: a padkóci melódiákat a Szlovák népdalok férfikarra (1917) c. művében használta föl, a padkóci, póniki, hédeli és mezőközi dalokat az ismertebb Szlovák népdalokban vegyes karra és zongorára (1916). Énekre és zongorára dolgozta föl a Négy szlovák népdalt (1907) és a Falusi jeleneteket.
Kvartettek
A hat vonósnégyest (1908—1939), amely a Konvergenciák fesztiválon 2017 februárjában a Jerusalem Quartet tolmácsolásában hangzik el, a XX. század kamarazenéje csúcsának szokták tekinteni. Ezekben a kivételes művekben Bartók zsenialitása által az európai zene hagyománya (Beethoven), a kései romantizmus vívmányai (Liszt, Strauss), valamint a középeurópai népzene hagyománya tükröződik.
A Jerusalem Quartet első bemutatkozása óta 1996-ban a legkeresettebb kamaraegyüttesek közé tartozik. A kvartett idén az ismert Harmonia mundi kiadó számára az összes Bartók-kvartettet fölvette, s olyan művészekkel működött együtt, mint Sir András Schiff, Steven Isserlis vagy Elisabeth Leonskaja. Megalakulásának huszadik évfordulóját világturnéval ünnepli meg az együttes, a Konvergenciák fesztiválnak hála egyik megállójuk Pozsony lesz. A két Bartók-vonósnégyes estet több hangverseny egészíti ki, amelyeken kiváló szlovák muzsikusok lépnek föl.
