„Akkor csináld másképp, de csináld jól!“
A tőle megszokott minőségi zeneélménnyel ajándékozta meg zeneszerető közönségét Révész Sándor a somorjai Városi Művelődési Központban.
„Rock and Roll Közlegények“ elnevezésű akusztikus zenei projektje napra pontosan négy évvel ezelőtt, Budapesten mutatkozott be először, és immáron negyedik alkalommal koncerteztek a Felvidéken.
Céljuknak azt tekintik, hogy a dalok nagyjából eredeti születési pillanatának körülményeit, illetve hatásait őrizzék meg és tárják fel a nagyérdemű előtt.
E kihívás teljesítéséhez kiváló alkotótársnak bizonyult Nagy Gergő és Horváth Ákos, akik a Piramis és Generál együttes dalörökségét óriási zenei eleganciával fűszerezték meg, az új dalokat pedig kifinomult, míves hangszereléssel apró csodákká csiszolták.
A közönség az előadás folyamán tulajdonképpen egy zenei alkotóműhely életébe, munkájába nyerhetett betekintést, hiszen szinte minden dal kapcsán elhangzott egy-egy kedves történet, személyes élmény. A klasszikus és kimaradhatatlan Piramis-slágereken kívül – mint például Gyere közelebb, Szabadnak születtem, Őszintén akarok élni, és az egykori Generál-időkből származó Ha ismerném valamint Lehajtott fejjel című szerzeményeken túl – az utóbbi idők dalterméséből is felcsendült néhány gyöngyszem.
Somorján szólalt meg először e formáció előadásában a Tanya, amely valójában a természet közelségét szerető erdőjáró zenész válasza („van, van egy hely“) a Kóbor angyal „nincs egy hely, nincs egy hely“ refrénjére, és ugyancsak itt volt premierje a Parázs-évekből származó személyes élményalapú Ín-kín című dalnak, amely a 2006-os utolsó Piramis-koncerten történt Achilles-ín szakadása utáni felépülést dokumentálja.
Szomorú prózai és egyszerre csodálatos, virtuóz hangszeres felvezetéssel hangzott el ezen az estén az ikonikus Szállj fel magasra – Gallai Péter, a nemrég elhunyt nagyszerű zenész szerzeménye, mellyel a zenekedvelők együtt emlékeztek a remek zongoristára, zeneszerzőre és szövegíróra.
A háromtagú zenei szimbiózis mindenkit magával ragadott. A precízen kidolgozott gitárjátékok, a szikrázó etűdáradat, az ujjongó örömbe ágyazott zenei intarzia, a szuperérzékeny, derűvel teli csapatrezdülés meggyőzte a publikumot arról, hogy a „multihangszeres“ Nagy Gergő és a nagyszerű torkú, kiváló hangszertudású Horváth Ákos méltó partnerei a legendás rocksztárnak.
Révész Sándor hangja ismét maga volt a természetesen kibomló varázslat, a kimeríthetetlen csodák forrása. Az őszinte zenei vallomások sorozata és az egyszerűség harmóniája lenyűgözte a jelenlévőket.
Jó volt beavatódni, vendégeskedni az alföldi tanyán, megmelegedni a tiszta hangok tüzénél, elfelejteni egy időre a gondokat, és érezni, amint minden dallá változik körülöttünk...
