Az ötvenéves Woodstock

Kaszmán Zoltán 2019. augusztus 15., 08:50

Pontosan félszáz évvel ezelőtt rendezték meg a mai modern fesztiválok ősatyjaként emlegetett Woodstocki Zenei és Művészeti Vásárt, ami ugyan nem az első ilyen jellegű rendezvény volt, gondoljunk csak az 1967. júniusi Monterey Pop Fesztiválra, a hatvanas években kibontakozó ellenkultúra mégis ezzel az eseménnyel ért csúcsra.

Country Joe McDonald Fotó: www.woodstock.com

A legendás Woodstocki Fesztivált 1969. augusztus 15-18. között nem a rendezés jogát végül visszavonó Wallkill városában, hanem a Sullivan megyei Bethel nevű község mellett rendezték meg; erre a célra az ekkor ötvenéves Max Yasgur ajánlotta fel mintegy 240 hektáros farmját.

A történtek pontos rekonstruálása már csak azért sem könnyű, mert – ahogy azt Sebők János írta a Woodstock népe című kiadványában – „Ha jól emlékszel a hatvanas évekre, akkor valószínűleg nem voltál ott…” Mindenesetre kijelenthető, hogy John Roberts és Joel Rosenman nélkül nem jött volna létre a rendezvény.

Fiatalemberek korlátlan tőkével érdekes, törvényes beruházási lehetőségeket és üzleti javaslatokat keresnek”

– áll az általuk 1967 márciusában megjelentetett hirdetésben.

Az eredeti koncepció szerint a bevételből a két fiatalember – Artie Kornfelddel és Michael Langgal kiegészülve – egy zenei stúdiót hozott volna létre Woodstock városában.

Janis Joplin Fotó: www.woodstock.com

„Három nap a béke és a zene jegyében!” – hirdették meg a fesztivált. A végül négy napig tartó zenei rendezvény során színpadra lépett sok más mellett Richie Havens, a Sweetwater, Ravi Shankar, Country Joe McDonald, a Canned Heat, a Grateful Dead, a Creedence Clearwater Revival, a Jefferson Airplane, a Ten Years After, a Blood Sweat & Tears és a Crosby, Stills, Nash & Young, de nem hiányozhatott Joe Cocker és a The Grease Band, Santana, Jimi Hendrix és a Gypsy Sun and Rainbows, a The Who, Janis Joplin és a The Kozmic Blues Band, valamint a hathónapos terhes Joan Baez sem.

A rendezvényen, amire maximálisan 50-60 ezer embert vártak, az esős időjárás ellenére is több mint félmillióan jelentek meg. Ahogy azt egy résztvevő mondta: „A Beatlesen, Bob Dylanen és Jézuson kívül szinte mindenki ott volt.”

Eredetileg egyébként egymillióan indultak útnak, de az addig soha nem látott közlekedési dugók miatt sokan nem értek célba. A hatalmas tömeg ellenére az összesen 800 kivezényelt rendőrnek mégsem akadt dolga, ugyanis semmilyen rendzavarás nem történt – talán azért sem, mert a fesztivál területén engedélyezték a kábítószer-árusítást.

Richie Havens Fotó: www.woodstock.com

„Nem a woodstocki volt az első nagy, szabadtéri zenei fesztivál, mégis ez vált az évtized meghatározó eseményévé. Abban az időben, amikor Amerika idegeit bérgyilkosságok, városi zavargások és a »háború hazahozatalára« vonatkozó megjegyzések borzolták, a woodstocki esemény, amely egész hétvégén a katasztrófa peremén egyensúlyozott, a baljós előrejelzések ellenére békésen zajlott le. (…) Kevés volt az enni- és innivaló, bokáig ért a sár és a mocsok, de az egybegyűlt félmillió ember egyetlen pillanatra sem vált erőszakossá” – olvasható Alice Echols Kozmic Blues – Janis Joplin élete és kora című könyvében.

A Woodstock című 1970-es dokumentumfilmben (aminek a vágója egy bizonyos Martin Scorsese volt) megörökítették a műsorközlő színpadi hirdetményeit is, például ilyeneket: „George-nak van egy kis gondja, eltört a keze.”, „John O’Fogarty, azonnal menj haza! Apádon szívműtétet kell végrehajtani.”, „Dr. Jack Maitland, kérjük, jelenjen meg sebészeti beavatkozásra készen. Egy szülést kell levezetnie.”, „City McGee, gyere légy szíves azonnal a színpad mögé. A feleséged szül.”, „Marilyn Cohen! Greg vár az információs sátornál, mert feleségül akar venni.”

Képgalériánk:
Jimi Hendrix Fotó: www.woodstock.com

Bár a fesztiválnak otthont adó Bethel következő polgármestere rögtön az első rendeletében örökre megtiltotta, hogy a térségben hasonló tömegrendezvényt szervezzenek, a fesztivál mindmáig a zenetörténet egyik leginkább kultikus programsorozataként él a köztudatban, érvényt adva a hippimozgalomnak.

Ahogy Sebők jános írja A Beatlestől az új hullámig – a rock a hetvenes években című könyvében is: „Három napig a szabad ég alatt, esőben, szélben, viharban és napsütésben, sátorozva, hálózsákokban, gumimatracokon vagy a puszta földön fekve, a zene és egymás közelségének békés mámorában, a füvet szívva, szeretkezve, a rockzene segítségével álmodják néhány napig egy elfogadhatóbb valóság, egy másik Amerika utópiáját.”

Akit részletesebben érdekel a fesztivál megszervezésének története, annak javasoljuk a szervezők magyar nyelven 1988-ban kiadott kötetét, a Fiatalemberek korlátlan tőkével című könyvet.

0 HOZZÁSZÓLÁS