Az összmagyarságot egyesítő tárogatószótól zengett a budapesti Szent István Bazilika
A magyar lélek legmélyebb bugyraiból tört elő az élet szépségeiről, gyötrelmeiről és nemzetünk fokozott szabadságvágyáról is valló tárogatószó szeptember 19-én este, a csodálatos budapesti Szent István Bazilikában.
A hungarikumok sorát 2015 óta gazdagító magyar hangszer, a tárogató megreformálásának 125. évfordulója alkalmából, az Ars Sacra Fesztivál keretében Erdő Zoltán, Erdélyi Magyar Örökség díjjal kitüntetett tárogatóművész, Lisztes Jenő, világhírű cimbalomművésszel és a tizenhat tagú Anima Musicae vonós kamarazenekarral együtt adta elő a kuruc romantika csaknem elfeledett gyöngyszemeit e rendkívüli hangversenyen.
Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország... hangzott fel a koncert végén a trianoni gyalázat évében, 1920-ban született, szívmelengető hazafias dal, amely zenéjét Vincze Zsigmond, szövegét pedig Kulinyi Ernő írta, operett-dalbetétnek szánva azt. Később, a nyilas korszakban zsidó származású szerzői miatt, a háborút követően pedig „nacionalista” tartalma miatt nem játszották, és csak a rendszerváltás után vált ismét szabadon hallgathatóvá Magyarországon. Hirdetve: „ Hol szőke sellő, lenge szellő, játszik a Tiszán,/ Ott él egy nép, legendák népe, ott az én hazám./ Az ősi Kárpát őrzi álmát, hű Csaba vezér,/ Ki csillagoknak égi útján vissza-visszatér...”.
Tárogatón felidézve, szöveg nélkül is felettébb melengette mindazok szívét, akik helyet foglalhattak a hallgatóság soraiban. Ahogy a jubileumi eseményen elhangzott: sajnos, a szentély befogadóképessége miatt ugyanannyi érdeklődő kívül rekedt... A résztvevők hosszú perceken át állva, zúgó tapssal köszönték meg zenészek másfél órás, egyedi produkcióját, ezzel ráadást is kiérdemelve.
Műsorvezetőként Ökrös Mariann üdvözölte a jelenlevőket, köztük a meghívott jeles vendégeket „az egész Kárpát-hazából“. Ökrös Jókai Mór És mégis mozog a Föld című regényéből olvasta fel a tárogató leírását. Egyebek mellett megtudtuk, hogy a megreformált Rákóczi-tárogatót mint a kuruc kor legendás hangszerének újkori változatát, 1897. szeptember 15-én könyvelték be a szabadalmi hivatalban, ám az elődje már az Árpád-kortól jelképe a magyar szabadságnak. Világszerte magyar hangszerként ismerik, s a nevét egyetlen nyelvre sem fordították le, tárogatóként emlegetik.
A 125. évforduló kapcsán különleges hangverseny-sorozatot és fiataloknak szóló, interaktív, vetítéssel színesített hangszerbemutatókat indított Erdő Zoltán, Erdélyi Magyar Örökség díjjal kitüntetett tárogatóművész. A Rákócziak nyomában című programsorozat azon település iskolásai előtt mutatta be a kuruc kori tárogatót és annak megreformált változatát, mely települések egykor a Rákóczi-birtokokhoz tartoztak, vagy fontos szerepet töltöttek be a bő 300 évvel ezelőtti szabadságharcban. Szerencs, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Borsi, Tokaj, Vaja és további tizennégy település csaknem 5 ezer diákja ismerhette meg a jubileumát ünneplő hangszer történelmét és dallamvilágát, valamint az öt fejedelmet adó Rákóczi-dinasztia kiváló érdemeit és a magyar történelemben betöltött kivételes szerepét.
Az ingyenesen látogatható koncertekre Erdő Zoltán tárogatóművészt elkísérte a világhírű cimbalomművész barátja, Lisztes Jenő, s nagysikerű koncerteket adtak történelmi várakban, kastélyokban és szakrális környezetben. A sorozat zárásaként Sátoraljaújhely nemrég felújított ifjúsági táborában, a Rákóczi Táborban szólalt meg mindkét hangszer csaknem ötszáz határon túli fiatal előtt. A tárogatóművész előadásai során kiemelt figyelmet fordított a tárogató bemutatására és népszerűsítésére.
A hétfői esemény fővédnöke, Nagy István agrárminiszter hangsúlyozta:
Erdő Zoltántól megtudtuk, nemes küldetésében nagyapai öröksége segíti: a tőle örökölt, 120 éves, rózsafa tárogatón játszik. “A hangszer a Magyar Királyság idejében, afrikai rózsafából készült, s a mélysötétbarna fa hangszer karcsú gerincén az első magyar hangszergyár, a Stowasser hangszergyár nyomott pecsétje díszeleg. A kemény fa pedig meghálálja a bizalmat: amellett, hogy kiváló hangzást ad, az átélt viszontagságok ellenére semmiféle külsérelmi nyom nem látszik rajta.” Azt is elárulta, hogy tárogatóművésznek lenni nagy felelősség: az magában hordozza a zenei és történelmi tanulmányok legmagasabb és legkifinomultabb elvárásait.
A jeles mester hangszerét nemzeti kincsnek tartja, s mint mondta, kétfajta tárogató létezik, a történeti, amelyet a legtöbben kuruc kori tárogatónak ismernek, valamint a 125 éves reformtárogató. Minél régebbi, azaz szárazabb a fája egy hangszernek, annál dúsabban rezonál a játékos kezei között. A legértékesebbek az egykori Stowasser-műhelyben gyártott darabok.
Magyarországon jelenleg hozzávetőleg kétszázan játszanak rajta, s problémát jelent az utánpótlás biztosítása.
A történelmi repertoár elsajátításához ugyanis megfelelő hangszert és szakavatott mestert kell találni. Erdő Zoltán Nemzeti Tárogatóintézet felállítását szorgalmazza, mert Magyarországon csupán egyetlen szervezet fogja össze a tárogatósokat, a Rákóczi Tárogató Egyesület, amely évente egy szakmai találkozót szervez. Olyan intézmény, amely csak ezzel a hangszerrel foglalkozna, beleértve az oktatás mellett a kutatást is, nincsen.
Annak hiányában pedig idővel eltűnhet a nemzeti gyökereinkhez kötődő, egyedi hangszer, s feledésbe merülhet, hogy az Árpád-korban nagyobb eseményekkor, esküvőkön is tárogató szólt...
Az sem mellékes, hogy a néphagyomány szerint II. Rákóczi Ferenc kedvenc hangszere volt, a csaták fontos elemeként a tárogató segítségével továbbították a katonáknak a parancsokat, akik pontosan tudták, melyik hang, dallam mit jelent. Ekképp a tárogató a szabadságra vágyó magyar lélek jelképévé vált. Emiatt a Rákóczi-szabadságharc leverése után a császáriak rengeteget összegyűjtöttek, és máglyára vetettek, egy ideig még otthon sem volt szabad azt megfújni. A kommunizmus éveiben szintén tiltólistára került, éppen a szimbolikus jelentése miatt. Szerencsére, a kuruc kor zenéjéből ennek ellenére számos dallam maradt fenn kottákon.
A hétfői ünnepi hangverseny repertoárjában egyebek mellett felcsendült az 1702-ből ismert Rákóczi nótája, több XVII. századi erdélyi hajdútánc, illetve Czinka Panna cigányprímás nagyapjától, II. Rákóczi Ferenc fejedelem udvari muzsikásától, Barna Mihálytól eredő Kurucz piculás dala (más címen: Czinka Panna nótája), valamint a fejedelem szülőföldjéről, Máramaros vármegyéből ismert Ruthén Rákóczi-nóta. Továbbá az 1777-ből datált Cserebogár, sárga cserebogár és a szintén 1700-as években íródott Sátoros kuruc dala, illetve Bercsényi nótája, valamint az 1786-ban Lavotta János tollából származó Szerenád is elhangzott. Azokat erre az alkalomra Ott Rezső hangszerelő-zeneszerző, a Budavári Beethoven Zeneszerzőverseny győztese hangszerelte. Valamennyi szereplőnek, szervezőnek és támogatónak köszönet a lélekgazdagító „időutazásért“, amelyen a legősibb zenénk egyesítette a Kárpát-medence magyarságát!
