Az Azahriah-jelenség
Sokáig nem vettem róla tudomást, hiszen az ilyen „titánokból” tizenkettő egy tucat. Jönnek, mennek, mint az augusztusi égbolton elsuhanó hullócsillagok. A jónép meg csak a csóvát érzékeli, és tapsikol örömében.
A gond azzal van, hogy ha egyszer valakit felkap a bulvársajtó és a közösség(romboló) média, azzal már „kezdeni kell valamit”. És lehet rajta lovagolni, bevételt generál. Pedig ennek a srácnak a szövegei értelmetlenek és obszcének, s valójában nem is zenét művel, hanem a ma divatos össze-vissza gajdolást, amit reppnek, ennek-annak neveznek.
Valahogy így váltak „szerzőkké” a DJ-k is, akik mások lemezeit recsegtetik a színpadon. Eddig még rendben is lenne a dolog, de ha drogozásra, öngyilkosságra ösztökélik a fiatalokat (miközben százmilliókat keresnek), az már nem pajkosság, polgárpukkasztás, hanem aljasság. Ízlés-, erkölcsrontás. Igaz, ezek sokak számára avítt fogalmak, kimentek a divatból.
Megjelent a Magyar7 2025/29. számában.
