Az ártatlan bűnös
A Pozsonyban született Dohnányi Ernő (1877–1960) a 20. század első felének kétségtelenül egyik legjelentősebb magyar előadóművésze volt, aki már igen fiatalon zongoraművészként és karmesterként járta a világot.
Eközben zeneszerzőként is egyre elismertebb lett, jóllehet szimfonikus és kamara művei ritkábban csendülnek fel a hangversenytermekben és operáit sem gyakran viszik színre. Ennek okát nehéz megfejteni, de nem kizárt, hogy valamiképp összefügghet a személyével kapcsolatos rosszindulatú és megalapozatlan vádakkal, amelyek nagyon megkeserítették életének utolsó másfél évtizedét.
Számos Bartók-mű ősbemutatóját dirigálta és kiállt Kodály Zoltán mellett is, amikor mondva csinált ürüggyel igyekeztek őt félreállítani. Dohnányi a második világháború kitörése után is a lehetőségekhez mérten tisztességesen látta el a feladatait, sőt származásuk vagy politikai meggyőződésük miatt üldözött emberek mellett is kiállt.
Ezért is megdöbbentő az a rágalomhadjárat, amely személye ellen indult 1945-ben. Breuer János (1932–2016) zenetörténész egy tanulmányt szentelt a témának, és ebben olyan lehetséges vádakat gyűjtött csokorba, amelyek alapján néhányan szerették volna ellehetetleníteni Dohnányit, aki már 1944 novemberében Ausztriába menekült szerelmével, Zachár Ilonával (aki 1949-ben lett a harmadik felesége) és így személyesen nem is tisztázhatta magát.
A legfontosabb vád így hangzott: „intellektuális munka a nyilasok és a háború folytatása mellett”. Mindezt egy másfélperces korabeli híradófilmre alapozták, amelyen Dohnányi és Szálasi Ferenc nyilas nemzetvezető együtt látható egy 1944 novemberében rendezett fogadáson.
Elemezve a felvételt nem lehetett bizonyítani, hogy a két személy kezet fogott volna egymással, ahogy azt rosszakarói terjesztették, és hogy a háború folytatását támogatta volna, már csak azért is képtelenség, mert alig néhány nappal az ominózus fogadást követően már Ausztriába menekült, nyilván felismerve a hamarosan bekövetkező összeomlást. Breuer szerint Dohnányi „bűnlajstromába” azt is besorolták, hogy egyike volt azoknak, akik zenét komponáltak a felvidéki születésű Papp Váry Elemérné Sziklai Szeréna (1881–1923) Magyar hiszekegy című kultikus költeményéhez, amelyet utólag irredentának bélyegeztek.
Dohnányit 1945 decemberében végleg törölték a háborús bűnösök jegyzékéből, de amikor 1949-ben Argentínából áttelepült az USA-ba, ez a vád ismét felbukkant egy ismeretlen rosszakarója ügyködésének eredményeként, és emiatt csak nehezen tudott egzisztenciát teremteni magának és családjának az Újvilágban. Noha az 1920-as években már sikeres hangversenyeket adott a legjelentősebb amerikai koncerttermekben, húszvalahány évvel később csak kevésbé fontos helyeken tudott karmesterként és zongoraművészként fellépni, természetesen jóval szerényebb honoráriumért. Egy amerikai hárfaművész megrendelésére anyagi okok miatt elvállalta még egy kamaradarab komponálását is, amihez egyébként nem volt nagy kedve, mivel a zongora sokkal közelebb állt hozzá. A hárfaszonáta végül megszületett, de a megrendelőnek nem tetszett, így elő sem adta.
Megjelent a MAGYAR7 41. számában.
