Árvalányhaj – akikből sosem fogy ki az ének
Pócsik Ilona, Juhász Anna, Petrigán Mária, Varga Éva, Varga Mária, Bányácski Gizella, Dobos Erzsébet és Kósik Terézia. A felsorolt nők élete egy ponton feltétlenül találkozik: ők alkotják Királyhelmecen az Árvalányhaj Népdalkört.
2001-ben alakultak, de néhányan közülük már jóval régebben együtténekelnek, hiszen akik anno a helyi bútorgyárban dolgoztak, azok már ott is egy népdalkörbe tömörültek. A helyi Vöröskereszt évzáró ülésén 2001-ben felvetődött: mi lenne, ha a városnak is lenne saját népdalköre.
A bútorgyár már évtizedekkel ezelőtt megszűnt, de az Árvalányhaj még ma is létezik, egymás után aratva a sikereket. Csak ha az utóbbi egy hónapról beszélünk: november közepén Egerben részt vettek a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége –KÓTA Országos Aranypáva Népzenei Minősítőjén, ahol arany fokozatot értek el. A hónap végén pedig hűségükért oklevélben részesültek a Csemadok 70. születésnapján a helyi szervezet elnökétől.
Minden héten kétszer, hétfőn és csütörtökön a nyugdíjasok számára fenntartott teremben találkoznak, hogy gyakoroljanak, új dalt tanuljanak. Mi is itt találkoztunk!
Asszonyok, gratulálunk a legutóbbi sikereikhez, mesélnének valamit az egri versenyről?
Évente kétszer tartják a népzenei együttesek, pávakörök, népdalkörök, népzenei hangszeres együttesek, énekes és hangszeres szólisták, valamint a kisebb énekes és hangszeres csoportok számára ezt a rendezvényt. A KÓTA egy szakmai egyesület, szakmai minősítéseket kiadó szervezet. Minősítési szintjei a Térségi Aranypáva Népzenei Minősítő, illetve az Országos Aranypáva Népzenei Minősítő. Ez utóbbiban lettünk arany fokozatúak. Ennél már csak egy magasabb szint létezik: az Aranypáva-díj, amellyel el lehet jutni a KÓTA Országos Aranypáva Népzenei Gálájára. Közel vagyunk hozzá, reméljük, hamarosan el is érjük – mondják többen is.
Mit jelent Önöknek az Árvalányhaj, amelynek immár 18. éve tagjai?
Mi tulajdonképp barátnők is vagyunk, és ha nem találkozhatnánk hetente, hiányozna az életünkből. Szívesen lépünk fel, szívesen versenyzünk, bár őszintén szólva, még mindig nagyon tudunk izgulni egy-egy megmérettetés során. Szeretünk próbálni is. Ha eljövünk, általában 3,5 órát töltünk itt. Beszélgetünk is, énekelünk is. Mindkettő jólesik. Sokan már özvegyek vagyunk, senkinek sem kell számot adnunk otthon arról, hol jártunk. A családosok pedig megtanították családtagjaiknak, hogy ez a mi én-időnk, ilyenkor senki ne keressen!
Hogy fér meg békében ennyi nő?
Kezdetben 14-en voltunk, de többen ilyen-olyan okok miatt az évek során kiváltak. Sajnos, olyanok is vannak, akik súlyos betegek. Mi pedig – nem titok – van, hogy összekapunk, de harag nincs a szívünkben, mire vége a próbának, már ismét úgy beszélgetünk, mintha mi sem történt volna..
Ki finanszírozza az együttest?
A várostól minden évben kapunk egy összeget, abból kell gazdálkodnunk. De ha a várost kell képviselnünk például a testvértelepüléseken, mi is mindig rendelkezésre állunk. Voltunk már Kárpátalján, Magyarországon, Erdélyben és a Délvidéken. Nem állítjuk, hogy nem fárasztó egy-egy utazás, de sok-sok élménnyel gazdagodunk. Egy ismerősünk által eljutottunk péládul Segesvárra is, az ottani népdalkörrel különösen szoros kapcsolatot ápolunk. Már ők is jártak Királyhelmecen.
Hány dal alkotja a repertoárjukat ?
Ezt még soha sem számoltuk össze, mindenesetre 25 blokkot tudunk bármikor prezentálni, egy-egy blok 4-8 dalt tartalmaz. Mi már ezeket az anyatejjel szívtuk magunkba. Elsősorban bodrogközi dalokat adunk elő, de felléptünk már templomokban, temetésen is, ilyenkor vallási énekeket énekelünk. Négy fellépőruhánk van, nem olyan szépek, mint sok-sok magyarországi csoporté, de kevés pénzből gazdálkodunk.
Hogy állnak az utánpótlással?
Ez az igazán fájó pontunk! A mai fiatalokat lehetetlen idecsábítani, ma nem népszerű ez a műfaj. Igaz, ha a népi kultúrát iskoláinkban is oktatnák, valószínűleg más lenne a helyzet, hiszen rengeteg tehetséges gyerekkel találkozunk magyarországi rendezvényeken, versenyeken. Mi nagyon szeretnénk megélni fennállásunk 20. évfordulóját, illetve megszerezni az aranypáva minősítést, azután meglátjuk, hogyan tovább. Mindenesetre nagyon büszkék vagyunk, ha a zsűri azt mondja rólunk: olyan összhangban tudunk énekelni, mintha a népdalkört csupán egyetlen ember alkotná.
