Álomfejtés Rózsival
Rendhagyó kötet jelent meg Demjén Ferenc 75. születésnapjára három esztendeje. Biográfia? Önéletrajzi mű? Anekdoták füzére? Riportkötet? Egyik sem, de valahol mindegyik. Sőt, ennél is több, még akkor is, ha nem a lexikoni pontosság volt a mérce a megírásánál. Cserébe azonban egy végtelenül olvasmányos és izgalmas könyvet kapunk, az „álomfejtő”, Ómolnár Miklós segédletével.
Sok egyéb teendőm és olvasnivalóm némileg hátráltatta, hogy átrágjam magam ezen az „álmoskönyvön”, de mihelyst az egyik nyári este belekezdtem, azon vettem észre magam, hogy éjfél után is csak lapozom az oldalakat és nem ér utol az álmosság.
Aki Ómolnár Miklóst csupán a Story magazin egykori főszerkesztőjeként ismeri, annak bizonyára újdonságként hat, hogy ő a szerzője a ’80-as években megjelent olyan zenei témájú, ma már kultikusnak számító könyveknek is, mint például a Rock napszámosai, az első olyan magyar könyv, ami a technikusokról, roadok fárasztó, de egyben és leleményes és kalandokkal teli munkáját mutatja be, továbbá a Radics Béláról szóló Pengék és halak. Az meg csak hab a tortán, hogy Ómolnár az első magyarországi szabad választások során a Független Kisgazdapárt színeiben az országgyűlésbe is bejutott.
Az ilyen jellegű kötetek ugyanis általában az előre egyeztetett találkozásokon alapuló célirányos és spontán beszélgetések kivonatai. A könyv esetében a szerző sincs egyértelműen megnevezve, de a szöveg stílusa és szerkesztése alapján úgy gondolom, hogy ez inkább Ómolnár könyve, aki a Demjén által elmondottakat rendezte nagyjából kronologikus sorrendbe, és azt egészítette ki lexikális adatokkal, továbbá az egyéb, saját köteteiből és más szerzők könyveiből engedéllyel átemelt részekkel, s az egészet „leöntötte” a sajátos ómolnári „mázzal”.
Térjük azonban rá a könyv főhősére, Demjén Ferencre, akiről én is sok érdekes, vicces és meghökkentő dolgot tudtam meg a 350 oldal (plusz a diszkográfiák) olvasása során. Valahol az is ironikus, hogy a könyvet párhuzamosan olvastam Hobo vaskos önéletrajzával (ezzel az utóbbival még nem végeztem), hiszen köztudott, hogy a két Kossuth-díjas évtizedekig nem beszélt egymással. A hetvenes évek végén ugyanis Rózsi egyszer azt nyilatkozta, hogy csak akkor hajlandó Földes László után fellépni, ha fertőtlenítik a színpadot. Erre írta válaszul Hobo az Illatos dal című dalszövegét, melynek kezdő sorai így hangoznak: „Illatos út, illatszerbolt, / Illatos nője kinek nem volt? / Rózsit imádtam, de kirúgott, / Azt mondta, neki büdös vagyok.” Egy közelmúltban megjelent interjú során Hobo elárulta, hogy közel fél évszázaddal az esemény után Demjén bocsánatot kért tőle, amit ő elfogadott. Az Ómolnár által jegyzett könyvből az is kiderül, hogy ugyan a legtöbben Rózsit zsidó származásúnak gondolják, pedig családja kálvinista volt:
1956-ban kis híján disszidált a család, de aztán mégis maradtak, mert a családfő négy gyerekkel túlságosan bizonytalannak tartotta a külföldi életet. Tízéves volt, amikor ’56 leverése után hurkásra verte az ávós rajztanára, semmiért, csak mert épp ő volt kéznél. És ilyenek gyakorta előfordultak akkoriban. Mint mondja, sokáig jó magaviseletű volt, de aztán jött a rock ’n’ roll és elszabadult a „pokol”. A hetvenes évek elején még Radiccsal is játszott, majd vele lett igazi sztárzenekar a Bergendy együttes. Bevallom, nem néztem ki Rózsiból, hogy balhés figura lett volna, de a történeteit olvasva simán oda lehetne tenni Lemmy, Ozzy vagy Axl Rose mellé. Ozzy Osbourne azt nyilatkozta egyszer, hogy a ’80-as évekre egyáltalán nem emlékszik. Nos, ez Demjén esetében nagyjából a ’70-es évekre igaz. Ennek ellenére Demjén Ferenc népszerűsége a ’70-es évek eleje óta töretlen, hiszen mind a V’Moto-Rock kötelékében, mind pedig szólóban nagy sikereket ért el.
Aztán jött a sokadik nagy szerelem az amerikai Rebeccával (őt is különös módon ismerte meg), ami már valószínűleg tényleg egy életre szól, majd Rózsinak az itallal teli poharat is sikerült letennie, elmondása szerint egyik napról a másikra. Az Álmok könyvét viszont nagyon nehéz volt letenni, és aki belekezd, garantáltan szembesül majd ezzel a kellemes „problémával”.
