Akik dalból építenek hidat

Az élményekre, amelyek a szívekbe vésődtek, amikor egy-egy koncerten, fellépésen az ének, a zene a hallgatóság lelkében is megpendíti a hasonló húrokat. Ilyenkor kialakul a kapcsolat az ember és a zene között, és ezáltal hidak épülnek az emberek között is.

A kórus 1972-ben alakult. Nagy Péter pontosan negyven éve állt be a kórustagok közé. Rövid idő alatt szervezőtitkára, majd három éve elnöke lett az énekkarnak. Emellett a nyolcvanas évek elejétől a somorjai Csemadok-alapszervezet vezetőségi tagja, majd 2003-tól a tavalyi évig elnöke volt a helyi szervezetnek. A magyar kultúráért végzett munkájáért az idén Csemadok-életműdíjat kapott. Vele beszélgettünk a Híd Vegyeskar múltjáról, jelenlegi működéséről és jövőbeli tervekről.

A kórusalapító Pokstaller László 28 éven át vezette és vezényelte a csapatot. Halála után, 2000-ben Hecht Anna vállalta el a vezetést. Az első években Édes Árpád református lelkész is segített a karnagyi munkában.

– Annika tényleg lelkesen végezte a munkáját. Sajnos, nagyon korán elhunyt, három éve – emlékezik vissza szomorúan Nagy Péter. – Távozása nagy gondot okozott a kórusnak, nehezen éltük meg. Egy évig egy pozsonyi karnagy, Braunsteiner Gloria vezette a kórust, tavaly szeptembertől pedig Németh Imre a karmesterünk. A kórustagok nagy reményeket fűznek hozzá, hiszen maga is somorjai. Az ő nevéhez fűződnek a valamikori nagy sikerű Samaria Régi Zenei Napok Somorján. Németh Imre a Szlovák Filharmóniában énekelt Pozsonyban, de most, hogy nyugdíjba ment, több ideje lett, és elvállalhatta a Híd Vegyeskar vezetését. Vele jól érezzük magunkat a próbákon. Úgy érezzük, hogy megtalálja a közös hangot a kórussal, és eredményes lesz az együttműködés.

Az elnök elmondja, hogy vannak hagyományos fellépéseik, amelyek hosszú idő óta minden évben megvalósulnak. Ilyen például a március 15-i koszorúzáson való fellépésük Pozsonyban, a Petőfi szobornál. Már harminc éve adventi koncertet adnak a somorjai Nagyboldogasszony-templomban, és mostanában már a húsvétvasárnapi szentmisén is. Évente mintegy tíz nagyobb fellépésük van, nemcsak a Felvidéken és Magyarországon, de Erdélyben, Ausztriában és Hollandiában is részt vettek már nemzetközi kórustalálkozókon. Ezeken a külföldi találkozókon megismert énekkarok közül többel is tartják a kapcsolatot, akikkel közös összpontosításokat, fellépéseket szerveznek. Többek között ilyen a Bátaszéki Pedagógus Kórus, amellyel 1997 óta tart a barátság, és évente adnak közös koncertet. Volt több közös összpontosításuk is. Tavaly októberben például a somorjaiak hívták meg a bátaszéki kórust az Alacsony-Tátrába három napra.

– Tavasszal mi megyünk a Balaton mellé egy közös összpontosításra. Itt mindkét csoport tanulja a saját repertoárját, de van egy mű, amit közösen is előadunk, azt be tudjuk gyakorolni.

Nagy Péter a terveik közül kiemeli az őszre tervezett Albrecht Sándor-emlékkoncertet, amelyre a bátaszéki énekkart is meghívták. A magyarországin kívül a csehországi Pacov énekkarával is sok-éves barátságot fűzi össze őket, velük is többször léptek fel közösen. Nagy Péter szerint nemcsak szórakozás, hanem komoly munka az énekkari tevékenység, akár karnagyról, akár kórustagról van szó. Pillanatnyilag 35 tagja van a vegyes karnak, de sajnos kevés a fiatal. Ez talán amiatt is van így, hogy Somorján közel 70 polgári társulás működik, így mindenki megtalálhatja a maga érdeklődéséhez kapcsolódó tevékenységet. S talán éppen ezért nem nagyon jönnek új férfitagok az énekkarba.

– Büszkék vagyunk rá, hogy még mindig velünk énekel két alapító tagunk, Simon Mária és Kotiers Mári – mondja Nagy Péter. – Másrészt sajnálatos, hogy egyre kevesebb a fiatal, az átlagéletkor 60 év körüli a kórusban. A legfiatalabb tagunk is túl van a harmincon, a legidősebb pedig betöltötte a nyolcvanat. Próbálunk nyitni, fellépni olyan városi vagy kisebb rendezvényeken, ahol több a fiatal, például iskolákban, adventi vásáron. Majdnem negyven éve már, hogy évente megrendezzük a nagy sikerű farsangi bálunkat, ahová meghívjuk a családtagjainkon kívül az ismerőseinket is. A városi művelődési központban tartott próbáinkra hétfőnként bárki betérhet, minden énekelni szerető embert szívesen látunk. Nemcsak Somorjáról, de a környékről is szívesen fogadunk új tagokat, és vannak is bejáró énekeseink.

A helyi zeneiskolával is szoros a Híd Vegyeskar kapcsolata. Az iskola tanára, Domsitz Erika zongorán kíséri éneküket a próbákon és a fellépéseken. Gyakran van közös koncertjük a Harmonia Classica kamarazenekarral, amely szintén a somorjai zeneiskola tagjaiból állt össze. Velük a zenekar megalakulása óta, tehát már tíz éve együttműködik a kórus.

A kórus elnöke szerint elsősorban azok jönnek az énekkarba, akik jól érzik ott magukat, akik szeretnek énekelni, és emellett a közösséget is kedvelik. Az ilyen csoportokban mindenképpen működik a közösségi szellem, amely összeköti az embereket. Barátságok szövődnek, az ünnepeiket megülik, a gondjaikat megbeszélik. A dal a csoporton belül is hidat épít a tagok között.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/4. számában.