2021. november 15., 09:10

Ad Libitum – ahogy tetszik

Rendszeres vendége a Pozsonyi Galéria adventi rendezvényének a 18 éve a felvidéki és anyaországi zenészek együtt muzsikálásra alakult Ad Libitum zenei ízlést formáló kamarazenekar. Vezetője a berencsi származású Kazán Péter, a Budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia klarinétszakon végzett növendéke.

Ad Libitum
Fotó: A szerző felvétele

Először 2003-ban, az akkor végzett friss diplomások álltak össze egy örömzenélésre, amiből hagyomány lett, és a tagok – a saját egyéni munkájuk mellett – rendszeresen összejárnak koncertezni mások örömére is. Az eredeti hangszerfelállás is megmaradt, olyan műveket tűznek műsorukra, amely öt szereplővel, egy-egy zongora, hegedű, cselló, klarinét mellett egy szopránhangra íródott szerzeményt tud magas művészi színvonalon megszólaltatni. Akkor sem esnek zavarba, ha ilyen művet nem találnak, mert más hangszerek szólamai is átírhatók a tagok hangszerére, és a transzformálásra is képzett zeneszerzők állnak rendelkezésükre.

Így a kedvüknek és zenei ízlésüknek megfelelő művekben csemegézve, szinte minden kamarazenekari művet képesek a saját stílusukra formálni és megszólaltatni. Kezdetek óta figyelemmel kísérem az Ad Libitum zenei próbálkozását, és ami dicséretre méltó tapasztalatom róluk, hogy

egyre magasabb művészi színvonalon, egyre jobban magával ragadó, zeneileg tiszta, játékosabb koncerteket hallhatunk tőlük.

Nívós mesterei lettek a hangszereiknek, és a barokk zeneszerzőktől kezdve a nagy romantikus komponisták művein át a kortás szlovák, szlovákiai magyar és magyarországi zeneszerzők műveit is képesek játszi könnyedséggel, érthető zenei nyelven megszólaltatni.

Így volt ez az idei, vasárnapi matinéműsorukon is, szinte valamennyi bemutatott művüket nagy tetszéssel, vastapssal jutalmazta a műértő pozsonyi közönség. Koncertjüket három Franz Schubert (1797-1828) művel kezdték, amelyet Milan Novák (1927-2021) írt át az együttes hangszereire. Majd a romantikus Liszt Ferenc (1811-1886) Vigasz című hegedűre, csellóra és klarinétra írt műve következett, amelyet egy mai szlovák zeneszerző, Ľubos Bernáth (1977) alakított át az együttes ízlése szerint. Németh-Šamorinský István (1896-1975) felvidéki zeneszerző, akit én pozsonyi karmesterként és zenetanárként ismertem, és rövid ideig a CSMTKÉ szakmai irányításába is besegített, Isten drága pénze című művét Milan Novák (1927-2021) formálta az Ad Libitum együttes hangszereire.

Dicséretes, hogy az együttes minden pozsonyi hangversenyén elhangzik egy-egy zenei mű Németh-Šamorinsý Istvántól is, így tartva nevét és munkásságát a fővárosiak emlékezetében.

Ľubos Bernáth szlovák zeneszerző Három angyal című, hegedűre, zongorára és klarinétre írt művét a kortárs szlovák zenész is végighallgatta, jelen volt a matinén.  A hangverseny után alkalmam volt őt személyesen is megismerni, meglepetésemre kiválóan beszél magyarul, és többéves munkakapcsolat fűzi az együtteshez, amihez külön gratuláltam neki. A hangversenyen egy másik baráti szlovák zenszerző műve is elhangzott, az Ének szoprán hangra, hegedűre, csellóra és klarinétra című művével emlékeztek az idén elhunyt barátjukra, az Ad Libitum házi zeneszerzőjére, Milan Novákra. A matiné hivatalos részét George Gershwin amerikai film- és tánczenész Kék rapszódia című művével zárták, amelyet „házi zenszerzőjük” Ľubos Bernáth írt át az együttes számára zongorára, hegedűre, csellóra és klarinétra.

Az Ad Libitum tagjai voltak a mai hangversenyen: Szakács Ildikó szopránénekes, Rovó Anna hegedűn, Rédli Ramóna csellón, Aranyos Zsuzsanna zongorán és az együttes vezetője, Kazán Péter klarinéton játszott, valamennyien kiválóan.

Összegezve a pozsonyi vasárnapi matiné műsorát elmondhatjuk, hogy az Ad Libitum kamaraegyüttes művészi tevékenységével újabb mérföldkőhöz érkezet, ahol az ízlés szerinti zenélés már nemcsak a hangszerek kiválasztásában mutatkozik meg, hanem a szerzemények átformálásában is, amivel igyekeznek közelebb vinni a műveket a kor emberéhez. Teszik ezt magas művészi színvonalon és könnyed játéktechnikai tudással. A szerzemények átformálása

nem megy a mű zenei hangzásának, esztétikai élményének, szépségének, harmónia gazdagságának és tartalmi üzenetének rovására, mert  a kamaraegyüttes sok esetben olyan tömör hangzásban ér el a hallgató füléhez, mint egy nagy, szimfonikus zenekar.

Erre csak egy jól képzett, nívós, profi zenészekből álló együttes képes, mint az Ad Libitum tagjai, akik valóban ízlés vagy tetszés szerint képesek ünnepváró, adventi lélekmelengető hangversenyt adni!

Megosztás

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.