A zenekarok most sem tétlenkednek
Nehéz napokat élnek meg a zenekarok, hiszen nincsenek rendezvények, ahol színpadra állhatnának, és nincs közönség, amelynek játszanának. A dunaszerdahelyi Night Ride bandára leginkább a hazai és külföldi feldolgozások jellemzőek, míg a somorjai Varkocs zenekar Hooligan Folk muzsikát játszik. Velük beszélgettünk a karanténról.
Mennyire változtatta meg a banda életét ez a helyzet?
Night Ride: A kialakult helyzetet természetesen mi is megsínylettük, hiszen az összes tavaszi bulink ugrott, de mi ebben is igyekeztünk megtalálni a pozitívumot.
Emellett az utóbbi időben néhány változáson is keresztülment a zenekar, például nemsokára új főhadiszállást, avagy próbatermet avatunk. A többi egyelőre titok! Annyi bizonyos, hogy tűkön ülve és megsokszorozott energiával várjuk, mikor térhetünk vissza a színpadra. Valahol le kell majd vezetni ezt a sok otthon ülést!
Varkocs: Lehetséges, hogy egyedül vagyunk ezzel, számunkra azonban nagyon jó és pozitív hatással van a karantén.
És ami a legfontosabb: visszataláltunk a természetbe, amely nagyon hiányzott már mindenkinek. A próbákat is igyekszünk a természetben megtartani. Úgy gondolom, párszor többet ad a lelkünknek egy örömmuzsika a Duna-parton, mint színpadon állni és pózolni a közönségnek.
Milyen feltételek mellett gyakoroltok, ha gyakorolhattok? Össze tudtok járni?
NR.: Mikor a járvány elkezdődött, nem számítottunk rá, hogy ilyen sokáig elhúzódik. Csak egy kis szünetként fogtuk fel az egészet, így az első két hétben nem is nagyon próbáltunk, legfeljebb ki-ki otthon gyakorolgatott, egyedül vagy párban.
Megnehezítette, illetve nehezíti jelenleg is a közös próbákat, hogy Toma, a basszusgitárosunk – aki jelenleg Pesten tanul – határon túl ragadt, szóval nem volt teljes a felállás.
Sokáig mégsem bírtuk ki a közös zenélés nélkül, úgyhogy az elérhető tagokkal igyekeztünk összejárni és gyakorolni a szigorításoknak megfelelően.
V.: Sokáig külön gyakoroltunk, mindenki otthon, de pár hét után elkezdtünk együtt próbálni, tudatosítva persze, hogy senki sem érintkezhet másokkal.
Mi, akiknek a Duna-part a második otthonunk, nem éreztünk semmiféle bezártságot, csak az emberekkel szüntettük meg a kapcsolatot. Ez persze az extrovertált kollégáknak nehezebben volt elviselhető.
A követőitek leginkább a közösségi oldalakon tudják tartani veletek a kapcsolatot. Mivel kedveskedtek nekik, amíg csak a képernyőn láthatnak benneteket?
NR.: Bár színpadra állni egyelőre nem tudunk, igyekszünk nem eltűnni a nyilvánosság elől. A Ti kértétek! elnevezésű projekt egy lusta vasárnap délután indult, Kika (az énekesünk), Máté (jómagam) és egy szintetizátor közreműködésével. Szerettünk volna egy picit kedvére tenni a követőinknek.
Terveink szerint nemsokára egy újabb próbát szánunk majd arra, hogy ezekkel a kérésekkel foglalkozzunk, és szeretnénk folytatni a sorozatot.
V.: Tény, hogy sok embernek tetszünk, még nem beszélhetünk rajongótáborról, az talán csak mostanság kezd kialakulni.
Levágok egy ökröt a körömpörköltötökhöz című dal, amelynek talán a címe is jelzi, hogy mi nem az a tipikus sablonos zenekar vagyunk. Nem szeretnénk mindenkinek megfelelni. Aki odafigyel a szövegvilágra, érzékelheti benne a társadalomkritikát, és az a bizonyos ökör nem biztos, hogy egy állatot szimbolizál.
Mivel készültök a következő fellépé-sekre? Mit gondoltok, mikor állhattok újra színpadra?
NR.: Sajnos, egyelőre nem tudjuk, mikor és hol lesz a következő fellépés.
hogy mindenkit kárpótoljunk az elmaradt élményekért. Amúgy Night Ride-osan!
V.: A jövőben nagyon erős koncertekkel készülünk. Szeretnénk a stílusunkat, a Hooligan Folkot egyre több helyen megismertetni, mind a magyar, mind a szlovák közönséggel. Emellett több balkáni ország is meg volt célozva az idén, sajnos, a vírus miatt ezek is későbbre csúsztak. Talán már a jövő hónapban lesz koncertünk, de még várunk, és nem ígérünk előre semmit. Bizakodunk.
Megjelent a Magyar7 2020/21. számában.
