A számítógépes játékok segítik az orvosok fejlődését
LAS VEGAS. A Texas Egyetem Orvosi Karának kutatása szerint a rendszeresen számítógépes játékokat játszók a joystick használata révén olyan kéz- és szemkoordinációra tesznek szert, melyekre a mai legmodernebb robotizált műtétek során van szükség.
A tanulmány során - melynek célja az volt, hogy minél hatékonyabb képzési módot találjanak a jövő sebészei számára - a szakemberek középiskolásokat és egyetemistákat kértek fel, hogy orvos rezidensekkel versenyezzenek robotizált műtéteket szimuláló játékokban. Az eredmény, melyről Las Vegasban, az Amerikai Laporoszkópiás Nőgyógyászati Sebészek 41. konferenciáján számoltak be, őket magukat is meglepte.
Mind a másodéves középiskolások, akik átlagosan napi két órát, mind pedig az egyetemisták, akik napi négy órát töltöttek videojátékokkal, hasonlóan jó eredményeket értek el, mint a rezidensek, sőt néha még túl is szárnyalták őket az olyan feladatokban, ahol elsősorban precizitásra, valamint nagyon pontos szem- és kézkoordinációra volt szükség.
Amint arról a kutatást vezető dr. Sami Kilic beszámolt, a vizsgálathoz az ihletet saját fiától kapta, aki megszállott videojátékosként egy robotizált műtétet szimuláló játékkal töltötte idejét. Noha korábban semmilyen képzésen nem vett részt, játszi könnyedséggel kezelte a robotot, és azonnal elsajátította a módszer lényegét.
Összességében a vizsgálat során az derült ki, hogy a különféle feladatok során legjobb eredményt a középiskolások értek el, őket követték a Texas A & M Egyetem hallgatói, és az orvos rezidensek kullogtak a sor végén. Ezután a csoportokat egy nem robot által vezérelt laparoszkópiás műtét szimulálására is felkérték, ám itt, ahol összetett sebészi technikákra, nem csupán a szem és kéz összeszokott munkájára volt szükség, a rezidensek messze felülmúltak mindenkit.
Kilic megjegyezte, hogy a legtöbb orvostanhallgató az egyetemen nem tanulja ki a robotsebészetet, ám a mostani kutatás rámutatott, hogy milyen egyszerű módszerekkel lehetne képezni őket. A vizsgálat során az is kiderült, hogy nem azok teljesítettek legjobban, akik napi négy órát játszottak a géppel, hanem azok, akik csak kettőt, így az optimális idő is meghatározható, amennyire egy orvosgyakornoknak szüksége van készségei fejlesztéséhez.
Mind a másodéves középiskolások, akik átlagosan napi két órát, mind pedig az egyetemisták, akik napi négy órát töltöttek videojátékokkal, hasonlóan jó eredményeket értek el, mint a rezidensek, sőt néha még túl is szárnyalták őket az olyan feladatokban, ahol elsősorban precizitásra, valamint nagyon pontos szem- és kézkoordinációra volt szükség.
Amint arról a kutatást vezető dr. Sami Kilic beszámolt, a vizsgálathoz az ihletet saját fiától kapta, aki megszállott videojátékosként egy robotizált műtétet szimuláló játékkal töltötte idejét. Noha korábban semmilyen képzésen nem vett részt, játszi könnyedséggel kezelte a robotot, és azonnal elsajátította a módszer lényegét.
Összességében a vizsgálat során az derült ki, hogy a különféle feladatok során legjobb eredményt a középiskolások értek el, őket követték a Texas A & M Egyetem hallgatói, és az orvos rezidensek kullogtak a sor végén. Ezután a csoportokat egy nem robot által vezérelt laparoszkópiás műtét szimulálására is felkérték, ám itt, ahol összetett sebészi technikákra, nem csupán a szem és kéz összeszokott munkájára volt szükség, a rezidensek messze felülmúltak mindenkit.
Kilic megjegyezte, hogy a legtöbb orvostanhallgató az egyetemen nem tanulja ki a robotsebészetet, ám a mostani kutatás rámutatott, hogy milyen egyszerű módszerekkel lehetne képezni őket. A vizsgálat során az is kiderült, hogy nem azok teljesítettek legjobban, akik napi négy órát játszottak a géppel, hanem azok, akik csak kettőt, így az optimális idő is meghatározható, amennyire egy orvosgyakornoknak szüksége van készségei fejlesztéséhez.
Forrás
betegszoba.hu
