A Republic rejtély

Csillagfényes nyári este várta a Republic együttest az abaúji kisfaluban, Hernádszentandráson, a zenekar egyik hétvégi fellépésén. A csaknem félezer lelkes település lakói mellett szinte az egész térségből, sőt Miskolcról, Kazincbarcikáról, Edelényből is érkeztek rajongók, szórakozni vágyók a koncertre. A terület zsúfolásig megtelt a közönséggel.

Az érdeklődök - kisebbek, kamaszok, fiatalok, közép- és idősebb korúak - miközben a helyi szabadtéri színpad előtt még az előzenekar dallamait hallgatták, láthatóan izgatottan várták, hogy felcsendüljenek végre a jól ismert dallamok, a kedvenc Republic-nóták. Eltöprengtem, mi lehet a titka a zenekar "kortalanságának". Boros Csaba, az együttes basszusgitárosa kérdésemre rögtön rá is vágta, hogy "fogalmam sincs".

„A kezdetektől fogva az az együttes voltunk, amely kikiáltotta magáról, hogy beatzenét játszik, és ebbe minden belefér. Ha kedvünk volt, akkor csináltunk egy rock and roll nótát, ha meg úgy alakult, gyorsan egy punk számot játszottunk utána. Gyakorlatilag azt mondhatnám, hogy a Republic zenekar stílusát a stílustalanság adja" - mondta.

Hasonló zenekart is említett a külföldi példából merítve, a Queent, amely szintén mindenféle "dolgot" eljátszott. Felidézte, hogy amikor első lemezeiket hallgatta, még rock zenekarként tartották őket számon, aztán átment az irányzat mindenfélébe, és számos műfajt előadtak. Akik pedig részt vettek a koncertjeiken, elfogadták ezt, mert "ők egy ilyen csapat voltak."

„Azt hiszem, tőlünk is elfogadta ezt a közönség. Tudja, hogy nálunk a lírától a rockzenén keresztül a popzenén át a punkig minden belefér. Ha most visszagondolok, a legelején ez még nem alakult ki" - elevenítette fel. A legelső koncerteken az lehetett a benyomás, hogy a Republic alternatív együttes. Azok a rajongók tehát, akik nem érezték, hogy ez a zene annyira az övék lenne, előbb-utóbb lemorzsolódtak, a többiek azonban beleolvadtak az együttes táborába, amely az évtizedek során kialakult, és ugyanúgy összekovácsolódtak, mint maga a csapat.  

„A zenekar huszonegy éves, de azt mondhatom, hogy úgy egy évtizede négyszerzős zenekarrá alakultunk. A legeslegelején Cipő remek dalait vettük elő, amelyeket még tinédzser korában írogatott. Ezek adták akkor a Republic gerincét, stílusát. Vélhetően - sőt pontosan tudom -, neki is nem kis megkönnyebbülés volt, hogy ezt a terhet, felelősséget egy idő után le tudtuk venni a válláról. Szövegírásban most már úgy körülbelül ötven százalékban ő (azaz Bódi László-Cipő), no meg Zoli (Tóth Zoltán) vette át a szerepet a zenekarban. Próbálkozom én is - egy évben legalább egyet, mert mindig kipréselik belőlem -, de hozzáteszem, nagyon rossz szövegíró vagyok, tehát az enyémek olyanok, amilyenek" - vallotta be őszintén Boros Csaba.

A dalok szerzését, alapjait négyfelé osztják, Boros Csaba szerint ez a Republicnál egy olyan fajta nyitást idézett elő, amelyre nagy szükség volt. Másfajta csatornák is megmutatkoznak ugyanis, több gondolat előjöhet a zenekar tarsolyából. „Habár ezeket nem biztos, hogy a koncerteken mindig halljuk, de a lemezeken az igazi rajongók észreveszik. Ismerik az együttest, meg tudják különböztetni, hogy melyik zene kinek a szerzeménye, tehát sokféle színt visz a zenekarba" - szögezte le az együttes basszusgitárosa.

Boros Csaba kitért arra is, hogy a repertoár fellépésenként mindig más és más. Van egyfajta fő vonal, emellé épülnek fel a dalok, de hogy körülötte, "az úton" mely nóták vezetnek egyiktől a másikig, az mindig változik. Függ a hangulattól, a közönségtől, a környezettől, amely önmagát kínálja. Szóba került a nemzetközi karrier lehetősége, hiszen határon innen és túl ismertek, népszerűek a szó valódi, klasszikus értelmében. A határon túli sikerről a zenész úgy vélekedett, hogy "egy időben - a Szállj el kismadár című dalunkkal - talán lehettünk volna nemzetközi sztárcsapat, de nem biztos, hogy ez a zenekar valamennyi tagjánál - például Cipőnél - osztatlan örömöt okozott volna, sőt nem rajongott volna ezért a dologért".  

A Republic húsz év zenélés után játszott először New Yorkban,  az ott élő magyaroknak. „Igazán jól sikerült mindhárom fellépés" - mondta Boros Csaba hozzáfűzve: az egyik lehetőség húzza maga után a másikat, utána következett ugyanis egy londoni, majd egy dublini szereplés. Ezek annyira jól sikerültek, hogy hogy szeptemberben újra utazik az együttes. 

A zenész kitért arra is, hogy fellépéseiket, azok helyszínét sosem válogatják, kis községekben - mint például Hernádszentandráson - éppúgy jelen vannak, mint a nagyobb városokban. „Ez fel sem tűnik, evidens volt mindig, hogy nem nagyvárosi zenekar vagyunk, elmegyünk bárhová, ahol érdeklődés van" - hangsúlyozta. Azt mondja, az a fajta sztárallűr - vagy ha úgy tetszik: a nagy misztikum, hogy bármilyen különlegesnek mondott kívánsággal, "celebes" kritériummal előállnának, esetükben nem létezik. A Republic elmegy a fellépésekre, találkozik, integet, kezet fog a közönségével, önmagát, a zenéjét adja. A nóták pedig önmagukért beszélnek.

KAPCSOLÓDÓ VIDEÓ:   Republic - 16 tonna feketeszén