A Peron Music 35 éve
A tatabányai Peron Music Alapítványt 1993-ban hat magánszemély alapította a zeneművészet, a táncművészet és az ifjúság kreatív munkáinak fejlesztése céljából. Fő profilja azonban a könnyűzene, és nemcsak tehetségkutató fesztiválokat szervez, hanem a tehetséggondozásra is figyelmet fordít.
2019-ben a tatai Peron Music Könnyűzenei Tehetséggondozó és Képző Központ megnyitásával új korszak kezdődött történetükben. Céljuk meghonosítani a régióban az intézményesített könnyűzenei oktatást, és tehetséggondozást. Tanáraik, oktatóik kortól függetlenül bárkit szívesen látnak, aki könnyűzenét szeretne tanulni.
A SZMAZE szervezésében megvalósult Szlovákiai Magyar Könnyűzenei Szemle a felvidéki magyar könnyűzenei tehetséggondozás leghosszabb ideje, több mint tíz éve működő szakmai műhelye volt, amelynek a Kárpát-medencei Öröm a zene Tehetséggondozó Program illetve a tatabányai Peron Music Alapítvány szakmai és anyagi hátteret is biztosított.
A Szemle a jövőben átalakul, ugyanis a SZMAZE a frissen megalakult FEZET-nek (Felvidéki Zenei Társaság) adta át a stafétát, így a jövőben a szlovákiai magyar könnyűzene tehetséggondozása tekintetében már ők lesznek a Peron Music Alapítvány első számú felvidéki partnerei.
Pap Tibort, a Peron Music Alapítvány kuratóriumi elnökét faggattam a Peron Music múltjáról és jelenéről, illetve a tehetségközpontról.
Győrben töltött főiskolás éveimből még emlékszem arra, hogy itt már a kilencvenes évek közepén, vége felé is nagyban mentek a Peron-tehetségkutatók, tehát lényegében jóval az Öröm a zene kezdete elé datálható a dolog. Hogyan is indult el a mozgalom?
Ez még korábban, tehát a 80-as években elindult, Cserteg István barátom intézte a dolgokat (ugye én akkor még nem lehettem jelen, hiszen gyerek voltam). Először egy önszerveződő kis közösség, meg klub létezett, aztán lett belőle egyesület. Az Alkotó Ifjúsági Klubba összejártak a fiatalok jól érezni magukat, és lett belőle egy egyesület mindenféle célokkal, de nyilván a zene már jelen volt. Akkor alakult a Company zenekar, amiből aztán később a Grogen zenekar lett, amely lokálisan eléggé ismert lett. A közösségből a '80-as évek végén, '90-es évek elején sokan elmentek katonának, így a klub újraformálódott.
Ez volt tehát a kiinduló pont. Az anyuka meg még öt másik fiatal tehát megalapította a Peron Music Alapítványt 1993-ban, és akkortól kezdődik a tehetséggondozás és a tehetségkutató is. Az említett Cserteg Pisti barátom a Grogenen keresztül kapcsolatban volt Berki Tamással és Victor Mátéval, akik akkor a Magyar Rádióban voltak, és ők ketten ösztönözték Pistát, hogy rendezzen tehetségkutató fesztivált. Meg is csinálták az elsőt, ami egy Komárom-Esztergom megyei két- vagy háromnapos fesztivál keretében valósult meg. Innen datálódik a tehetségkutató „sztori”. Előtte és folyamatosan az 1990-ben alapított Peron Music kiadó már hanghordozókat is megjelentetett (például 1992-ben Tóth Zsóka és Szvorák Kati kazettáját, szlovákiai magyar költők verseinek a megzenésítését).
A tatabányai TAZ-mánia fesztiválokat is a Peron szervezte. Pista ösztönzésére létrejött a Tatabányai Zenészegylet. Az én történetem pedig a '90-es évek végén kapcsolódik ehhez. '96-ban érettségiztem Győrben és Tatabányán jártam főiskolára. Mivel a családom is bekapcsolódott különféle civil szervezetek munkájába, így én is belesodródtam a civil életbe. Cserteg Pistával 1997–1998 környékén egy civil ifjúsági találkozón ismerkedtem meg, és a főiskola elvégzése után az első valódi munkahelyem a Peron Alapítvány lett, és 2004-ben kezdtem el ott dolgozni. Persze volt sok hullámhegy meg hullámvölgy is, mindenféle. 2010-ben keresett meg Cserteg Pista azzal, hogy nem lennék-e én az alapítvány elnöke, és akkor én ebben az időszakban vettem át az alapítványt, és próbáltam talpra állítani elnökként.
Innen számíthatjuk az újraindulást. Ha jól értesültem róla, 2016 táján kezdtétek el a tehetséggondozó munkát...
Volt egy pályázat, amely lehetőséget adott arra, hogy könnyűzenei tehetséggondozó és -képző központok jöjjenek létre, regionális szinten, és erre pályáztunk. Tatabányán az önkormányzat ezzel nem kívánt foglalkozni, ezért átmentünk Tatára. A polgármester úr segítsége, ötlete révén elkerültünk oda, ahol ma is vagyunk. Elmondta, van egy épület, 6000 négyzetméter majdnem romokban, valamit lehetne belőle csinálni. Egy régi kollégiumi épület volt. 2019-ben pedig már nyitottunk. 2016–2017-ig pár millió forintos költségvetéssel működtünk. Most ehhez képest 70-80 millió forint az éves költségvetésünk. Nyilván ez egy egészen más lépték és mást csinálunk. Van egy 800 négyzetméteres iskola, az épületrész, amit fenn kell tartanunk és van 120 diákunk, akik nálunk tanulnak.
Kérlek, meséld el, mi a profilotok. Hogyan zajlik nálatok a tanítás? Meg ugye van stúdiótok is...
Ahogy említettem, 2019 októberben nyitottunk. Az általunk használt épületszárnyban van egy 180 négyzetméteres koncertterem, egy nagy és öt kis oktatóterem, van egy hangstúdió, irodai raktár és mosdók. Azzal a céllal indultunk, hogy mi könnyűzenei alapokon szeretnénk zenére tanítani a gyerekeket, meg bárkit, akár felnőtteket is, akik hozzánk jönnek. Igazából ez is lett a profilunk. Van zeneelméleti oktatás is, továbbá a következő szakirányok: dob, ének, gitár, basszusgitár, zongora, elektronikus zene, zenei producer és popzeneszerző. Ezeket lehet nálunk tanulni, és persze van csoportos zenekari gyakorlat.
Formailag úgy működtök mint egy „klasszikus” zeneiskola?
Igen, azzal a kivétellel, hogy nálunk folyamatos a beiratkozás és a kijelentkezés. Jelenleg 14 tanárunk van, akik óraadók. Különböző „csomagjaink” vannak szakiránytól, mennyiségtől függően, illetve hogy egyéni vagy csoportos képzésben szeretne-e részt venni a jelentkező, esetleg kombinálná ezeket. Ez egy költségtérítéses iskola. Van az úgynevezett szóló csomagunk, ami azt jelenti, hogy egyéni órát kapsz.
Négyen vagyunk, akik működtetjük az intézményt és van 14 tanárunk, s mint említettem, körülbelül 120 tanulónk. És akkor a speciális kurzusokról, stúdiógyakorlatokról, diákkoncertekről (Peron After) stb. még nem is beszéltem.
Van-e korhatár?
Ez attól függ. Egy odafigyelő 6 éves jöhet, de ha nem tud 45 percet végigülni és dolgozni, akkor még fölösleges elkezdeni. Van 66 éves gitáros növendékünk, meg 64 éves dobosunk. Azt hiszem, ők a két legidősebb. De például az énekre csak 13 fölött veszünk föl tanulót.
A felvidékieket érdekelheti az iskola, hisz közel van az országhatár
Nincsenek felvidéki növendékeink, ami kicsit talán meglepő is, hiszen nem vagyunk olyan messze. A legtávolabbi diákunk győri, a tanáraink nagy része meg Pestről jár fel. Nyilván értem azt is, hogy nincs ingyen és utazni kell, de lehet, sokan nem is tudnak róla. Tehát bárkit szeretettel várunk, a felvidékieket is.
Viszont van tehetségprogram...
Igen, amivel igyekszünk támogatni azokat a gyerekeket, akik zenei pályára szeretnének menni, és szociálisan hátrányos helyzetűek. De ez persze nem elég, mert az a fontos, hogy zenélni akarjon, ezzel akarjon foglalkozni, akkor megpróbálunk neki segíteni valamilyen módon. Mivel a tatai támogatáson kívül semmilyen állami támogatást nem kapunk, csak pályázatokat tudunk mi is beadni... Nagyon fontosnak gondoljuk a tehetséggondozást, és pont ezen az úton elindulva, van egy új kezdeményezésem, amivel már egy országos ügyet indítottam el. Szeretném az alapfokú művészeti iskolák keretrendszerébe beemelni a modern zenét, tehát lehessen zeneiskolát indítani állami támogatással modern zenével is. Úgy érzem, elindult egy folyamat ezzel kapcsolatban, és azt gondoljuk, hogy ennyi év után van értelme ezzel foglalkozni. Amiről még nem volt szó, hogy van a klubunk, ahol foglalkozunk az élő zenével, annak a népszerűsítésével, mert sajnos eljutottunk oda, ma 2025-ben Magyarországon népszerűsíteni kell az élő zenét...
Nem csak Magyarországon...
Továbbá van egy profi hangstúdiónk, amit szintén támogató jelleggel igyekszünk biztosítani a feltörekvő zenekaroknak is, meg a profiknak is, hogy tudjanak jönni hozzánk hangfelvételt készíteni. Maga a stúdió, az teljesen profi. Például tavaly A dal döntősei közé jutott Arcidra zenekar tagjai szinte valamennyien tőlünk indultak, a két alapító ott ismerkedett össze az első táborunkban.
