A Kossuth Rádió kora reggeli műsora egy ritmushangszerről
A közmédia és a Hagyományok Háza közös műsora október első hetében a gardont mutatja be. A zenei válogatásban olyan vidékek muzsikája szól, ahol ez a különleges hangszer a mai napig szerves része a hagyománynak.
A csellóra emlékeztető, ütőpálcával és csipkedéssel megszólaltatott húros ritmushangszer, a gardon kialakulása a múlt homályába vész. Sokszor – tévesen – az „ütőgardon” megnevezést használják, viszont a hagyományban nem ismerik ezt a szóösszetételt.
Az instrumentum egyes feltételezések szerint a XVII-XVIII. századi – töröksíppal együtt használt – tánckísérő dobok szerepét vehette át.
A gardont legtöbbször négy húrral szerelik fel, bár régen elegendőnek tartottak hármat is a megszólaltatáshoz. A húrokat hagyományosan juhbélből, sodrással készítették, és mindet egy hangra, leginkább kis D-re, azaz a hegedű D hangjánál egy oktávval mélyebbre hangolták, de a mélyebb és öblösebb hangzás érdekében lehetett egy ennél mélyebbre hangolt is rajta.
A legvékonyabbat a másik kéz mutató és hüvelykujja megcsípi, és a felemelt húr visszacsapódásával egy élesebb hang keletkezik. Az ütés és csípés váltakozása adja a gardon hangját. Gyimesben a zenekar általában csak két főből áll, a dallamot játszó hegedű vagy furulya mellett a gardon kísér. Elterjedt szokás volt, hogy a gardonos a hegedűn játszó prímás felesége vagy valamelyik nőrokona volt, így a muzsikáért kapott járandóság a családban maradt.
A Hagyományok Háza „Hajnali” című műsora zenei összeállításában a hallgatók az Utolsó Óra gyűjtéssorozat felvételeiből hallhatnak minden nap más válogatást falusi vonósbandák előadásában.
