A jó zene gondolkodtat - Almásy Gergely nem hétköznapi zenei ízlése
A somorjai származású Almásy Gergely nem éppen hétköznapi zenei stílust képvisel, a post-black metál zenei stílus ugyanis nem a tömegízlést elégíti ki. Gergely Esse Est Percipi című lemeze lett Szlovákiában Hard and Heavy kategóriában 2020 albuma. A díjat a Radio Head Awards ítéli oda.
Mi indított el a zenei pályádon?
Már gimnazistaként voltak próbálkozásaim. Összejártunk zenélni a barátokkal, és alapítottunk egy zenekart Katarzis néven. Underground zenét játszottunk, később más utakat kezdtünk járni. Rendkívül érdekelt a post-black/blackgaze metál, ezért ezzel kezdtem foglalkozni. Számomra ez volt a tökéletes hangzás, és éreztem, hogy ezt szeretném csinálni. Ezzel a törekvéssel egyedül maradtam, így aztán szólóban folytattam. Tíz évvel ezelőtt alapítottam meg az Autumn Nostalgie nevű zenekart, az egykori dark ambient vonalú Fekete Erdő zenekar utódjaként, ahol még ketten játszottunk.
Aztán egyedül maradtál az egyszemélyes zenekarban.
Valójában igen. Mindent egyedül sajátítottam el, otthon, a négy fal között. Egyedül gitározok, egyedül dobolok és énekelek. Na jó, az éneklés erős kifejezés, inkább kiabálok, és a hörgő technikát alkalmazom. Hasonló zenét itt, a Felvidéken nem igazán csinált senki, a környéken is csak a chore és metal- chore, valamint a death metál műfajban. A zenekar most újításon esik át, és a jövőben már nem csak én fogom alkotni az Autumn Nostalgie-t.
Kik inspiráltak?
Eleinte nagy hatással volt rám a norvég Burzum zenekar, és ihletet merítettem a német Nargaroth black metál együttestől és az Alcest francia posztmetál együttestől. Az Alcest hihetetlenül szépen játszik, kiszakítja az embert a valóságból. A black metál zenét amúgy nehéz megemészteni, komplex és melankolikus, de éppen ez benne a szép. Rengeteget próbálkoztam, míg végül megtaláltam a saját hangomat.
Sokat járok a természetbe, a madarak csicsergése és a fák rendkívüli módon tudnak inspirálni. Nagyon szeretem a filozófusokat is, Nietzschét, Berkeley-t, Hamvas Bélát és másokat. A műveik magvas gondolatokkal vannak tele, szeretem az inspiráló mondanivalót. Valójában az irodalmat vegyítem a zenével.
Tíz évig kerested a hangod, aztán egyszer csak meglelted?
Igen, így van. A 2020-as albumon található hét dal szinte pillanatok alatt született meg. A gitárt és a dobot otthon vettem fel hanghordozóra, az éneket azonban nem tudtam megoldani segítség nélkül. Felkerestem a Gila Stúdiót, ahol Szabó Ádám mindenben segített, főleg a dalok végső hangzásán igazított. Az albumon található utolsó szám, az Epilogue álmatlan éjszakákat okozott, de a végkifejlet úgy sikerült, ahogyan szerettem volna. Akkor éppen Goethétől olvastam Az ifjú Werther szenvedéseit. Ebből lett az idézet is, amelyet elénekeltem az Epilogue-ban. Rengeteg időt és energiát áldoztam erre az albumra.
Mit jelent az Esse Est Percipi?
Szó szerint: létezni annyi, mint érzékelve lenni. George Berkeley mondta ezt, én pedig kivetítettem az egész albumra. Kifejti, hogy mi a különbség az empirikus tudás és az idealista eszmék között. Az albumot először Japánban sikerült kiadni, később Kolumbiában is megjelent. Németországban bakeliten is elérhető, ott már új kiadást kellett csinálni, olyan gyorsan elfogyott.
Hogyan ért a Radio Head Awards díj elnyerése?
Egyik nap értesítettek a Radio Head Awardstól, hogy jelölték az albumot az év debüt kategóriájában. Nem követem a szlovák zenei életet, így nem tudtam, hogy ennek mekkora súlya lehet. Azt tudtam, hogy a Headbanger FM műsorában lejátszottak már egy-egy számomat, talán innen jutott el a Radio FM-hez az album híre. Nem értettem, hogy miért nem a Malokarpatan vagy a RUST2DUST nyeri a kategóriát, sokkal kiforrottabb a zenéjük, mint az enyém.
Hogyan sikerült átvenned a díjat?
Online díjátadót hirdettek, ám a résztvevők meghívót kaptak. Eleinte nem akartam személyesen átvenni a díjat, a barátaim győztek meg róla, hogy márpedig ott a helyünk. Így többen mentünk fel Pozsonyba. Az oda- és a visszaút kedvéért már megérte autóba ülni, még igazolást is kaptunk a kijárási tilalom miatt. Hosszú idő után együtt lehettem a srácokkal.
Milyen visszajelzéseket kapsz a zenéddel kapcsolatban?
Sokszor meglepődöm, hogy szerte a világból érkeznek pozitív üzenetek, gratulációk. Dél-Amerikában például reneszánszát éli a black metál, onnan szoktam a legmeglepőbb kommenteket kapni. Magyarul énekelek, de a dalok címei az albumon angolul szerepelnek. Mindenképpen az anyanyelvemen szerettem volna énekelni, ez egyébként a hasonló zenekarokra jellemző. Manapság azt tapasztalom, hogy az emberek sokkal kevesebbet olvasnak, mint egyébként kellene.
A dalszövegek nagy része versszerű, teli metaforákkal, ennek fényében az értelmezés sem mindig egyszerű. A szövegeim leginkább a természetközeliséget szeretnék sugallni, s örülök, ha a hallgatóság átérzi a lényegét.
Mik a további terveid?
Sikerült összeverbuválnom a zenekar többi tagját, így már a két gitárossal és a dobossal próbálunk. Gőzerővel készül az új album, amelyet a Gila Stúdióval készítünk, így már a technikai dolgokra sincs gondom. Tervezem az album borítóját, ez az összeállítás még ütősebb lesz, mint az Esse Est Percipi volt. Videó-klipet is szeretnénk forgatni, a kompozíciót már kitaláltam, csak a megvalósítás várat magára. A német Northern Silence Productions kiadó adja ki az albumot. Fellépéseket is tervezünk, remélhetőleg az enyhítéseknek köszönhetően külföldre is eljutunk játszani. Izgatottan várjuk az év második felét.
