A Hoppáré belopta magát a dunaszerdahelyiek szívébe
A Dunaszerdahelyi Udvari Muzsika rendezvénysorozat keretén belül július 19-én Dunaszerdahelyen koncertezett a győri Hoppáré zenekar. A Győrben és környékén nagy rajongói táborral rendelkező zenekar eddig csaknem ismeretlen volt a Felvidéken, de a koncert után sokan gondolják már úgy, hogy máskor is örömmel meghallgatják őket.
„A zenekar a kávéházi zenei kultúra hagyományait eleveníti meg, népszerű magyar és külföldi klasszikusokat dolgoz fel, magyar és roma népi kultúra gyöngyszemeit gondolja újra, sajátos latinos, jazz-es, világzenei hangvétellel fűszerezve…”
Burai Zsoltot, a zenekar egyik alapítótagját kérdeztük:
Mikor és hogyan indult a Hoppáré?
A 2011-es megalakulásunkkor még csak ketten-hárman, később négyen zenéltünk. Azóta szépen kibővült a csapat és a Hoppáré birodalom most már 10-11 főből áll. Ezen belül különböző formációk alakultak ki. Ma a Zsófi feat Hoppárét hoztuk el ide. Szalai Zsófi egyébként a zenekar legelső énekese volt, vele kezdtünk. A Zsófival való formációnkra a régi zenék újragondolása, feldolgozása jellemző. Ezzel a csapattal csak kifejezetten ilyen zenét, tehát kávéházi zenét teszünk színpadra. Magyar és külföldi zeneszámokat egyaránt.
11 tagú a zenekar, de most itt nem vagytok annyian.
Nem, öten jöttünk. Általában 5 és 7 fős csapattal szoktunk járni fellépni. A Zsófi feat Hoppáré pontosan 5 emberből áll.
Milyen más formációitok vannak?
Két további van. Saját szerzeményeket is játszunk és népzenei feldolgozásaink is vannak. Ezekben már nem Zsófi énekel, hanem két következő énekesnő. Az egyik lány a népzenei feldolgozásokban jeleskedik, a másik a populárisabb zenékben. Amikor felépítünk egy-egy koncertet, akkor így osztjuk el a fellépőket.
A felvidéki nézők, hallgatók milyen mértékben ismernek benneteket? Milyen gyakran jártok ide fellépni?
A Győri Filharmonikus Zenekar rendszeresen jár ide fellépni, és talán két éve volt, hogy a Hoppáréval együtt koncertezett Dunaszerdahelyen. Az itteni nézők akkor hallhattak minket. Inkább Győr és környékén állunk színpadra, de ott tényleg rengeteg a fellépésünk.
Milyen alkalmakra, milyen rendezvényekre hívják a zenekart?
A Rómer Házban rendszeres a BárZene nevű műsor, amiben ezzel a formációval játszunk, amellyel ide is érkeztünk. Továbbá fellépünk zártkörű rendezvényeken, céges és önkormányzati rendezvényeken.
A győri közönség biztosan szereti a zenéteket, ha ilyen sok helyre hívnak.
Igen, remélem, hogy ennek ez az oka.
Az a hír járja, hogy a Hoppáré zenekar tagjai egytől-egyig profi zenészek, mindenki valamilyen szintű zeneiskolai végzettséggel rendelkezik.
Igen, mindenki a csapatban tanult zenét. Néhányan klasszikus zenészek vagyunk, de szeretünk könnyűzenét játszani, ez a mi hobbink. Néhány zenekari tagnak a fő foglalkozása a klasszikus zene. A hegedűsünk például, Járóka Sándor – most ő jött velünk hegedülni – klasszikus hegedűművésznek készül. Érettségi után van éppen, és most felvételizik majd az egyetemre, klasszikus hegedű szakra. Ma itt viszont könnyűzenét fog játszani, ezt is nagyon jól csinálja.
Horváth Misi és én is a Győri Filharmonikus Zenekar zenészei vagyunk, tehát az a főállásunk. Misi a civil életben nagybőgős, én brácsázom, ma én itt gitározni fogok, ő basszusgitáron játszik. Dávid, aki nemrég kezdett a Hoppáréval együtt dolgozni, egy nagyon tehetséges, ügyes dobos. Ő amellett, hogy zenét is tanul, nemzetközi kapcsolatok szakon folytatja a tanulmányait. A civil életben mindenki egy kicsit mást csinál. Zsófi az egyedüli, aki teljes mértékben az éneklésnek szenteli az életét, és pillanatnyilag kizárólag a Hoppáréban.
Beszéltél a népzenei feldolgozásokról. Hogyan kell ezt elképzelni? Milyen stílusban dolgozzátok fel a népzenét? És csak a magyar folkhoz nyúltok hozzá?
Elsősorban a magyarhoz, de nagyon szeretjük a szerb zenét is, azt is dolgoztunk már fel. És különböző műzenét, műdalokat is. Ha egy zenében meglátjuk a lehetőséget, hogy úgy tudjuk feldolgozni, hogy a mi közönségünk számára is fogyasztható legyen, mi arra ráugrunk. Ilyen volt például a 30Y Bogozd ki című dala, ami eredetileg alternatív rock stílusban íródott. Mi azt megcsináltuk egy bossa novás, drum and bass-es, trombitás, élőzenés, többszólamú vokálos dalnak, tehát teljesen kiforgattuk a világából, de onnantól kezdve már kicsit a miénknek is éreztük. Nincsenek nagy szakadékok a dalaink között, a népzenei feldolgozásainkra is inkább a crossover stílus a jellemző.
Ma este is hallunk népdalt az előadásotokban?
Nem hoztunk népdalt. Bár lehet, hogy ráadásnak eljátszunk majd egyet. A mai műsorunk amerikai és magyar régi zenéknek a feldolgozásaiból áll majd. Karádi Katalin, Cserháti Zsuzsa dalai mellett az Este fess a pesti nő, a Niagara vízesés, a Villa Negra és sok más ismert muzsika is megszólal majd a színpadon.
A mai repertoárból melyik a te kedvenced?
Van kedvencem, ami pont egy picit eltér a kávéházi zene stílusától. A Muzsika hangja gyerekkorom egyik kedvenc filmje volt, abból itt most eljátszunk majd egy dalt. Ez kávéházban talán nem hangzott el még soha, de mi feldolgoztuk. Nekem ez az egyik kedvenc dalom a repertoárból, amit hoztunk.
Kívánom, hogy Dunaszerdahelyen is örömötök teljen a zenélésben, köszönöm a beszélgetést!
„A zenekar a kávéházi zenei kultúra hagyományait eleveníti meg, népszerű magyar és külföldi klasszikusokat dolgoz fel, magyar és roma népi kultúra gyöngyszemeit gondolja újra, sajátos latinos, jazz-es, világzenei hangvétellel fűszerezve…”
