A Fifti-Fifti sikere Zentán

Amint arról a Hét Nap beszámolt, az idei megmérettetésen 13 kisegyüttes, duó és szólista mutatkozott be, akik Magyarországról, Felvidékről és Vajdaságból érkeztek:

A döntésük értelmében az Énekelt Versek XXIX. Zentai Fesztiváljának nyertese a Tornóczi Tibor és Göbő Sándor alkotta, 2022 őszétől működő Fifti-Fifti duó lett. Az esemény kapcsán őket kérdeztük:

Hogyan találtatok rá az Énekelt Versek Zentai Fesztiváljára? Mi ösztönzött benneteket arra, hogy részt vegyetek a versenyen?

Göbő Sándor (GS): 2008-ban – akkor még „egyszálgitárosként” – részt vettem a rendezvényen (akkor a második helyezéssel és a kötelező vers legjobb megzenésítéséért járó különdíjjal térhettem haza), tehát volt róla tudomásom. Körülbelül fél évvel ezelőtt beszéltem Tiborral erről, s ő ekkor elárulta, hogy nagyon jó barátságban volt Huszár Lászlóval, a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet igazgatójával, aki ismerte ezt a fesztivált, és többször javasolta is Tibornak, hogy jelentkezzen a zenekarával. László azóta sajnos már nincs közöttünk, de az ő emlékére bejelentkeztünk az idei versenybe.

Tornóczi Tibor (TT): Igen, már több éve készültem arra, hogy eljussunk valamelyik formációval Zentára, így beteljesüljön Laci kívánsága, ez engem nagyon motivált ebben. Most éreztem úgy, hogy elérkezett ennek az ideje. Szinte biztos vagyok benne, hogy odafentről szélesen mosolyogva figyelt ránk közben.

Milyen érzésekkel készültetek a megmérettetésre, és milyen volt számotokra, hogy ilyen elismert szakmai zsűri előtt mutathattátok meg a produkciótokat?

GS: Az igazat megvallva bennem nem is munkált a versenyszellem. Inkább az, hogy ezzel a formációval egy új helyszínen is megmutathassuk magunkat. Ezt két ízben is sikerült megtennünk, ugyanis a versenynap előestéjén a zentai Mojo Club színpadán mutattuk be az „Időutazás Cseh Tamással” című műsorunkat, nagy sikerrel. A versenyen megtisztelő, jó érzés volt a közönség és a szakmai zsűri előtt zenélni.

TT: És mivel fődíjasok lettünk, így a gálaműsoron a Kaláka együttes előtt is lehetőségünk volt teltházas közönség előtt megmutatni magunkat.

A versenyre három megzenésített verssel kellett készülni. Mely költeményeket választottátok, és miért pont ezekre esett a döntésetek?

GS: A versenyen való részvétel feltétele volt, hogy a benevezők műsorán három megzenésített vers szerepeljen: Kormányos Ákos (zentai költő, író, aki az idei rendezvény díszvendége volt) Napi rutin vagy Hóvirág című költeménye, József Attila egy verse, valamint egy, az előadók által szabadon választott vers. József Attila-versünk a Parasztanyóka volt, a szabadon választott pedig Sárhelyi Erikától a Matt sorok című verse.

TT: Igazán csak a kötelező vers megzenésítése okozott némi fejtörést, de annál nagyobb volt az örömünk, amikor a költő lelkendezve elárulta nekünk, hogy mennyire tetszett neki a mi verziónk. Picit megnehezítette a felkészülést, hogy közvetlenül a verseny előtt két héttel lebetegedtem, szinte az utolsó napra gyógyultam fel annyira, hogy egyáltalán el tudjunk menni.

Milyen terveitek vannak a közeljövőre nézve? Hol hallhat titeket legközelebb a közönség?

GS: A tervek egyszerűek: eljuttatni zenénket minden olyan szegletbe, ahová szeretettel hívnak. Legközelebb június 17-én játszunk Dél-Komáromban, a könyvtárban.

TT: Idén újra ellátogatunk Debrecenbe, az utcazene fesztiválra, ahol már barátokként várnak ránk, két éve voltunk már ott, és sikeres volt a bemutatkozásunk.

Mit gondoltok, miért fontos, hogy a kortárs költészet és a zene ilyen formában találkozzon? Mit adhat ez a műfaj a mai közönségnek, valamint nektek, előadóknak?

GS: Az írásbeliség megjelenése előtt a versek énekelt formában léteztek s maradtak fenn, az énekmondók gondoskodtak róla, hogy sok helyre eljussanak. Amióta a könyvnyomtatás lehetővé tette, hogy egész kötetnyi vers lejegyeztethessen, már tenni kell azért, hogy eljusson az olvasóhoz. S valljuk be, nagyon sokan nem tesznek érte. A tapasztalataim alapján azt látom, hogy a ma emberére inkább az a jellemző (a kivételek most ne figyeljenek), hogy nem keresi, nem olvassa a verseket, de amikor valahol egy dal formájában találkozik egy-egy verssel, rájön, hogy tetszik neki. A mai korban a zene ismét a vers hordozójává vált. S hogy mit adhat ez a műfaj? A közönségnek felismerést, értéket, élményt, nekünk pedig küldetéstudatot.