80 éves Nagy Feró, a „nemzet csótánya”
A dal ugyanaz marad, énekli a Led Zeppelin. S valóban. Mi is ugyanazok maradunk, csak közben fejlődünk, változunk, megöregedünk, de a lényeg megmarad. Ami kitörölhetetlen, ami velünk született, amit belénk kódolt a Természet vagy a Teremtő. A lényeg. Nagy Feróval is ez történt. Csak közben a világ változott. Többször is.
Talán nem úgy kellene kezdenem egy születésnapi cikket, hogy Nagy Feró megosztó személyiség, de valóban így van. Írásom elején leszögezem: ez itt az ünneplés ideje és tere, nem pedig a boncolgatásé, főleg nem a percemberek politikai jellegű lejárató kampányainak analizálására szánt idő és tér. Mondott megosztót Feró az utóbbi időben? Hogyne! Vállalhatatlant? Nem hinném. És régen mondott-e? Persze! Vállalhatatlant? Nem hinném. Úgy gondolom, ezzel rövidre is zártuk ezt a témát.
Nagy Feró megosztó személyiség? Nyilván. Erdélyi menekült szülők gyermekeként egyik interjújában MEGOSZTOTTA velünk azt a történetet, hogy édesapja azért szökött át Magyarországra, mert nem akart a román hadseregben a magyarok ellen harcolni.
Már a hatvanas években zenekarokban tevékenykedett (név szerint Richmondheads, Zárvatermők), majd egyedüli férfiként 1971-ben csatlakozott az addig kizárólag női tagokból álló Beatricéhez, miután feleségül vette a zenekar énekesnőjét, Csuka Mónikát. A külföldi pop-rock nagyjainak slágereit játszották, aztán glam rock stílusú saját dalokat is írtak. A hetvenes évek közepétől funky stílusú zenében „utaztak”, nem is rosszul. Majd a siker reményében már saját pop és diszkó dalokat adtak elő, de közben például jazz-rockot is játszottak (pl. Billy Cobham: Le Lis:); Gyere kislány, gyere című slágerük nagy sikert aratott és több szerzeményükhöz készült tévés videó, de az áttörés nem történt meg, ugyanis Erdős Péter „popcézár”, a magyar könnyűzene akkori rettegett ura a Neotont favorizálta. Addig olyan, később meghatározó muzsikusok fordultak meg a Beatricében, mint Nagy Kati (Kati és a Kerek Perec), Bencsik Sándor „Samu” (P. Mobil, P. Box etc.), Cziránku Sándor (P. Mobil, Barbaro), Barile Pasquale (R-GO).
A relatív sikertelenség és állítólag egy csövesekkel folytatott beszélgetés hatására Nagy Feró teljesen más irányban lépett tovább. Miklós Tibor szövegíró megismertette vele az AC/DC-t, és
Feró elhatározta, hogy bluesos alapú kemény rock felé tereli a Beatrice szekerét, melyhez új tagokat toboroz. Miklóska Lajos, Radics Béla egykori zenésztársa a Sakk-Mattból lett a basszusgitáros, aki a zeneszerzés terén is „hasznosítható” volt, Gidófalvy Attila kezelte a billentyűs hangszereket, Donászy Tibor került a dobok mögé és Lugosi László nyúzta a hathúrost. Ezzel 1978-ra létrejött az ún. „csöves” Beatrice, melynek szikár stílusa nagyon jól passzolt Feró új, rendszerkritikus szövegvilágához, melyben a társadalom perifériájára szorult fiatalok mindennapjai és problémái is előkerültek.
Ekkor születtek az olyan klasszikusok, mint a Nagyvárosi farkas, a Térden állva, az Angyalföld, a Jerikó, a Meditáció, az Üzenetek, a Motorizált nemzedék, vagy a Nem kell.
Ízelítőül pár szövegrészlet, ami „kiverte a biztosítékot”:
Kedves jelzem neked itt is jó a móka (…) Átver ez a látvány, bunda! (...)
Az íróasztalt elérte, a büszkeségét megértem
elfelejti honnan indult el
Valamikor ő is lázadó volt,
elkezdett egy új világot
Most elfelejti honnan indult el.
Kiabálhat énrám kígyót-békát.
A jó ízlésről elfogadott formát
Válaszom sértő, meg kell adni módját
Rangot kapott, »eszet« hozzá nem.”
(Üzenetek I.)
Jerikó, Jerikó, mulandó a dicsőség.
De várj, várj, lesz még idő, eljutok a falak mögé!
És a kürt hangjával lerombolom, hogy meghalljátok a győzelmi indulót.”
(Jerikó)
Nem kell, hát hányszor mondjam, nem kell,
Akkor sem kell semmi,
Semmi nem kell, nem kell,
Tőled nem kell, nem kell,
Még a Nem kell sem kell,
Semmi, semmi nem kell,
Nem kell, nem, nem, nem kell!”
(Nem kell)
Ez, és szókimondó, néha botrányos előadásaik egyre nagyobb tömeget vonzottak, de egyúttal a pártállam nemtetszését is kiváltották, így megfigyelt zenekarrá váltak. Nagy Feró tehát már 1978-ban is megosztó személyiség volt. Gidófalvyt egy évre rá ugyan elcsábította az újonnan megalakuló Karthago (egy kis mosolyszünet után Gidó és Feró rendezte viszonyát; azóta is barátok), de a Beatrice tovább hengerelt, bár önálló lemezük nem jelenhetett meg. Koncertjeiket tovább figyelték a karhatalom beépített emberei, volt, hogy Ferót a színpadon igazoltatták, és ha nem volt nála a személyi igazolványa, akkor nem mehetett tovább a koncert. Olyan alkalom is előfordult, hogy a Térden állva című daluk előadása közben a szokásos koreográfia szerint a közönség letérdelt, de ezt a megjelent „téglák” nem tudták, így állva maradtak. Persze kisvártatva mindenki rájött, hogy ők beépített emberek, így pár másodperc alatt lebuktak.
1980-ban zajlott a budapesti Hajógyári-szigeten a legendás Fekete bárányok koncert, amelyen az akkor fekete bárányoknak kikiáltott rockegyüttesek (Beatrice, Hobo Blues Band és P. Mobil) játszottak hatalmas, mintegy 25-30 ezer fős tömeg előtt (előzenekarként az A.E. Bizottság lépett fel). Sokan a mai napig nem tudják, hogy ez volt a Sziget Fesztivál előzménye. Az eseményt majdnem betiltották, de sikerült a KISZ reformszárnyát rávenni, hogy hallgatólagos beleegyezéssel álljanak a rendezvény mögé, így az Ifjúsági Magazin és az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda közösen megszervezhette a koncertet. Feró itt lépett fel legendás, A nemzet csótánya feliratú gúnyájában, mondván, ha már a nemzet csalogánya nem lehet, akkor legalább lehessen a nemzet csótánya. A Beatricének abban az évben azonban volt még egy „dobása”: előzenekarként felléphettek az Omega és a Locomotiv GT közös turnéján (a két zenekar az 1971-es szakítás óta ekkor játszott először közösen). A pártállam nem nézte jó szemmel, hogy a „renitens” banda is fellép a „nagyok” előtt, azonban Benkő László kijelentette: vagy jön a Beatrice is, vagy nem lesz turné. Így aztán engedtek a „hatalmasok”. A turné budapesti állomásáról válogatás koncertlemez is megjelent Kisstadion 80 címmel, s így a Beatricének is jutott egy fél lemezoldal. Ezenkívül egy kislemezük is megjelenhetett (a Papp László-filmhez készült Mire megy itt a játék?), de semmi több.
Feró és a zenésztársak színpadi összekötő szövegei is frappánsak voltak, ami még jobban tetézte a bajt, és a végén a zenekart már szinte az összes magyarországi megyéből kitiltották.
Ezt megelégelve Lugosi László a Dinamitba igazolt. Helyére Bogdán Csaba (később Solaris és Első Emelet) került és Waszlavik „Gazember” László is csatlakozott billentyűsként.
Ekkor, 1981-ben készült el többek között a több tételes Európa szvit című szerzemény, amelyben Feró mintegy váteszként megjósolta a kontinens jövőjét:
Érted szólnak a harangok, Európa
És én nem tartozom senkihez,
De kiszállni, tudom, nem lehet,
Zseniálisan ki van ez találva...
Üres jelszavakkal löktél a sorba,
És én üres jelszavakat írtam házfalakra,
Tetszett a dili, jó ez a hecc,
De kiszállni, tudom, nem lehet,
Zseniálisan ki van ez találva...
Provokáció a puszta létem,
Provokáció a puszta létem,
Ó, mert gyűlölöd a fiaid Európa.
Északon, nyugaton, délen, keleten,
Egyetlen fontos dolog a rend,
És én nem tartozom senkihez,
De képtelen vagyok bármit változtatni,
Északon nyugaton délen keleten... (...)
Provokáció a puszta létem.
A jövő, melyben élünk, egy nagy csapda,
Zseniálisan ki van ez találva...
A jövő, a jelen, a jövő, a jelen. (...)
Nincs többé védekezés,
És nincs soha többé támadás,
A hősökre sincs szükség már,
Az idő nem dolgozik nekünk, csak megöregít.
A kényszerzubbonyt jól rám húzták,
Mikor megszülettem, készen várt rám,
Az életterem szűkre szabták,
Most közönyösen nézem, hogy semmi esélyem.
A jövő, a jelen, a jövő, a jelen. (...)
A valóság egy lidércnyomás,
Próbáltam kitörni már,
A jövőről szőtt álom csapda lett.”
Európa szvit (részlet)
Sokszor előbukkan a neten az is, hogy vajon megérdemli-e Feró a Kossuth-díjat? Ha csak egyedül ezt írja meg, akkor már ezért is járna neki... Kérdezem újfent: Biztos, hogy Feró változott, nem a világ körülöttünk?
A kegyelemdöfést az 1981-es tatai zenésztalálkozó vitte be a Beatricének. A Művelődési Minisztérium és a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) szervezésében márciusban megtartott „rocktanácskozáson” létrejött zenész szakszervezet ugyanis „elfelejtette” meghívni a Beatricét az általuk szervezett nagyszabású nyári rockfesztiválra a Hajógyári-szigetre, ahol az akkor „menő” rockzenekarok „krémje” fellépett. Mint utólag kiderült, erre a rendőrség kérte a szervezőket. Nagy Ferónak ez volt az utolsó csepp a pohárban és feloszlatta a zenekart. Ezután a „harcostárssal”, Waszlavik Lászlóval megalapították a Csiga-Biga nevű vicc formációt, ahol többek között olyan ökörségeket követtek el, hogy a Boney M. Daddy Cooljára punk stílusban énekelték rá az Írtam a bátyámnak egy dalt című Ullmann Mónika-slágert. De ekkor már megvoltak a Bikini-dalok kezdeményei is. És igen,
1983-ra létrejött a Bikini első felállása, ahol Nagy Feróhoz csatlakozott a Dinamit fele, azaz a két Németh-testvér (Gábor és Lojzi), Szűcs Antal Gábor, illetve Vedres Joe. A csapat, csodák csodájára, engedélyt kapott egy nagylemez felvételére (igaz, a korong csupán korlátozott példányban jelenhetett csak meg),
és egy promo angol verzió is elkészült. Az anyag (Hova lett?) és 1984-es utódja (XX. századi híradó – már Szűcs Antal Gábor nélkül) olyan erős lett, hogy nem egy zenekritikus a két albumot a Magyarországon megjelent legjobb könnyűzenei nagylemezek közé sorolja. S valóban, a szerzemények, a dalszövegek, az irónia, a sok geg, amit bravúros hangszeres játékkal is alátámasztanak, minden vonatkozásában két kiváló albumot eredményezett. Ha már erővel nem lehet lázadni, próbáljuk meg azt humorral, gondolhatta Feró, és bejött neki. Az első lemezre az amerikai punk legenda, Jello Biafra is felfigyelt, akinek közreműködésével a zenekar egyik felvétele (Maradj már) egy amerikai válogatásalbumra is rákerült.
Az együttes nyilván így sem játszhatott a legfontosabb koncerthelyszíneken, még akkor sem, ha a csapatot tapasztalt muzsikusok alkották. A közönség körében azonban a 80-as évek közepére komoly igény fogalmazódott meg a Beatrice újjáélesztésére, amit először fű alatt, de 1987-re, amikor már talán érezni lehetett, hogy a rendszer az utolsókat rúgja, Feróék hivatalosan is véghez vittek. Közben megjelent Feró szólólemeze, a Hamlet, amelyet – bár nehéz körülmények között, de – színre is vittek. A lemez ugyan szintén pozitív kritikákat kapott, de nem kapott, nem kaphatott jelentősebb publicitást.
Az évtized végére Magyarországon megszűnt a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat hegemóniája, ami azt jelentette, hogy magán lemezkiadók is megjelentethettek lemezeket. Így látott napvilágot a Ring kiadónál a Beatrice visszatérő dupla albuma, a '78–'88, amelynek első fele a régi dalokat tartalmazta, a másik része azonban vadonatúj felvételekkel volt tele. A lemez nagy sikert aratott, mivel Ferónak az új dalokhoz sikerült időszerű mondanivalót is alkotni, továbbá egy négy akkordos slágert (Azok a boldog szép napok), mellyel a zenekar nemcsak hogy reflektorfénybe került, de nagyobb népszerűségre tett szert, mint 10 évvel ezelőtt. Az új lemezről több dal is népszerű lett, az említetten kívül például A kétezredik év felé. A lemezen a régi „tettestársak” játszanak, azonban Donászy Tibor helyett a régi dalokat Barile Pasquale „Paci”, az újakat pedig Hirleman Bertalan dobolta fel. A legénység kiegészült még Zsoldos Tamással (basszusgitár).
Közben Garázs címmel a Petőfi Rádióban elindult Feró műsora, amely kis idő múlva hatalmas népszerűségre tette szert annak ellenére, hogy mindig változtatták a kezdési időpontját. Azonkívül, hogy a fiatalok ügyes-bajos dolgaival is foglalkozott (gyakran kétségbeesett, vagy a társadalom perifériájára szorult fiatalok leveleit olvasta be és a maga módján próbált nekik segíteni – sokszor sikerrel), addig nem hallott muzsikákat sugárzott, és a hazai magyar undergroundnak is teret adott (azaz MEGOSZTOTTA ezeket a zenéket a nagyvilággal). Ha nincs Feró és a Garázs, ma egész biztosan nem országos hírű zenekar a Tankcsapda, a Republic, a Kispál és a borz vagy az Aurora. Frissen alapított lemezkiadója meg is jelentette a feltörekvő zenekarok lemezeit, így támogatva őket (ezenkívül 3 Garázs-válogatás is napvilágot látott). A rendszerváltozás hajnalán indult televíziós rock műsor, a Rockkalapács műsorvezetője is volt, továbbá főszerepet vállalt egy játékfilmben is (Céllövölde).
Közben köztársasági elnöknek is jelöltette magát „Szakadt országnak szakadt elnököt!” szlogennel. 1990-ben érkezett a következő lemez (Gyermekkorunk lexeb dalai), amely szintén vegyesen tartalmazott régi és új dalokat, illetve elkezdtek egy sikeres sorozatot a kommunista dalok parodizálásával, melyet folytattak az 1991-es Utálom az egész XX. századot című albumon. A Beatrice talán legsikeresebb lemezéről beszélünk, melyről az említett paródiákon kívül a sokkal komolyabb címadó szerzemény, a Pancsoló kislány punk-rockos változata és a legismertebb Ricse-dal, a Nyolc óra munka lett népszerű. A sikeres időszak azonban nem tartott sokáig, mint sokan másokat (pl. Schuster Lóránt), Ferót is „elvitte” a politika.
Előbb az SZDSZ-szel, majd az MDF-vel szimpatizált, aztán még jobbra tolódott, végül a FIDESZ mellett kötött ki, bár ezzel sokan mások is (pl. sok politikus, közéleti személyiség, színész, zenész, újságíró) így voltak, (mindenféle sorrendben...). A mérsékelten sikeres Vidám magyarok című lemez is ennek a kornak a lenyomata. Ekkor már átjáróházzá vált a Beatrice, amit Feró egy huszárvágással és fiatal muzsikusokkal a kilencvenes évek közepén felfrissített. Megjelent a Ki viszi át? című nagylemez, melynek legismertebb szerzeménye a címadó Nagy László-vers feldolgozása és az Amerika hamburgere című dal lett. Újabb jövés-menés után megjelent a Vakaroma (sláger: Ronda lány), majd a Vidámság és rock & roll (sláger: Csodálkozol, hogy iszom?) című lemez, amely pár komolyabb mellett inkább könnyedebb témákat vonultat fel. Feró a celeblétbe is belekóstolt (korcsolyázás, Hal a tortán), ami újabb népszerűséget hozott (és vitt) neki (írtam már, hogy megosztó személyiség?), bár ilyen téren akkor Ozzy sem különbözik tőle.
Közben a Beatrice újra „megerősödött”, stabilizálódott a felállás. A dobokhoz fia, Nagy Hunor Attila került, a gitárt Magasvári Viktor (később Kékkői Zalán és Tari Botond) nyűtte, a basszusgitáros továbbra is Laczik Fecó maradt. A közelmúltban két jól sikerült koncertkiadvány is napvilágot látott, továbbá musical is készült a Beatrice történetéből, majd Feró megkapta a Kossuth-díjat. A 2020-as évek elején azonban sorra léptek ki mellőle a zenekartagok (a fia is) és újra egyedül maradt. Az új zenekar már megvan, bár még nem igazán koncertezik. Feró közben Csillag Endrével, az Edda egykori gitárosával megjelentette A Beatrice legendája című nagylemezt, amely azonban nem kapott nagy visszhangot. Itt tartunk most, és Nagy Ferónak eszében sincs abbahagyni a zenélést. Miért is tenné, hisz ez az élete. Boldog születésnapot!
